A Cinema Mystica a mesterséges intelligencia és művészet vitájában mutat egy lehetséges irányt: visszavenni a technika által elfoglalni vágyott területeket. Az AIvolution kiállításon jártunk.
Mi az a Cinema Mystica?
A mostanság Budapesten is egyre inkább elterjedő immerzív kiállítások egyike a 2022 óta létező Cinema Mystica Budapest. Az immár a Párisi Udvarban található, magyar és külföldi alkotókat egyaránt összefogó kiállítóhely a „fény, a hang és a művészet birodalma”-ának nevezi magát, ahol a kiállítóterek átalakulnak misztikus világokká, ahol elmosódik a határ valóság és virtuális között – írják bemutatkozójukban. Ars poeticájuk a művészet és a technológia közti kapcsolat újraértelmezése – ennek szellemében kiállításaikat audiovizuális élmények és különböző digitális technikák együttes alkotásai uralják. 1200 négyzetméteren összesen 21 installáció található. A 2024. március 1. óta látogatható AIvolution kiállítás az eredeti ars poeticát folytatva igyekszik beleszólni a mesterséges intelligencia és a rajzolók közti vitába: az új kiállítás 14 hazai és külföldi digitális művészt mutat be, akik bizonyos installációkban nem féltek MI-t használni koncepcióik vagy művészeti látásmódjuk kifejezéséhez.
Immerzív kiállítás arról, hogy az AI nem ördögtől való
A Midjourney és más MI-képgenerálók potenciális veszélyt jelentenek a ma munkából és fizetésből élő grafikusokra, rajzolókra és más alkotóművészekre, hiszen számos cég vagy eddigi megbízójuk fordulhat a jövőben az „olcsóbb és gyorsabb” MI által kínált megoldás fele.
Az aggasztó jövő helyett a CM csapata inkább arra hívná fel a figyelmet, hogy az új technológia bizony fordítható a művészet szolgálatába, sőt társalkotóvá tehető.
Ugyanis az AIvolution alkotói több esetben is a mesterségesintelligencia-promptokat építettek be műveikbe, ezzel bevonva az amúgy is több képzőművészeti ágból táplálkozó munkáikba egy újabb eszközt. Persze ez a megoldás is felvethet etikai és szerzői jogi kérdéseket, de a legtöbb kiállított alkotás érdeklődése a mesterséges intelligencia mint művészeti eszköz felé mutat, és ennek megfelelően az azzal való lehetőségek jelennek meg. Inkább azt az utat járják be, hogy egy általuk betáplált ötlet mentén hová tudják elvinni a kitalált mű narratíváját. Ennek ellenére látni a kiállításon tisztán AI-mentes installációkat is, sok esetben pedig a korábban látott kiállítások látvány- és gondolatvilágát is megidézik, főleg vallási és spirituális vonalon – így az új darabokat az új és régi Cinema Mystica-látogatók egyaránt élvezhetik.
Ezúttal sem egy olyan kiállítást kínálnak, amin csak úgy át lehetne rohanni. Rögtön a nyitó installáció – Vigh Dávid és a Global Illumination alkotása, a Digital Cathedral – egy 15 perces elmélyülést igénylő audiovizuális élmény, ami egyfajta meditatív állapotot kíván előidézni (ebben segítenek az elhelyezett babzsákok is). Világbéke és velünk együtt ezen gondolkodó robotok jelennek meg a váltakozó képsorokon – ez a harmonikus világkép Az alkotó film alapgondolatát idézheti meg bennünk, ahol a világ ázsiai oldala az együttélésben látja a jövőt, nem pedig a tiltásban, elutasításban. De hasonló elmélyülést kíván a Solfeggio is, aminél 35 percen keresztül a Solfeggio frekvenciák segítségével aktiválhatjuk csakráinkat. Érdemes elolvasni a mellékelt leírást hozzá, továbbá a teljes átéléséhez javasolt olyan időpontban felkeresni a kiállítást, amikor nincs nagy forgalom – ugyanis zsúfoltabb időszakban nehezebb bent maradni folyamatosan és kipróbálni, tényleg működik-e, hiszen maga az installáció kis helyre szorult.
Álmodnak-e a generált képek elektronikus bárányokkal?
A spirituális élményeken túl a Cinema Mystica Budapest alkotóit foglalkoztatja a jövő, valamint az, hogy mint emberiség hogyan fogadjuk be a digitális új világot. Ebben a tekintetben változatos koncepciók jellemzik az alkotókat. Például Andy Thomas – nem AI által animált – képe az emeletre felvezető lépcsőt körbefonó Chrysalis, amely egyfajta evolúcióként járja be a kérdést. Thomas alkotása egyrészt egy klasszikus fejlődési ívet ír le: az élet első szikrájától hogyan jutunk el az állatokon keresztül az emberig, és azt követően a mesterséges intelligenciáig. Röviden, hogyan lesz a szerves életből digitális. Kivitelezésében pedig az X-térség földöntúli világát idézheti fel bennünk, amellyel ráerősít arra az érzésre, hogy a virtuális térrel valami eddig rajtunk és ismert világunkon túliba készülünk érkezni. Nem hiába az installáció lépcsőn való elhelyezése sem.
Az élet értelmével ennél elvontabb darabok is foglalkoznak – mint például az Infinite Vibes Remember (How to Live Forever) c. videóinstallációja, ahol absztrakt formák váltakozása adhat választ a feltett kérdésre. De interaktívabb válaszkeresésre invitál a What Will Remain?, ahol az installáció irányítópanele fölé állva mozgathatjuk a kiállított alkotásakon látható két robotot. Katona Kati Synapse c. interaktív audiovizuális képe pedig a kvantumfizika felől igyekszik feltárni az ember és MI közti bonyolult kapcsolatot.
Marad azért a szemnek is szép kép
A már említett mesterséges intelligencia kép és egyéb generálás is változatos módokon jelenik meg a kiállított installációkban. A kínai Weidi Zhang például azzal kísérletezett Wayfarer for Cinema Mystica művében, ahol A hegyek és vizek könyvének tanulmányozása (egy kínai lényeket bemutató átfogó klasszikus) mentén táplálta a mesterséges intelligenciát, és ez alapján alkotta meg az alkotásban megjelenő különböző képeket. Hasonlóan izgalmas különböző képalkotási technológiákat hív elő Fekete Máté a Light and Byteson: a nedves lemezes kollódiumot házasítja a mesterséges intelligencia képgenerálási képességeivel. De direktebb alkalmazások is megjelennek a Cinema Mysticában, mint például a Aeden Beta, ami konkrétan egy kiállított ChatGPT, amivel angolul lehet beszélgetni. Az Inner Sanctum Beta verziója pedig egy 3D-modellekkel és fényjátékkal előhívott érzésvilág, ami azt a kérdést teszi fel, vajon vannak-e érzései az MI-nek. De leginkább a látvány iránti vágyunkra hat, hiszen a helyiségbe belépve is legelőször az összhatás kap el, semmint a művészi üzenete.
Ha összhatás, az összetett alkotások mellett szemet gyönyörködtető, esztétikai célt szolgáló installációk is helyet kaptak a Cinema Mystica Budapestben. Ezek a darabok nyitnak nagyobb közönség irányába, azok felé, akiket első sorban látványként érdekel az immerzív. Ilyen például a Transmutation, ami egy 3D-mappelt szobor, ami folyamatos változásban kap új és másabb képet. Klárik Balázs és a Global Illumination egy lifteztethető képsorral tiszteleg William Gibson cyberpunk világa és a Neuromancer előtt. Ezentúl pedig tükrös-fényes szobák, neonfények és mozgó formák vagy videók mutatják be, hogyan válhat a digitális is művészetté.
A kiállítás végén – mint az egész tökéletes lezárásaként – saját magunkat is digitalizálhatjuk az AI segítségével:
fényképünk alapján megalkotja a helyi avatárunkat.
Érdemes-e a Cinema Mystica Budapestet nézni?
A Cinema Mystica Budapest időszakos kiállítását érdemes meglátogatni annak is, aki a gyönyörködtetésért és az immerzív élményért jár ilyen helyekre, de annak is, aki keresi az installációk mögötti gondolatiságot. A Cinema Mystica utóbbiban erős főleg: az esztétika mögött számos érdekes anyag és technikai kísérlet rejlik, ami azontúl, hogy izgalmas ötletek összefűzése, ott a lehetőség, hogy új, izgalmas utakat taposson ki a jövő képzőművészetében. De ha nem is teljesen ez lesz a jövő, megkapó kísérlet és elképzelés az, amit a Cinema Mystica ezen a téren nyújt.
Az AIVolution 2024. március 1-től megtekinthető a Cinema Mystica Budapestben.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
