Sorozat

The Expanse: 1. évad – Ennél jobb sci-fi-sorozat idén már nem lesz

A Battlestar Galactica utolsó évada óta már hét esztendő telt el, s ez alatt az időszak alatt a SyFy egy hasonlóan kimagasló szériát sem tudott alkotni. Egészen mostanáig, mert a The Expanse pontosan az a sci-fi sorozat, amiért a zsánert imádni lehet.

(Spoilermentes) Az is igaz persze, hogy a remek kritikáknak és népszerűségnek örvendő ihletadó Térség-regényfolyam is remek alapanyag, amelyet Daniel Abraham és Ty Franck jegyez James S. A. Corey álnéven. A sorozatból nálunk idén jelenik meg az ötödik kötet, míg az USÁ-ban már a hatodik, és a jó ég tudja, még hány követheti (egyelőre még további háromra van szerződésük). A két úriemberről egyébként tudni kell, hogy A tűz és jég dala könyveknél George R.R. Martin mellett asszisztenskedtek, és ügyesen el is lestek jó néhány trükköt arra nézve, miként lehet hatalmas világban tucatnyi szereplőt jól mozgatni, miközben a háttérben brutális összeesküvések zajlanak, az előtérben pedig fejek hullanak a porba.

magyar-kiadas

Egy-egy adaptáció taglalásakor általában igyekszünk elvonatkoztatni a műeredeitől, de itt fontos elárulnom, hogy az első évad ha lehet, helyenként feszesebb és jobb is, mint a regényváltozat. Ugyan a néző egész biztosan fejben máshogyan képzeli a főszereplőket (ha olvasta a regényt persze), viselkedésük is kicsit más, a dramaturgia is picit eltér, de összességében nem lehet fanyalogni semmit. Már csak azért sem, mert pénz is volt rá, s ha nem is dögivel, vagy Trónok harca-mércével, de azért az epizódonkénti hat millió dollár egész tisztességesnek mondható. A CGI nem józsefvárosi gagyi, és az épített díszleteket sem korábbi produkciókból húzták elő. Az egyetlen, amiben ügyesebb lehetett volna a csatorna, az a casting, de erről majd később.

A sorozat cselekménye szerint a nem olyan távoli jövőben az emberi faj elkezdte kolonizálni a Naprendszert, de ez nemhogy egyszerűsítette volna túlnépesedő bolygónk helyzetét, még nehezítette is, ráadásul a Földön, a Marson és Kisbolygóövezetben élők kölcsönösen gyűlölik egymást, a rasszizmus intézménye pedig semmit sem változik a 22. században sem. A sztori alapvetően 2+2 szálon fut: láthatjuk az Öv segglyukában, a Ceresen szolgáló Millert, a rendfenntartó szervek alkoholista, élettől megcsömörlött tisztjét, akit megbíznak egy milliomos csemete megtalálásával; aztán ott van Jim Holden, egy jéghegyeket lecsapoló űrbárka segédtisztje, aki csapatával vészjelzést kap, de az elhagyatott Scopulira való átszállás közben egy álcázott űrhajó elpusztítja „munkahelyét”. Mindeközben ármánykodó földieket és értetlenkedő marsiakat is kapunk, a négy szál pedig lassan összeér.

1-ice-mining

A hangulat már-már tényleg olyan, mint egy Trónok harca évad-közben, csak itt nem cselszövő kiskirályok, hanem egymásnak feszülő geopolitikai érdekcsoportok furfangoskodnak. Ráadásul a ceresi részeket átjárja egy Szárnyas fejvadászos neonoir-hangulat, s erre legfőképpen a Millert alakító Thomas Jane erősít rá legjobban, a nihilista, mindent leszaró zsaru. Akiről ráadásul az évadindulást megelőzően a karakterpromók láttán nem gondoltam volna, hogy egy mellényes, kalapos rendőrként autentikus lehet egy ilyen környezetben, de tévedtem. Egyértelműen ő a legnagyobb telitalálat. Nem úgy, mint a Holdent alakító Steven Strait, akinek a karaktere túl „emberi”, és nehéz jól eljátszani az olykor hősies, máskor balfék, de többnyire okvetetlenkedő exkatonát, aki kulimunkával cseszi el az életét egy hajón.

További nagy előnye még a sorozatnak, hogy rendkívül hiteles akar lenni, az űr nem egy játékszer, egy űrcsata nem úgy zajlik, mint a J.J. Abrams-féle Star Trek-moziban, hanem inkább úgy, mint egy tengeralattjárós-filmben, ahol torpedóval lőnek egymásra a felek, itt bizony nem lézersugarak cikázása dominál. Nincsen fénysebesség, sőt, az űrben élés sem móka és kacagás, aki ott születik, deformált testarányokkal nő fel és szenved a rendes gravitációjú bolygókon. Azt mondjuk itt is elcseszték, hogy hangokat hallunk az űrben, de megbocsátó tudok lenni, amikor azt látom, hogy olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a Coriolis-erő bemutatása:

coriolis_erő

A sorozat nagyjából az első kötet felét dolgozza fel, így izgalom marad bőséggel a második évadra is (elárulom, lesz), amit már január elején berendelt a SyFy, és vélhetően jövőre érkezik. A The Expanse megtekintése igencsak ajánlott, nah!

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

administrator
Az első moziélményem a Gyilkos paradicsomok támadása volt, amitől gyerekként annyira rettegtem, hogy évekig nem is tévéztem utána. Lemaradásomat napi filmnézéssel kompenzálom, amikről nem szégyellek a 24.hu online hasábjain írni. Egyetemen tanítok, ahol a jövő firkásznemzedékét oktatom olyan fogásokra, miként kell Pumped Gabós mélyinterjúkat készíteni. Mellékállásban a legkirályabb hazai geek oldal, a Roboraptor szerzője vagyok, félek a zöld hernyóktól és a bohócoktól, akarok egy monociklit.