Az Apple újabb sci-fi sorozata, a Murderbot, azaz Öldöklő az öntudatra ébredt robot jól ismert toposzát veszi elő, és úgy csavar egyet rajta, hogy érdekes és eredeti lehetne a végeredmény, ha az alkotók komolyabban veszik az egészet. Évadkritika.
HIRDETÉS
A science-fiction egyik kedvelt kérdése, hogy vajon mihez kezdene egy értelmes gépezet, ha egyszer öntudatra ébred. Ezt járja körül a Murderbot 1. évad is, amely Martha Wells Az Öldöklő-naplók című regényfolyamának nyitókötete, a Kritikus rendszerhiba alapján készült. A sorozatban egy őrző-védő feladatokat ellátó android, egy úgynevezett Biztonsági Egységnek (Alexander Skarsgård)sikerül feltörnie saját vezérlőprogramját, és ezáltal képessé válik az önálló cselekvésre. Azonban úgy kalkulál, hogy legjobb lesz ezt nem felfednie, ezért inkább úgy tesz, mintha továbbra is ugyanaz az engedelmes robot volna, aki azelőtt volt. Legújabb küldetése során hippiként élő tudósok egy csoportját kell védelmébe vennie, akik azonban hamar felfedezik, hogy az őrzőandroiddal valami nincs rendben, emiatt hamar feszültté válik a viszony az emberek és a gép között. Közben ráadásul a társaságot külső veszély is fenyegeti.
A Murderbot 1. évad nagy erénye, hogy elkerüli a zsáner jól ismert kliséit, és címszereplője se lázadozni nem kezd el, se emberként viselkedni.
Egészen üdítő kivételnek számít egy olyan önállósodott robotot látni, aki igazából semmi különöset nem akar kezdeni a szabad akaratával, mindössze csak túlélni szeretne, és hogy hagyják békén, amíg a kedvenc sorozatait nézi. Ráadásul a magát Öldöklőnek nevező Biztonsági Egység nem érti (és nem is próbálja megérteni) az embereket, akik a viselkedésükkel folyamatosan irritálják, ez pedig remek humorforrás – amit a széria remekül ki is használ. Külön viccessé teszi a karaktert, hogy Skarsgård nem elcsépelt módon alakítja: ahelyett, hogy egy érzelemmentes, gépiesen viselkedő figurát csinált volna Öldöklőből, inkább olyasvalakinek láttatja, aki össze van zavarodva, mert nem igazán tudja, mit csináljon.
Szerencsére a remek főszereplő el tudja vinni a hátán a sorozatot, mert a többiek alakját egyáltalán nem dolgozták ki.
A Noma Dumezweni megformálta Dr. Mensah és a David Dastmalchian által játszott Gurathin figuráiból éppen felvillantottak egy keveset, de nem eleget ahhoz, hogy igazán megértsük őket, és érdekeljen minket a sorsuk. Viszont a csapat többi tagja esetében teljesen elnagyolták a bemutatást. Mindez pedig azért nagy probléma, mert a Murderbot 1. évad történetének a legfontosabb és legérdekesebb vonulata a tudósok és Öldöklő közötti viszony alakulása – márpedig ahhoz, hogy ez valamiféle értelmet nyerjen, tudnunk kellene valamit az egyes szereplőkről.
Azt látjuk, hogy a társaság eleinte nem egységesen ítéli meg az androidot – vannak, akik hajlandóak megbízni benne, míg mások gyanakodva szemlélik –, de nem világos, hogy ki miért úgy viselkedik, ahogy. Talán a legjobb példa Bharadwaj (Tamara Podemski) karakterének esete, akit az elején megment a robot, de nem úgy tűnik, mintha hálás lenne neki, sőt inkább bizalmatlanul áll hozzá, és mivel a személyiségét nem ismerjük, ezért ez a viselkedés furcsának hat.
Ahhoz, hogy érthető legyen, hogyan és miért változik meg a többi szereplő véleménye az androidról, tudnunk kéne, kik ők és mi játszódik le a fejükben. Enélkül az információ nélkül a hozzáállásukban beállt fordulat erőltetettnek, de legalábbis megalapozatlannak tűnik.
Különösen sajnálatossá teszi a karakterábrázolás elhanyagolását az a tény, hogy ehelyett a hangsúly a cselekményre kerül, ami viszont kifejezetten elcsépelt. Rengeteg olyan disztópikus sci-fit láthattunk és olvashattunk már, amikben a hősöknek a kormányok helyét átvevő, nagyhatalmú óriásvállalatokkal kellett szembeszállniuk, vagyis a Murderbot 1. évad ilyen téren semmi újat és eredetit nem mutat fel. Ráadásul a befejezésben elég hirtelen érkezik a megoldás, ami kicsit hihetetlennek hat ahhoz képest, hogy előtte egyértelművé tették a céges világ kvázi mindenhatóságát. Arról nem is beszélve, hogy a széria negatív jövőképéhez képest egészen optimista lezárást kapunk, és ez a fordulat egy nagyon éles hangnemváltásként hat – magyarul az évadzáró epizód nagyon kilóg a sorból, nem igazán illik a többi után.
A történethez és a világépítéshez hasonlóan a képi világ tekintetében sem próbált újat hozni a sorozat. Bár a látvány rendben van, se a díszletek és jelmezek, se az akciójelenetek nem mondhatók kiemelkedőnek vagy érdekesek. Nehéz lenne olyan helyszínt vagy karakterdizájnt mondani, ami emlékezetes lenne – maga Öldöklő kinézete se az –, és igazán különbözne attól, amit a hasonló témájú alkotásokban már sokszor láttunk.
A stop-motion filmeket idéző intró pedig hiába jópofa, az utóbbi években több hasonlót láthattunk már, így szinte már elcsépelt lett. Ami igazán karakteresnek számít a Murderbot 1. évad esetében, az a főhős kedvenc fiktív űr-szappanoperája, a Menedékhold, ami egyfajta Star Trek-paródia, és a színessége, illetve eltúlzott retro-futurisztikus stílusa remek kontrasztban van a sorozat világára egyébként jellemző letisztultsággal és egyszerűséggel.
Mivel a humort és a főszereplő figuráját jól eltalálták, a Murderbot egészen szórakoztató tud lenni. Csakhogy amit nyújt, az nem egy tartalmas szórakozás – pedig az alapötletét tekintve megvolt benne a potenciál, hogy több legyen egy elcsépelt, de élvezhető sci-finél.
Csak az kellett volna, hogy belevigyenek némi karakterdrámát.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
