Oknyomozó Raptor: Hogyan lopták el a karácsonyt a Mások – avagy működne-e az ünnep a legkirályabb fantasy birodalmakban

Ne mondja nekem senki, hogy nem merengett még el azon, milyen jó lenne ezentúl mondjuk Középfölde egyik szegletében tengetni hátralévő napjait. Vagy ha nem is éppen ott, de esetleg Sohaországban vagy a Marvel-univerzum valamelyik szegletében is szívesen eléldegélnénk, valljuk csak be. Az élethez viszont hozzátartozik a karácsony is, minden szeretett vagy éppen nyűgként megélt elemével. Vajon azt is el tudnánk tölteni például Narniában? A kérdés nem egyszerű, a megválaszolásához pedig utánajártam annak, hogy hol lelhetőek fel a szeretet ünnepének legtutibb kellékei – és hogy ezekben a világokban egyáltalán mennyire lehetne karácsonyozni.

A világ legnagyobb karácsonyfáját Asgard környékén kereshetjük

Nincs karácsony Kevin McCallister nélkül – de karácsonyfa nélkül sem. Műfenyő vagy igazi – a lényeg, hogy szenteste már ott álljon a szoba közepén teljes harci díszben. Ez a karácsony legszebb és talán leginkább elengedhetetlen eleme. Szóval nézzünk is szét a legtutibb fantázia szülte vidékeken, hogy megtaláljuk a legjobb fának valót. Nem is kell igazán messzire mennünk: ha a képregényekből vagy a skandináv mitológiából még nem derült volna, az első Thor-filmből már biztosan tudhatjuk, hogy az Yggdrasilnál menőbb fa nem létezik az egész univerzumban. Csak egy a bökkenő: az Yggdrasil nem éppen az a feldíszíthető fajta. Ez a Világfa, melynek ágai kilenc világot kötnek össze. Elképzelhetetlenül hatalmas, hihetetlenül látványos – de pont ezért nem lehet csak úgy elárasztani üveggömbökkel, füzérekkel meg boákkal. Mondjuk nem is lennék benne biztos, hogy Thor például a maga szőkeségében és nem éppen keresztényi eredetével értené, hogy mégis miért történne mindez…

Mennyből a sellő?

Nem tudom, a Kedves Olvasó hogy van vele, de ha az adventi időszakban végigsétálok a Váci utcán, mindig egy gimis emlék tör elő belőlem: amikor adománygyűjtés céljából karácsonyi dalokkal töltöttük meg a terepet. Ennek a dolognak már vége, de egy valami megmaradt: az ünnepi dalok számomra még ma is a karácsony szerves részei. Keressük hát a legjobb énekeseket! És hogy kik lennének azok? Egyértelmű, hogy a sellők! Sohaországban, vagyis a partjainál pedig lakik pár – de azt is érdemes tudni, hogy ők bizony nem éppen az a szívjóságból ténykedő, segítőkész népség. Még ha nem is feltétlenül csalogatják a vesztükbe a környékre settenkedő hajósokat, azért nem árt, ha tisztában vagyunk vele: ők sajnos nem fogják a „Mennyből az angyallal” szórakoztatni Pán Pétert és az elveszett fiúkat. Oké, a legutóbbi feldolgozásban, a Pán című filmben azért segítettek Péteréknek, de J.M. Barrie eredeti sztorijaiban ez nem volt éppen jellemző rájuk. Nem kedvesek, inkább csak közömbösek. Azt már eddig is sejthettük, hogy nagy buli örökre gyereknek maradni – de mégis kinek jó az, hogy ha a legjobban várt ünnep sosem lesz karácsonyi énekkel teljes? Ráadásul Sohaországban biztos, hogy nem csak a „Jingle Bells” marad hiánycikk december végén…

Az ünnepi lakomák specialistája: a Hét Királyság

Ha igazán látványos és nagyvonalú lakomán akarunk részt venni, csak egy úti célunk lehet: Westeros. De nem árt elfelejteni azt, amire a Vörös Nász is megtanított minket: a Hét Királyságban egy lakoma konkrét politikai fegyver lehet. Egy olyan világban, ahol egy sima lakodalmi eszem-iszom vérfürdőbe torkollhat, és amit az uralkodó házak Vastrónért vívott harca a káoszba döntött, nem biztos, hogy tanácsos karácsonyi dínomdánomot szervezni. Még akkor sem, ha tudjuk: itt várható a legnagyobb trakta. És hiába közeleg a tél, az ember nem tudhatja biztosan, hogy nem Greyjoy-módra készült-e az a füstölt-sült kolbász, vagy hogy abban a jó kis karácsonyi puncsban nincs-e valami Tyrell-nagyi által hozzácsippentett extra ízfokozó adalék. Azok, akik a westerosi történelem alakulását nyomon követik a Trónok harca-sorozaton és/vagy A tűz és jég dala című könyvfolyamon keresztül, tudják, mit jelent mindez. Aki viszont nem, annak is elég egy jó tanács: ne fogadjon el karácsonyi meghívót egy olyan birodalomba, ahol a legfőbb csatákat nem a harcmezőn, hanem az ünnepi menüsoron vívják!

A Support-Mikulás Narniába szállít

A karácsony kulcsfigurája a Mikulás. Legalábbis ami az angolszász világot illeti. Mert nálunk ugye a Jézuska hozza az ajándékokat, aki a hobbitoktól eltanult jó szokás szerint a saját szülinapján lep meg mindenkit szíve vágyával. De hát Angliában nem így van, szóval, ha azt mondom, karácsonyi ajándék, akkor a C.S. Lewishoz hasonló angol írók lelki szemei előtt rögtön a Mikulás jelenik meg. Nem véletlen, hogy a Télapó még nevezett úr Narnia-regényfolyamában is kapott egy kis cameo szerepet. El is kezdhetnénk örömködni, hogy juhé, itt egy jó kis fantáziavilág, ahol van Mikulás, és ha van Mikulás, akkor van ünneplés is meg mindenféle földi jó. Csakhogy nem eszik olyan forrón az almás-fahéjas karácsonyi kását! Mert ugyan van zsákjában minden jó annak a Télapónak is, aki Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény című Narnia-kötetben megjelenik, de mégsem teljesen az általunk ismert joviális figuráról van szó. Inkább amolyan support karakter, aki egyrészt a megváltó oroszlán, Aslan közeledtét jelzi, másrészt jól ellátja a varázslatos világba csöppent ifjakat némi fegyveres munícióval a Fehér Boszorkány legyőzéséhez. Support Santa for the win – kivéve persze, ha az ember egy klasszikus karácsonyt ünnepelne… Ami így sajnos itt sem lehetséges.

Ha a legjobb (és legtöbb) ajándékra vágysz, irány a hobbitok földje!

A karácsony ugyebár nem csak a faállításról, a dalolgatásról meg a jó nagy zabálásról szól, hanem az ajándékozásról is. Persze, ha csak a kaja meg a vigasság lenne a lényeg, elég jól feküdne a dolog Középfölde legkényelmesebb „manóinak” is – de hát nem csak ezt kell nézni. Most tegyük félre a kapitalizmus-ellenes és a „karácsony nem csak a shoppingról szól”-elveket, mert tudjuk jól: adni öröm, akkor is, ha „csak” egy sütiről vagy valami saját kezűleg készített apróságról van szó. Hobbitfalván viszont kicsit bonyolultabb a dolog: már Tolkien bácsi is megregélte Zsákos Bilbó születésnapja alkalmából, hogy a dolog úgy néz ki, hogy mindig az ünnepelt az ajándékozó. De mi a helyzet karácsonykor? Ott kint ünneplünk hobbitéknál? Mindenkinek adnia kellene – de kinek is pontosan? És kitől kellene, hogy érkezzen az az ajándék? Ha valaki ad, egy más valaki kap is – na, de ha mindenki ad mindenkinek, nem okozna az egy kis felfordulást a hobbitok kényelmes világában? Saját tapasztalatból mondom: a karácsonyi ajándékhajsza nem kicsit stresszes. A félszerzetek pedig a nyugalom legnagyobb rajongói. Hobbitoknak tehát a karácsony nem igazán ajánlott.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!