Idén 20. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregényszövetség a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált, ahol ismét méltó módon díjazzák a legjobb képregényeket. Az Alfabéta-díj jelöltjei között szerepel a Magyar rocktörténet ’80-’90 kötete is, amely a magyar rockvalóság két jelentőségteljes korszakát öleli fel. A képregény megszületéséről, a magyar rockzene múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Kántor Mihállyal (író), Haragos Péterrel (80-as évek rész) és Felvidéki Miklóssal (90-es évek rész).
Miről szól a Magyar rocktörténet ’80-’90?
A képregény alapkoncepciója, hogy egy kitalált főszereplőn Pallaghy Karcsin keresztül ismerjük meg a magyar rocktörténet legfontosabb állomásait. A 2024-ban megjelent második kötet a ’80-as és ’90-es évek legfőbb rocktörténeti eseményeibe enged betekintést Karcsi oldalán. A sikeres, középkorú zenei menedzser élete a valósághoz hűen nem éppen zökkenőmentes, ugyanakkor a rockzenébe vetett hite és szeretete töretlen marad. Ráadásul ennek a két korszaknak a hazai rockszíntere igen széles palettán mutatkozott meg, amelyből nagyon nehéz lehetett kiválasztani azokat az eseményeket, amelyek mentén végül a főszereplő mozgolódott.
A magyar képregényes piacon szerencsére egyre színesebb a választék. Ugyanakkor a képregényolvasó csak egy kisebb szegmense a hazai olvasóközösségnek. Honnan jött az ötlet, hogy pont képregény formájában kellene megörökíteni a magyar rocktörténet ikonikus alakjait?
Kántor Mihály: Az ötlet eredetét valahol Demeter Szilárd és Futaki Attila között félúton kell keresni. Magam Attilától hallottam először a projektről, akinek az volt az elképzelése, hogy Magyarországon képregényt egyedül a témaválasztással lehet a szélesebb olvasóközönség kezébe is eljuttatni. A magyar rock története pedig egy olyan széles tabló, aminek legalább néhány szereplőjéről majdnem biztos, hogy mindenki hallott. Ennek az ismertségnek a párosítása a képregény médiumával pedig olyan ötvözetet képezett, amire sok képregény-laikus is felkapta a fejét.
Felvidéki Miklós: Úgy emlékszem Attila szeretett volna a filmalaphoz hasonló államilag finanszírozott képregény támogatási rendszert létrehozni és úgy érezte, hogy egy ilyen legitimálásához kellenek olyan munkák, amelyek nagyobb közönséget vonzanak be. Első lépésként magyar témájú projekteket kezdett el fejleszteni, azonban részben Attila korai távozása, részben a piac nyilvánvaló hiánya miatt ez sose valósulhatott meg.
Haragos Péter: A rock antológiájának képregényes megfogalmazására már van számos külföldi példa. A zenei korszakok, stílusok szerinti felosztásban, vagy a zenekarok életrajzát narráló formában. Korábban pár képregény meg is jelent magyar nyelven, az ötlet nem új, csak a formátumot vettük át. Attilának volt a kezdeményezése, hogy a magyar rock történetéről, hazai alkotók közreműködésével készüljön kiadványsorozat.
Hogyan zajlott a kutatómunka? Mi alapján dőlt el, hogy kik kerüljenek bele a kötetbe és melyik fontos múltbéli eseményeket ragadjátok meg?
Kántor Mihály: Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János A magyarock története című kétkötetes könyve megkerülhetetlen és felbecsülhetetlen gazdagságú forrást jelentett. Emellett a zenészekről vagy zenekarokról megjelent különálló kötetek ugyanúgy a kutatómunka részét képezték, mint az archív televíziós felvételek vagy akár a Privát rocktörténet című dokumentumfilm-sorozat. De a munkához tanulmányozni kellett korabeli fotókat, a Kádár-korszak magyar polgárainak életét bemutató könyveket, vagy akár a rendszerváltás hatását a magyar könnyűzenére. A szereplők és az események kiválasztásában az egyik zsinórmérték az volt, hogy a saját történetükön vagy szerepükön túl, milyen pluszt tudunk még bemutatni rajtuk keresztül az adott korszakról vagy a zeneipar akkori működéséről.
Mi adta a legnagyobb segítséget és mi okozta a legnagyobb nehézséget a képregény elkészítése közben?
Kántor Mihály: A rendelkezésre álló anyag olyannyira bőséges volt, hogy akár kétszer ennyi kötet lapjait is könnyedén meg lehetett volna velük tölteni. Ez egyrészről könnyebbséget jelentett, hisz egyik évtizedhez sem kellett verejtékezve keresgélni releváns szereplőket vagy eseményeket. Ugyanakkor magával hozta a legnagyobb nehézséget is, hogy ebből a bőségszaruból végül mi maradjon ki. Alkotóként visszatekintve a mű keletkezésére pedig ez utóbbit érzem a legnagyobb és talán a leghálátlanabb kihívásnak.
Haragos Péter: Szándékosan választottam a 80-as éveket, amiről már éles emlékképeim vannak és így nem egy homályos idealizált, másodkézből kapott benyomásokra kellett támaszkodnom. Ebben a időben kamaszként tapasztalhattam meg a korszak jelentősebb eseményeit, átérezhettem a hangulatát, atmoszféráját és személyesen láthattam néhányat a kiadványban szereplő koncertek közül. Ez sokat segített. Az archív fotóforrások, cikkek fotói jó referenciaként szolgáltak és még számos dokumentum, koncertfelvétel és játékfilm, mint például: a Kopaszkutya, Kutya éji dala, Rocktérítő, Moziklip, stb. A referenciák nagy hátránya, hogy pont a fontos részletekbe nem lehetett belenagyítani, illetve a helyszíneket csak egy bizonyos szögből mutatták meg, ezért néha NI (természetes intelligencia, azaz a képzelet) segítségét használtam.
Felvidéki Miklós: A 90-es évek pont az az időszak, amely szerintem nincs megfelelő módon dokumentálva képanyaggal. A Fortepan archívuma csak 1990-ig tart. A videó szalagra vett klipek vagy koncertek, televíziós közvetítések nagy része digitalizálatlan maradt. A szórakozóhelyekről nincsenek jó fotók, ami pedig felkerült Youtube-ra az alacsony felbontású anyag, rossz hangminőséggel. Így sok dologról nem volt használható referenciám, az időszűke miatt nem volt módom minden hiányzó részletet felkutatni. Emiatt menet közben volt némi hiányérzetem. Viszont az Y generáció tagjaként azért van némi emlékem a korszakról, ha valamelyik korábbi évtizeddel lettem volna megbízva lehet, hogy nehezebb dolgom lett volna.
Ki az rockikon szerintetek, akinek a legjelentősebb szerepe volt a 80-as, illetve a 90-es években a magyar rock-világ életben tartásában?
Kántor Mihály: Nehéz lenne neveket csokorba fogni, hisz az említett két évtizedben végbemenő enyhülés, majd rendszerváltás alapjaiban formálta át a könnyűzene iparát és annak sok szereplőjét. Ez egyszerre érintette – akár kedvezően, akár előnytelenül – a már ismert előadókat, ám a magyar rock életben tartásában legalább ugyanekkora szerepet játszott az a rengeteg új szereplő is, akik a központosított könnyűzenei irányítás megszűnésével léptek színpadra. Ennek a történelmi fordulópontnak a lendületét inkább egy afféle össz zenekari előadásként tudnám jellemezni. Voltak hangosabb és halkabb hangszerei, ám a koncerthez végül is mindegyik hozzájárult.
Felvidéki Miklós: Én sosem voltam igazi rock zene rajongó, szóval “Rockikonként” nem is hivatkoznék senkire Magyarországon, de a Kispál és a HS7 szerintem szuper bandák voltak. Örültem, hogy Ákos és Attila, Isten Kardja mellett nekik is jutott pár kocka.
Haragos Péter: Nem lehet egyetlen előadót kiválasztani, akihez képest a többi alárendelt szerepben lenne. Párhuzamosan léteztek a jól ismert bandák, akiknek megvolt a rajongótáboruk, karriertörténetük. Ezek a zenészek egymást inspirálták vagy rivalizáltak egymással, így együttesen, kölcsönhatásban volt érdekes a történetük, nem in vitro vizsgálva.
Az egész rajzstílus és a színezés is kiválóan illeszkedik ehhez az retró rock hangulathoz. Egyből ezekkel a dizájnokkal képzeltétek el ezt a két külön korszakot vagy voltak egyéb alternatívák? Ha igen, akkor milyenek voltak azok?
Kántor Mihály: Futaki Attila, a két album művészeti vezetője kérte fel a rajzolókat, és amennyire tudom, az volt a rendezői elv, hogy a művészek egyéni stílusa valamiképp tükrözze az adott korszakot. Attila volt az első és az utolsó szűrő a dizájn kérdésében, hozzám már csak azokat a próbaoldalakat juttatta el véleményezésre, amiket ő arra alkalmasnak talált. Ezek pedig nagyjából azt a stílust tükrözték, amik végül az album oldalain is visszaköszönnek.
Felvidéki Miklós: Nem tudom, mennyire volt konkrét vízió amögött, hogy egyes részeket ki rajzol. Viszonylag kicsi a hazai képregényes színtér és azoknak a rajzolóknak a száma még kisebb, akiknek testhezálló ez non-fiction téma. Úgy tudom, nehezen találtak embert a 90-es évekhez, mert amikor én csatlakoztam a csapathoz, az első három évtized munkálatai már javában folytak. Eredetileg én se vállaltam volna el, de végül ránéztem a befizetetlen számláimra és megszállt az ihlet.
Haragos Péter: Öreg képregényrajzolókat kell megbízni és csuklóból jön a retro életérzés! Nem is kell mímelni a kor stílusát, csak vigyázni kell, hogy a kezünk ne remegjen a kontúrok kihúzásánál. A korábbi 60-as,70-es évek kiadványának karakterterveit vettük alapul, és mindenki a saját felfogásában dolgozta át a figurákat. Elsődleges szempont volt, hogy egy olyan stílusban dolgozzak, amiben felismerhetők a szereplők, de ne legyen túl egyszerűsítő.
Lesz-e ’00-es évek rock képregény? Ha létrejönne, akkor kiket tennétek bele mindenképpen?
Kántor Mihály: Az eredeti elképzelés erről a négy évtizedről és erről a két kötetről szólt, magam nem gondolkodtam továbbiakban. Futaki Attila átfogó munkája nélkül nem is tudom, mennyire lenne megvalósítható egy folytatás. Az biztos, hogy a 2000-es évek szeizmikus változásokat hoztak a globális könnyűzenébe, a Napster, az MP3, majd a zenei streaming a magyar rockzenét is elérték. Nagyobb lett a zenei kínálat, ennélfogva kitűnni is nehezebb, ám cserébe sokkal több a felület, ahol ezt meg lehet tenni.
Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek. Szerintetek igaz ez Magyarországon is? A következő generációk képesek lesznek felhúzni az acélbetkós bakancsot és fenékbe rúgni a mindenkori rendszert?
Kántor Mihály: Feltétlenül igaz. A rockzene és a lázadás fogalma ma sem áll távol egymástól, egyedül a lázadás céltáblái szaporodtak meg.
Felvidéki Miklós: A kötet rajzolásakor szembejött pár olyan előadó, aki ma nemhogy nem kritizálja, de élteti az elnyomó hatalmat. Remélem, nem ők lesznek az új lázadóink példaképei, ugyanis a fiatal generációknak mindig szüksége lesz valódi kritikus hangokra.
Haragos Péter: Zenészek között voltak, akik kritikus hangvételükkel valóban kockáztattak. Remélem a jövőben, nem a valóságshow-k cintányéros bohócai fogják amnéziás forradalmárként ünnepelni magukat, hanem a karizmatikus előadók lesznek inspiráló hatással a változást követelő tömegekre.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
