HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Godzilla Kong elleni újabb szörnypankrációja elég punnyadtra sikerült – Kritika

A 2021-es Godzilla vs. Kong után az óriásszörnyek immár az őket megillető hatalmas mozivászonra tértek vissza. A recept azonban az előző felvonáshoz képest nem sokat változott. Amiben mégis, abban pedig nem biztos, hogy előnyére. A Godzilla X Kong: Az Új Birodalom még a titánok tömegét figyelembe véve is iszonyat súlytalan marad. Egy ponton mondjuk indokolt és látványos is a súlytalanság, ami a franchise egyik kiemelkedő jelenetét is eredményezi. Spoilermentes kritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Godzilla és Kong helyzete változatlan

A Godzilla vs. Kong egy amolyan körbeveréses igazságos döntetlennel zárult, ahol a talpon maradt titánok visszabandukoltak az őket megillető helyszínekre. Godzillából így a Föld védelmezője lett, Kong pedig a Belső Föld királyaként tért vissza lakhelyére. Azóta pedig jóformán békében élik kis életüket. Az óriásgyík a római Colosseumban összekucorodva várja az életére és földre törő fenevadakat, míg Kong a már emlegetett helyen tengeti mindennapjait. Ebből viszont így elég unalmas film kerekedne, úgyhogy Godzilla egyszer csak valamilyen veszélyre készülve elkezdi feltölteni a tartalékait. Mármint atomenergiával. Kong viszont egy fogműtét (!!!) miatt érkezik a felszínre, a Monarch-nak így különösen résen kell lennie, hogy Godzilla rá ne vesse magát az óriásmajomra.

Az előző részben megismert Koponya-szigeti Jia (Kaylee Hottle) is érzékeli azt, amit Godzilla, őt viszont ettől hallucinációk gyötrik, és időnként, megszállott módon furcsa jeleket kezd rajzolni. Rövidesen be is bizonyosodik, hogy a Belső Földben valóban történik valami, aminek a megoldásához az emberi erőforrás és Kong is kevés lesz. De hiába a közös ellenség, Kongnak minden meggyőző erejét latba kell vetnie, ha az óriásgyíkot ezúttal a partnereként szeretné csatasorba állítani.

HIRDETÉS

Ez lenne az új birodalom?

A Godzilla X Kong: Az új birodalom forgatókönyvírói nem igazán erőltették meg magukat, ami a sztorit vagy történetvezetést illeti. Ezzel mindaddig nem is lenne baj, ha a végeredmény egy minden porcikájában szórakoztató blockbuster lenne. Bár a szórakoztatófaktor több eleme is jelen van, ezúttal mégis úgy látszik, hogy az alkotók kreatív energiái felett győzött a megúszás, amiben talán az időnyomás is ludas lehet.

Szinte ordít a vászonról, hogy a filmhez előbb voltak meg bizonyos ötletek, minthogy egy épkézláb történet megszületett volna.

Mondhatnánk, persze, hogy egy rombolásdramaturgiára felhúzott óriásszörnyes bunyófilmnek nem kell világmegváltó történettel rendelkeznie. De azért valamilyennel mégis illene, hogy abból egy érdekes, izgalmas mozgóképes alkotás szülessen. Amire nem csak azért ül be az ember, hogy lássa a gízai piramisokat szétporladni. 

Az új birodalom legtöbb problémája pontosan abból fakad, hogy a cselekményhez alkottak sztorit, nem pedig fordítva. Godzilla és Kong szépen elvannak a maguk kis világában, és igazából tényleg semmi érdekes nem történik velük. Ezt meg is mutatja a film, nézőként pedig minimum furcsa, hogy ennek örülni kellene – hiszen így biztonságban van ugyan a Föld, de a történetvezetés már itt sérül. Az persze nem baj, ha a lassabb építkezést választják az alkotók, csak sajnos nincsenek rendesen megalapozva azok a konfliktusok és elérendő célok, amelyek felé építkezni lehet a cselekményben. A szörnyekkel és emberekkel így jóformán csak megesnek bizonyos dolgok, de sosem érezni azt, hogy ezeknek bármi valódi tétje vagy súlya lenne.

Jajj, a szörnyek!

Különösen igaz ez Godzillára, aki felkészül, táplálkozik, harcolgat, de az utolsó fél órát leszámítva vajmi kevés köze van a történethez.

Kong viszont kifejezetten sokat van vásznon, csak éppen a jelenlétének miértjét nem sikerült rendesen alátámasztani.

Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy a címszereplő kaidzsúk nem aktív alakítói saját filmjük cselekményének, csupán elszenvedői annak. Az írók rendre bedobnak fordulatokat, amelyek sajnos annyira légbőlkapottnak tűnnek, hogy nehéz nem az önkényességük eredményének tekinteni. A nevetségességbe hajló rajzfilmlogika így hatványozottabban érvényesül, mint eddig bármikor. A példák részletezése csak a spoilerek elkerülése miatt marad el, pedig lenne miről beszélni. Persze egy óriásszörnyes látványfilmtől senki sem várja a tudományos pontosságot, vagy a fizikai törvények pedáns betartását. De audiovizuális történetmesélésről lévén szó, legalább a történetmesélés rész működhetne egy fokkal jobban. Mert ez így valójában nem több szörnypornónál – és abból sem a legjobb fajta.

A Godzilla X Kong látványára viszont természetesen semmi panasz nem lehet. A hatalmas szörnyek szemérmetlen CGI orgiákban csapnak össze, ahol a pusztításé a főszerep. Furcsa azonban, hogy a kaidzsúk ténykedésének romboláson túlmutató hatásával nem foglalkozik a film. Nincs öko-olvasat, nincs dráma, csupán a hatalmas szörnytestek egymásnak és épületeknek csapódása. Meg a rohanó emberek. Az új birodalom súlytalanságához ez a következménytelenség is nagyban hozzájárul a mondvacsinált, véletlenszerűen bedobott elemek mellett. (Remélhetőleg az Apple TV+-on futó Monarch következő évadai legalább részben érintik majd az itteni eseményeket.) És ha már súlytalanság: a Godzilla X Kong egyik legmenőbb jelenete egy antigravitációs térben zajló összecsapás, ami a franchise egyik leglátványosabb és leggrandiózusabb jelenete. Ebben legalább kicsit újat hoz a film, ilyesmit nem sokat lehetett még látni a szériában. 

Jajj, az emberek!

A Godzilla x Kong: Az új birodalom még a Godzilla vs. Konghoz képest is embertelenebb. Mármint abban az értelemben, hogy a forgatókönyvírók még kevésbé erőltették a franchise amúgy is hibásan működő emberi szálát. Persze ezúttal sem lehetett kispórolni az embereket a szörnypornóból, de ha nem lennének sem hiányoznának. Még a Koponya-szigethez köthető Jia és törzse is olyan elhanyagolható szál, amit bármi mással ki lehetne tölteni. A többiek pedig még kevésbé vannak jelen, és ha elő is kerülnek, a Thor: Szerelem és mennydörgés kellemetlenebb pillanatait idézik.

A Godzilla X Kong emberi szereplőinek puszta célja, hogy kommentálják azt, amit a szörnyek beszédkészség hiányában nem tudnak.

De amit kommentálnak, azt is feleslegesen: hiszen a néző vagy konkrétan látja megtörténni amit magyaráznak, vagy pusztán a lore felolvasását végzik el. Bizonyos esetekben viszont cselekmény továbbgördítő szerepet is kapnak – amit akár teljesen máshogy is meg lehetett volna oldani, ha nem kellene ezzel a szállal is kötelező módon vesződnie az alkotóknak.

Verdikt

A Godzilla x Kong: Az új birodalom azonban közel sem élvezhetetlen film a maga nemében. A hasonló blockbusterekre úgyis leginkább a látvány és az óriásszörnyes pusztításorgia miatt ülünk be. A SzörnyVerzum új felvonása sajnos ebből a szempontból is kicsit fárasztóbb, mint ez előzményei. Kevés újdonságot hoz, és nagyon könnyű túltelítődni a művi CGI látványvilággal. A szörnypankráció és a rombolásfilmek híveinek még így is kihagyhatatlan móka.

Csak kár, hogy minden másban kicsit alulteljesít. Legfájóbb a történet és az erős motivációk hiánya, vagy a címszereplők passzivitása, amitől lényegében minden cselekménypont súlytalanná válik. De egy markánsabb vagy fenyegetőbb, jelentőségteljesebb főellenség is okozhatott volna kellemetlenebb perceket a szörnyikéknek.

Talán a SzörnyVerzum is elérkezett arra a pontra, hogy már nem tudja ugyanazt sokadszorra letuszkoltni az emberek torkán.

Több történetet a szörnyeknek!

5 /10 majomgyík raptor

Godzilla x Kong: Az új birodalom

Godzilla x Kong: The New Empire

akció/kaiju
Játékidő: 115 perc
Premier: 2024. március 28.
Rendező: Adam Wingard

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!