Kedves macskabarátok! Agnes Aubert új cicamenhelyet nyitott Montréal egyik leghangulatosabb utcácskájában. Az előző hely sajnos súlyos károkat szenvedett a legutóbbi varázslópárbaj során. Az új üzlet kapcsán ne tévesszen meg titeket a sok gyanakvó pillantás és a szóbeszéd: a pincében lakó varázsló nem zavarja a menhely működését. Sőt, talán még egy kis varázslat is szivárog a cicusokra. Elolvastuk Heather Fawcett új fantasyjét, az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyét. Spoilermentes könyvkritika.
HIRDETÉS
Heather Fawcett kanadai írónő már bizonyított a fantasy műfajban: az Emily Wilde-trilógiája nagy sikert aratott itthon is, és mi is élvezettel olvastuk. A regénysorozatban egy különc, introvertált tündérkutató kalandjait ismerhettük meg. Az első volt talán a legütősebb, ami egy jeges norvég szigeten játszódott, a második részben hőseink tündérvilágokba vezető portálokat és elveszett varázslókat kerestek, a záró kötetre vesztett a sztori a lendületből, de így is szerethető maradt, és szép befejezést kaptak a karakterek.
Fawcett a tündérek mellett nagy cicarajongó is, és szolgája egy Artemis nevű, mentett macskának, de az Emily Wilde-trilógiában is tanúságot tett rajongásáról: mellékszereplőként szerepelt a könyvekben egy cica – Wendell szeszélyes tündér fenevada. Az írónőt régóta foglalkoztatta az ötlet, hogy egy olyan fantasyt írjon, ahol a cicák is főszereplők. Maga az alapötletet az inspirálta, hogy olvasott azokról a kanadai önkéntesekről, akik a hideg tél elől próbáltak megmenteni minél több utcai macskát. Ellátogatott Montréalba is, ahol kávéházakban dolgozott a vázlaton és sokat sétált, hogy történetéhez felfedezze a város hangulatát.
Az alapos kutatómunka és a macskák iránti szeretet pedig összeért egy remek regénnyé.
Les amis des chats (Macskabarátok)
Az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye főhőse egy kissé különc, introvertált fiatal nő (hasonlóan Emily Wilde-hoz, azonban ő jóval emberszeretőbb), aki Montréálban él és testvérével egy cicamenhelyet vezet. Kedves, visszahúzódó fiatal nő, aki fiatalon elveszítette a férjét, ezért minden szeretetét testvérére és kedvenc cicáira önti. Amikor egy varázslópárbajban megsérül a menhely, új üzlethelyiséget kell keresnie magának és az állatoknak. A sors úgy hozza, hogy egy előkelő környéken kezdheti újra, ám az új szomszédai gyanakvóak és az új üzlethelyiség pedig felettébb titokzatos. Hamarosan kiderül, miért: a pincében rejtőzködik a világ legfélelmetesebb varázslója, maga Havelock Renard, a Boszorkánykirály. Agnes hamarosan Havelock és nem kevésbé veszélyes nővére közti harc közepébe csöppen, ám a körülmények úgy hozzák, hogy kénytelenek együttműködni. Vajon sikerül-e Agnesnek örökbeadni valamennyi cicát? Túlélik-e a varázslók közti párbajokat? És valóban olyan veszélyes a Boszorkánykirály, mint azt mondják róla?
Az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye az ígéretes premisszia ellenére komótosan indít és csak fokozatosan szövi az írónő a varázslatot a sztoriba. Eleinte kissé lapos is a cselekmény. Agnes nagyon kedves, szerethető főhős, de a történet elején a végtelenül jóságos, türelmes, kedves énje kissé unalmas cicás nővé teszi. A bonyodalom lassan bontakozik ki és túl is magyarázza Agnes, hogy mi történt a korábbi menhellyel és milyen bérleményeket néznek meg. Nehezen jutunk el Agnes és a Boszorkánykirály találkozásáig, de amikor igen,onnantól már jóval izgalmasabb a történet.
A cicás nő és a mágus
A regény egyik legjobb része Agnes és Havelock, a Boszorkánykirály kapcsolata. Igencsak különböző személyek: Agnes kedves, jólelkű, rendszerető nő, míg Havelock maga a káosz. Ennek ellenére Havelockról hamar kiderül, hogy bár valóban nagy hatalommal bír, a pletykák nem igazak, és ő amolyan varázsló kocka, akit szinte csak a varázslatok érdekelnek. Ja, és allergiás a macskákra.
Az ellentétek vonzzák egymást: a nő és a férfi szócsatái, kisebb csörtéi nagyon szórakoztatóak.
És ugyan kezdetben igencsak ellenségesek egymással, mindketten fejlődnek a történet során, így közelebb is kerülnek egymáshoz. A regény szerencsére nem tolja túl a románcukat. Visszafogott de szép a két főhős kapcsolata és a sztori végére éretten, a maguk kedves és sebzett módján találnak egymásra.
Agnes kicsit unalmas vénkisasszonynak tűnik az elején, de aztán szép lassan megmutatja, hogy mennyi kurázsi rejlik benne. Visszahúzódó fiatal nő, aki gyászolja a férjét, ám Havelockkal való találkozás az ő világát is felkavarja. Azért pedig, hogy megmentse állatmenhelyét és megóvja a veszélyes varázslóktól, össze kell szednie minden bátorságát. Jó volt látni, ahogy a mindig őszinte, kedves lány megtalálja a saját hangját és mer nemcsak szomorúnak, de dühösnek is lenni. A karaktere kapcsán a sztori finoman, de meghatóan beszél a gyászról és szeretteink elengedéséről is. A történet végére látjuk, ahogy a fiatal nő szépen, fokozatosan lezárja magában életének korábbi szakaszát és elengedi egykori, szeretett férjét. A regény végére fejlődik is és megtanul nemcsak másokon segíteni, hanem valami spontán dolgot tenni önmagáért is.
Havelock pedig megtanul kicsit a közvetlen környezetére és a világra is figyelni. Kidugja a fejét a pincéből és érdekelni kezdi nemcsak a külvilág és az emberek, de Agnes is. Az ő karakterfejlődése kevésbé látványos, jóval finomabban van megírva az ív, amit bejár. Sokkal rejtélyesebb, mint Agnes, amolyan őrült (de jóképű) tudós típus, aki mindent a mágiának rendel alá. Ugyanakkor a pletykákkal ellentétben nem egy hataloméhes és veszélyes alak. Havelock fokozatosan szokik össze Agnesszel és a cicáival, levetkőzi félszegségét és emberkerülő természetét, és végül a maga módján igyekszik közel kerülni a fiatal nőhöz. A varázsló karaktere tehát nem fekete-fehér; Havelockban is van egy adag sötétség, ami a mágia ára is.
Varázslatos Montréal
Az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye egy alternatív Montréálban játszódik, az 1920-as években, ahol a varázslás a hétköznapok része. A varázslók ennek ellenére kevesen vannak, mert a varázserővel bíró emberek száma egyre csökken.
A regényben ugyan nem a varázslók állnak a középpontban, de Fawcett ígyis szán időt a mágia rendszer izgalmas lefestésére. Itt minden varázslatnak ára van, és a nagy erejű mágusok önmagukból is veszítenek, ahogy egyre erősebb és hatalmasabb erőkkel dolgoznak. Magát a varázslat világát Agnes, egy kívülálló szemén keresztül ismerjük meg, akinek komoly előítéletei is vannak a varázslás iránt. Ez még egy ütközési pont és különbség Havelock és közte, és megismerjük mind a jó, mind a rossz oldalát is a mágiának.
És ha már sötét oldal: a regény szerencsére nemcsak cuki cicák és románc.
Nagyon élvezetes részei a könyvnek a varázslók párbajai, a majdnem apokalipszis sztorija és annak leírása (az egyik leghangulatosabb a regényben). Jól megmutatja, hogy mekkora felelősség is a mágia, mennyire elvakíthatja a hatalom az embert, ami még családokat is tönkretehet.
Verdikt
Az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye egy kedves, szívmelengető történet az újrakezdésről, a hatalomról – és persze a cicákról. De nem olyan pihepuha és simogatnivaló, mint a macskák bundája. Remek a hangulata, a komoly témáktól sem riad vissza és kifejezetten jól áll neki a komorabb, sötétebb történetszál is. Ugyan nem annyira sodró lendületű, mint az Emily Wilde-trilógia, de ha mágiáról és macskákról olvasnátok egy hangulatos regényt, remek választás.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
