Sorozat

Gary Oldman rém bunkó kémfőnök, és még mindig élvezet így látni – Slow Horses 3. évad kritika

Tavaly decemberben jelentkezett új évaddal a brit krimisorozat, a Slow Horses. A Gary Oldman főszereplésével készült kémthriller fordulatos, izgalmas és hamisítatlanul brit. Spoilermentes kritika.

Könyvsorozatból adaptáció

A Slow Horses című krimisorozat (magyarul az Utolsó befutók) 2022-ben indult az Apple TV-n, Gary Oldman főszereplésével és Mick Herron brit író azonos című regénysorozatának adaptációjaként. Az alapsztori szerint a Slough House a küldetéseket elszúró MI5 ügynökök purgatóriuma. A kegyvesztett kémek büntetése az, hogy egy romos és nyomasztó irodaházban naphosszat dögunalmas papírmunkával kell foglalkozniuk. És ha mindez nem lenne elég, a főnökük Jackson Lamb (Gary Oldman), aki jó eséllyel pályázhatna a világ legrosszabb főnöke címére. Bunkó, káromkodik, iszik és piszkálja a beosztottjait, ráadásul ápolatlan és lohasztó motivációs beszédeket tart. A Slow Horses regényfolyam – és sorozatadaptációja – ennek a kis csapatnak a kalandjait meséli el. (A „slow horse” kifejezés a címben egyébként nem lovakra utal, hanem egy angol kifejezés a lassú felfogású emberre).

  

Balfácán ügynökök

Az Apple Tv-féle adaptáció hűen követi a regények történetét. Az egyes évadok egy-egy kötet történetét dolgozzák fel, időrendben haladva, a  középpontban pedig mindig a Slough House különc csapata áll. Minden évadban történik ugyanis egy olyan gyilkosság, vagy eset, amibe Jackson Lamb és csapata belekeveredik, sőt nem is egyszer ők húzzák ki az MI5-ot a slamasztikából. A hat részből álló egyes évadok cselekménye feszült, gördülékeny, kevés üresjárat van bennük. A nyomozással kapcsolatos szálakat a Slow Horses jól bonyolítja, és mindig meg tudja lepni a nézőt. Az akciójelenetek jól megkomponáltak, véresek és sokszor kifejezetten nyers, valósághű módon mutatják meg a halált. E mellett Herron és a forgatókönyvírók sem kímélik a fő karaktereket: sajnos eddig mindkét évadban el kellett búcsúznunk egy-egy kedvelt szereplőtől.

A csavaros kémsztori mellett a sorozat katalizátorai maguk a karakterek.

Gary Oldman Lambje rendkívül szórakoztató. Annak ellenére, hogy sokszor bunkó és érzéketlen a beosztottjaival, mégis kedveljük és drukkolunk neki. Kiábrándító külseje ellenére nem szabad alábecsülni: ravasz ellenfél, és szívén viseli az emberei sorsát. Ha a csapata érdekei úgy kívánják, képes a feletteseivel és a politikusokkal is szembeszállni.

Aztán ott van River (Jack Lowden), akiben sokkal több van, mint elsőre tűnik. Catherine Standish (Saskia Reeves), Lamb asszisztense, aki egy csupaszív és bátor nő, a titokzatos Louisa (Rosalind Eleazer) és az esetlen, de vicces Min (Dustin Demri-Burns). A színészi játék nagyszerű, és az olyan színészóriások, mint Gary Oldman sem szorítják háttérbe a többieket. Az évadok előrehaladtával érződik, hogy jól összeszokott a színészgárda, és élvezték a forgatást.

A sztori remekül egyensúlyoz a komoly pillanatok és a humor között. A humorforrást elsősorban a karakterek szállítják, akik a lehető legabszurdabb helyzetekbe kerülnek. Bénáznak, fals riadót fújnak, de a végén valahogy mégis megoldják a konfliktusokat. Emellett hamisítatlan brit, szarkasztikus humor sem hiányozhat.

Elszabadult ügynökök

A 3. évadban visszatér a Slough House csapata. Az évad középpontjában álló bonyodalom most egy belső fenyegetés: egy MI5-nak dolgozó biztonsági cég emberei a titkosszolgálat ellen fordulnak, és elrabolják Standisht. River, hogy megmentse társát, az idővel versenyt futva próbál meg betörni a Regent’s Parkba (az MI5 főhadiszállására) és megszerezni egy fontos aktát. Mindeközben Lamb elkezd nyomozni az elszabadult biztonsági emberek után, és a szálak egészen magasra, a politikai játszmákig vezetnek.

A Slow Horses továbbra is tartja az eddig megismert és szeretett színvonalat. Kedvenc ügynökeink ismét csetlenek-botlanak, és bármennyire is utálják, hogy Lamb leszólja a munkájukat, kétségbeesetten próbálnak főnöküknek bizonyítani. Ismét abszurd és vicces helyzetekbe kerülnek. Most más-más párokra oszlanak, mint az előző évadokban – ez egyrészt újabb konfliktusforrásokhoz vezet, másrészt viszont egyre jobban összekovácsolódnak. Marcus és Shirley végig egymás agyát húzzák, a rájuk bízott feladatokat hanyagul végzik el, de ha kell, gondolkodás nélkül sietnek társaik segítségére. Louisa miközben az őt ért veszteséget próbálja feldolgozni (illetve inkább megpróbál nem szembesülni a saját érzéseivel), azon van, hogy River ne nyírassa ki magát. River egyébként még mindig dühös, amiért nem léptették elő, és közben a volt MI5 vezető nagyapja betegségével is szembesülnie kell. Roddy Ho, a bunkó kocka pedig nagyon vicces, ahogy a monitoraitól távol, a terepen próbál meg segíteni a főnökének. Jackson Lamb ismét rém szórakoztató, ahogy alázza a politikusokat és beszólogat a feletteseinek – és egyre inkább megértjük, miért utálja annyira őket.

A történet ismét több szálon fut, amik a végén találkoznak. Az akció mellett a politikai játszmák is megjelennek, de a fő hangsúly most az MI5 múltja és vezetés titkainak felfedése. A Slow Horses eddig sem idealizálta a titkosszolgálatot – leginkább a két női vezető egymás közti rivalizálása és játszmái miatt -, de a 3. évad sztorija kifejezetten súlyos kérdéseket feszeget. A korábbi évadokban is pedzegetett szervezeten belüli hazugságok, a korrupció és a saját ügynökök feláldozása már nem seperhető többé a szőnyeg alá. A feszültség a 3. évadban éri el a csúcsát, és robban is – a főszereplőket sem kímélve.

A bonyodalmak ugyan egy “sima” emberrablással kezdődnek, ám ahogy halad előre a cselekmény, az ügynökök egyre döbbenetes felfedezéseket tesznek. A forgatókönyv ügyesen készíti elő a fordulatokat, amik így nem kiszámíthatóak. A végkifejletben pedig nem is egy főhős élete kerül veszélybe; a kilátástalannak tűnő és szorult helyzetet pedig jól oldja fel a sztori. Nincs deus ex machina, főhőseink a saját magukra számíthatnak. E kapcsán pedig ismét bebizonyítják, hogy nem olyan szerencsétlenek, mint amilyennek tűnnek. A karakterek eltérően birkóznak meg a feletteseik sötét tetteivel: van olyan, aki hárít, vagy épp dühös, de van olyan kém is, akit felszabadít végre az igazság.

Egy biztos: a hatalmi átrendeződés újabb bonyodalmakhoz fog vezetni a következő évadban.

A forgatókönyv most sem finomkodik, és az eddigi évadok közül talán most kapjuk a legizgalmasabb akciójeleneteket és tűzharcokat. A balfék ügynökök és a “profik” összecsapása feszült, és véres. Mivel az eddigi évadok sem kímélték a karaktereket, ezért most is izgulunk kedvenceinkért.

A sztori mindig figyelt arra, hogy a „rosszfiúk” oldalát is megismerje a néző, és belelássunk a fejükbe. Most sincs ez másként, sőt, az évad “főgonosza” Sean Donovan (Sope Dirisu) karaktere érzelmi töltetet is kapott, és az évadzáró felé haladva a szereplőkkel együtt mi is elbizonytalanodunk, melyik a jó, és melyik a rossz oldal. Nick Duffy-ra (Chris Reilly), a könyörtelen biztonsági főnökre is nagyobb fókusz esett, aki a sztori végére a Slough House ügynökeinek főellenségévé nőtte ki magát. 

Standish szála is tartogatott meglepetéseket. A korábbi epizódokban a karaktere inkább a háttérbe szorult, ezért kifejezetten üdítő volt, hogy Standish több figyelmet kapott. Ugyanakkor sajnáltam, hogy a regénnyel ellentétben nem kapott akkora hangsúlyt az alkoholista múltja és korábbi kapcsolatai. Belső vívódásait épp csak érintette a sztori, viszont mindezért kárpótolt az évad végén lévő jelenete Lambel, ahol végre felszínre kerültek a régi sérelmek. Kíváncsi leszek, az ő szálát hogyan viszik majd tovább.

Verdikt

A Slow Horses a megszokott krimisorozatok és kémthrillerek világának egy üdítő színfoltja. Emlékezetes, esendő karakterei, izgalmas történetvezetése és fordulatai, no meg a színészi játék miatt egy olyan sorozat, amire érdemes odafigyelni itthon is. A 4. évad hamarosan érkezik, és már az 5. évadot is berendelte az Apple.

9 /10 ügynök raptor

Utolsó befutók

Slow Horses

thriller,krimi
6 epizód
3 évad
Premier: 2023. november 29.
Csatorna: Apple TV

Eltelt megint egy hét? Mi történt itt? Ne is gondolkodj, összeszedtük neked a legfontosabb cikkeket, híreket!

editor
Eleinte könyvekről írtam a magam szórakoztatására, a sorozatkritikák később jöttek. Szeretek elmerülni a könyvek, filmek és sorozatok világában, egy jó történeten napokkal később is szoktam merengeni. Mindenevő vagyok, de a sci-fi és fantasy varázsol el igazán.