AVilma első etapja egyértelműen felvezetés volt csak, és nemcsak azért, mert cliffhangerrel hagyták abba: a klasszikus Scooby-Doo csapat, a Rejtély Rt. sem állt össze a végére. A Vilma 2. évad történetében sok mindenre választ adtak, pár dolog pedig átértékelődött. Évadkritika.
A történet azzal kezdődik, hogy előkerül az előző évad végén megölt seriff hullája. Ezt azután további holttestek követnek, és megindul a sorozatgyilkos utáni hajsza. Természetesen Vilma is szeretné megoldani a rejtélyt, amiben Fred segítségét kéri. Közben Norville a nagyanyja ügyében kezd el kutakodni, miközben Daphne a spiritualitással kezd kísérletezni. A nyomozások közepette pedig a négy főhősnek az egymással való viszonyukat is rendezniük kell.
Ugyan a Vilma 2. évad sztorija nagyjából az 1-éhez hasonlóan épül fel, mégis tartogat meglepetést.
Így például ismét szerepet kapnak a hallucinációk – csak ezúttal nem Vilmának, hanem Norville-nek vannak hallucinációi –, de ez a sztoriszál immár másra fut ki, mint az előző évadban. Ezúttal ugyanis a természetfeletti jelenségek kérdése is előjön a sorozatban, amely így visszatér a franchise gyökereihez. Az a válasz pedig, amit a néző kap, elég meglepő, még ha nem is újdonság a Scooby-Doo-univerzumban. De a végkifejlet, az újabb sorozatgyilkos és segítőjének leleplezése ugyancsak nem várt, és elég merész fordulat.
Kellemes meglepetés továbbá, hogy kiküszöböltek egy hiányosságot: az 1. évaddal ellentétben az újabb részekben láthatunk némi fejlődést a karakterektől.
Bár Vilma továbbra is elég idegesítő személyiség, a cselekmény előrehaladtával nem egyszer előfordul, hogy kénytelen elismerni a tévedését, láthatóan tanul is ebből, levonja a konzekvenciákat. Hasonlóképpen a három másik főszereplő esetében is van némi átalakulás az évad során. Ami a négy fiatal közti viszonyokat illeti, igazából csak Vilma és Daphne kapcsolatát bontották ki részletesen, és bár ez a tipikus, némileg irritáló tinidráma, viszont legalább jól belesimul a központi történetszálba. A többi esetben inkább csak arról van szó, hogy az események csiszolják össze a szereplőket, így Fred kényszerűségből kezd együttműködni Vilmával, és hasonlóképpen Norville-lel sem jószántából barátkozik – az évad végére viszont már természetesnek tűnik, hogy a csapat együtt van.
A Vilma 2. évad gyengéje, hogy túl sokszor ismétel meg bizonyos típusú poénokat, ami hamar fárasztóvá válik.
Az elején csomószor elsütik azt, hogy egy karakter mond valamit, és persze az ellenkezője történik. Ugyancsak az első pár epizódban erőltetik nagyon sűrűn a meta-kiszólásokat, amelyek így inkább erőltetettnek, hatnak, mint viccesnek. Szerencsére néhány rész után felhagynak ezekkel, de az egyáltalán nem szerencsés, hogy éppen a kezdés van tele az egysíkú poénkodással.
Külön említést érdemel továbbá az is, hogyan kezelik a franchise újabb ikonikus karakterének feltűnését. Ez a meglepetés-szereplő egész más, mint a régi sorozatokban, és persze lehet értékelni azt, hogy meghökkentették a nézőt, de a figurát egyértelműen olyan módon írták át, mintha csak a régi rajongókat akarnák bosszantani. Mivel pedig ez a reboot a rengeteg változtatás miatt eleve ellenállást váltott ki, nehéz nem arra gondolni, hogy ez az újabb átértelmezés már „csakazértis” alapon történt, és ez így okoz némi rossz szájízt.
Hibái ellenére a nyögvenyelős indulás után egész érdekes és szórakoztató tud lenni a Vielma 2. évad, de a végén ismét lehet némi hiányérzete az embernek.
Akár egy újabb évadot, de legalábbis egy Halloween témájú különkiadást akartak felvezetni, akár csak szimplán poénnak szánták a befejezést, az utolsó csattanó kissé kiábrándító. Ez az újabb fordulat ugyanis eléggé beárnyékolja a gyilkos személyének felfedését, aminek pedig a legnagyobbat kellett volna szólnia a befejezésben.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
