Az óvadékügynök (The Bondsman) 1. évada jóformán a semmiből érkezett, hogy a könnyed horrorkodásra vágyók igényeit kielégítse. Ez mégsem sikerül maradéktalanul, ugyanis a sorozat egyszerre tűnik pokolian zsúfoltnak, és mégis ördögien üresnek. Kicsit olyan, mint egy jól megválogatott degusztációs menü. Sok mindent tartalmaz, eltérő, ízletes élményeket kínálva, de végeredményben mégis csak egy kóstolósor, amelyből nem áll össze egy laktató főétkezés.
Mit csinál Az óvadékügynök?
Az óvadékügynök (The Bondsman) Kevin Bacon karakterének, Hub Halloran foglalkozásáról kapta a nevét. Az óvadékügynök a magyar jogrendszerben ismeretlen fogalom, ám az amerikai igazságszolgáltatásban létezik. Olyan vádlottak fordulhatnak hozzájuk, akik nem tudják kifizetni a szabadlábra helyezésük óvadéki díját. A bondsman jutalékért cserébe felelősséget vállal nemcsak az óvadék, de a vádlott iránt is. Így, ha például az nem tesz eleget a törvény szavának, akár maga, akár egy fejvadászt megbízva rángathatja az igazságszolgáltatás elé. Hub egy ilyen akció során szeretné exneje, Maryanne (Jennifer Nettles) új pasiját letartóztatni. A belépő viszont rosszul sül el, és a spoilerveszélytől sem félve, Hub már a sorozat harmadik percében életét veszti. Ám nem sokkal később saját meglepetésére magához tér. A nem kívánt gégemetszés után még a frissen keletkezett testnyíláson elránt egy cigit, hogy aztán valamennyire összeszedve magát az ügye végére járjon.
Mint később kiderül, Hubot maga az ördög szervezte be, hogy a pokolból megszökdösött rakoncátlan démonokat küldjön vissza a kénköves bugyrokba. Tehát még halálában/feltámadtában is marad nagyjából az eredeti szakmájánál. A különbség csak annyi, hogy nagyfőnöke ezúttal a pokol ura, és ha nem végzi jól a dolgát, nem bújhat ki az ördöggel kötött alku ráeső része alól. Az örök kárhozatot elkerülendő, Hub a démonok nyomába ered, miközben zűrös családi helyzetét is szívesen rendezné, ha már kapott egy új esélyt. A két célkitűzés viszont nem mindig kompatibilis egymással. És vajon Hub eleve miért került volna pokolra?
A részletekben lakozik az ördög?
Az óvadékügynök már az első perceiben sem titokzatoskodik, hogy milyen sorozat szeretne lenni.
Egy eleve szórakoztató céllal készült, ponyva- és képregényeket idéző, könnyed kikapcsolódás,
amiben szinte bárki felfedezhet magának valami vonzót. Nem kell nagy világmegfejtéseket és szubtextuális üzeneteket várni tőle, mint ahogy a grandiózus látványvilágot sem itt kell keresni. Van helyettük viszont egy kedvelhető zsánerkotyvalék, amely elsősorban a horrorfanoknak kedvez. Az óvadékügynök egyáltalán nem spórol a vérrel, és összességében akkor mutatja a legjobb oldalát, amikor a trancsírozás kerül előtérbe.
Bár nem adaptáció, vérengzései mégis képregényes hatásokat mutatnak, valamint az Ash vs. Evil Dead széria hangulatából is merítettek az alkotók. Ha pedig már a sorozatos előképeknél tartunk, a szinopszist olvasva a démonvadászos zsánerben jártasaknak bizonyára beugorhatott még néhány hasonló cím. A Pokoli szolgálat (Brimstone) és a Reaper – Démonirtók párhuzamok egyértelműen adják magukat, mint ahogy a Buffy, az Odaát vagy a Preacher is rokonszériák lehetnek.
A démoni jelenlét azonban némileg a háttérbe húzódik.
Bár az epizódok többsége egy pokolra küldendő démon nevét viseli, és Hub rendszeresen meg is küzd velük, a sztorira gyakorolt valódi hatásuk kevésbé hangsúlyos. Egyet kivéve, de neki is inkább a szemérmetlen és szemtelen módon felvezetett potenciális folytatásban lehet igazán jelentősége. Az óvadékügynök zsánerkotyvalékának másik nagyobb összetevőjét az akciófilmes hatások adják. Bunyókból, lövöldözésből és aprításból így nincs hiány, valamint a tempó is végig szinte a csúcson pörög.
A nyolc darab, kb. fél órás epizód így nagyjából négy órás játékideje alig lassít le, ami egy könnyen darálható, gyorsan fogyasztható streaming élménnyé teszi. A komédia, vagy családi dráma és a western elemei azonban megragadnak a felszínes klisék szintjén. A vígjátéki elemek egészen jópofák, amikor a sötét humor kerül előtérbe, vagy amikor a gore-használat komikus túlzásokba esik. Ugyanakkor mégsem nevezhető igazán viccesnek a sorozat, mint ahogy a sablonos családi dráma is inkább csak helykitöltő szerepet kap.
Ördög bújt a vonóba
Pedig Az óvadékügynök nagyon igyekszik, hogy Hubnak a családján keresztül szolgáltasson jellemet. Helyre akarja állítani ex-feleségével a viszonyukat, miközben a fiához is próbál kötődni, de rendre konfliktusok alakulnak ki közöttük. Hub ugyanakkor maga sem mindig mutatja érett férfi képét, a démonüldözésben pedig az édesanyja lesz segítségére. Probléma viszont, hogy így Hub a legelcsépeltebb és legalapabb családi drámát kapta háttérnek, ami csak elképzelhető. A szintén alapismeretekre támaszkodó természetfeletti szállal együtt pedig
egy olyan kombináció keletkezik, ami nem fokozza, inkább tompítja az izgalmakat.
Hiszen egy fordulaton kívül szinte minden tudható, de legalábbis sejthető már a korábbi nézői tapasztalatokra építve.
Ami viszont az átlagon felülivé emelhetné a Halloran család érdekességfaktorát, az a zenei háttér. Az óvadékügynök jó érzékkel nyúl a sorozat helyszínét adó Georgia állam kultúrkörnyezetéhez, aminek köszönhetően Halloranék country/folk zenészek is. Hub már némileg kiesett a pixisből, de Maryanne és a fiúk, Cade (Maxwell Jenkins) még mindig aktív fellépők a helyi bárban, és stúdióznak is. A zenében úgy általában is nagy hagyománya van az ördögi motívumnak, amely elsősorban a virtuozitáshoz köthető. De olyat is láttunk a történelemben, hogy például a tritónusz hangsort sokáig tiltották is ördögi jellege miatt.
A country/folk szintén ezer szállal kötődik a patáshoz. Nem elég, hogy az ördög konkrétan Georgiába ment megkísérteni egy hegedűst, de számos más dalszerző mellett Johnny Cash is foglalkozott a témával. Még szerencse, hogy Az óvadékügynök főszereplői maguk is aktív zenészek. Jennifer Nettles színészi karrierje mellett elismert country énekes, és Kevin Bacon testvérével közös zenekarának is több lemeze jelent már meg. Bacon a legnagyobbat mégiscsak akkor futotta, amikor a covid lezárások idején a kecskéinek zenélt. Az óvadékügynök is leginkább a népmesék és dalok ördögfiguráját emeli be a sztoriba, akit az alku megkötése után akár le is lehet győzni. Ám mindennek ára van. Kár, hogy ez a kapcsolat nem szervesebb része a történetnek.
Verdikt
Az óvadékügynök lényegében egy tökéletes streaming sorozat, annak minden előnyével és hátrányával.
Bacon jelenléte valóban sokat hozzátesz a produkcióhoz, mint ahogy a démonvadász mamit alakító Beth Grant is. A falatnyi, gyorsan darálható részek miatt könnyedén csúszik. Ráadásul kellően érdekes és elég jól van felépítve ahhoz, hogy akár egy ültő helyében nézze végig az ember. Viszont az egyik nagy hátránya is ebből fakad. Nem kapkod ugyan, de a pörgésben nincs ideje megállni elmélyíteni a személyiségeket és relevánssá, izgalmassá tenni a konfliktusokat.
A sok bába között pedig elvész a gyermek: annyi mindent akar megalapozni a rövid játékidejében, hogy a gore-on kívül sok mindennek nincs valódi jelentősége. Az óvadékügynök pihenés nélkül robog végig a cselekménypontjain egy kipipálandó és végül is ütős cél érdekében, így a felszínesség mellett a szórakoztatófaktor azért többnyire mégis a helyén marad. Ugyanakkor koncepció és a folytatás reménye sokkal ígéretesebb, mint amit ez a csonkának tűnő évad önmagában nyújtani tud. Csak kapja is meg a folytatást, mert kár lenne érte, ha úgy járna, mint a hangulatában rokonítható Prime sorozat, az Outer Range. Az alábbi pontszám a bizakodásnak is szól.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
