Kutyáink, macskáink több ezer éve hűséges barátaink, akik csak nagyon szélsőséges esetben fordulnának ellenünk. Például akkor, amikor a hangyák háborút indítanak az emberiség ellen, és végső fegyverként humanoid lényekké változtatják kedvenceinket. Akik pedig nem restek minden sérelmüket ránk olvasni és megtorolni. A Mort(e) című regényben pontosan ez történik. A posztapokaliptikus könyv szerzőjével, Robert Repinóval beszélgettünk a Földön élő űrlényekről, a macskák hűségéről és arról, hol az ember határa az állatok kontrollálásában. Interjú. (x)
“Isten a szeretet”, szólt az ige, de mi megfordítottuk”. Regénye A szolgálólány meséje c. könyvéből származó idézettel indul. Nagy hatással volt önre?
Margaret Atwood könyve igen, nagy hatással volt rám, még úgy is, hogy olyan időszakban olvastam, amikor kevésbé tűnt úgy, hogy valóra válhat. Atwood számos érdekes, árnyalt és megértő megállapítást tesz a vallásos buzgalomról és arról, hogy ez hogyan képes az embereket nagyszerű és emellett elborzasztó, erőszakos tettekre ösztönözni. Így a főszereplőjének (June – a szerk.) radikálisan újraértelmezett istenfogalmát nagyon is a sorozatomhoz illőnek gondoltam.
Ahogyan az idézet is előrevetíti, a Mort(e) egy diktatórikus és posztapokaliptikus világban játszódik, amelyben a hiperintelligens óriáshangyák és az emberiség folyamatos harcban állnak. A hangyakép megidéz bennem egy 70-es évekbeli szörnyfilmet, a Negyedik fázist. Hatással volt önre a film vagy más, hasonló műfajú mozi abban, hogy a hangyákat tegye meg ellenségnek?
A Negyedik fázis inkább egy halovány emlék, semmint fontos inspiráció. Tiltott filmként emlékszem vissza rá, aminek a sugárzását a helyi szolgáltatók egyszer csak abbahagyták, valószínűleg a szülői bejelentések miatt. De pont az emlék homályossága teszi ijesztőbbé számomra. Brutálisan racionálisan van ábrázolva az, ahogyan a filmben a hangyák megölik az embereket. És az űrlényszerű megjelenésük – a csápok, a természetellenes szájszervük és a mechanikus testük – nagyon is riasztóvá teszi őket a többi állathoz képest.
A filmről szóló emlékek mellett mi volt számára az a potenciál a hangyákban, ami miatt úgy gondolta, remek kihívói lennének az emberiségnek?
A könyv eredeti inspirációja egy furcsa álom volt még 2009-ből, amiben egy földönkívüli űrhajó lebegett a szülővárosom fölött, és valamilyen energiasugárral értelmes lényekké változtatta az állatokat. Tetszett ez az elképzelés, viszont az idegeneknek nem volt motivációja. Miért is utaznának át a csillagokon csak azért, hogy ilyet csináljanak? Az lett a megoldás, hogy inkább a Földön élő űrlényeket használom: a hangyákat. Lenne is elrendeznivalójuk az emberekkel, és mivel néha képesek más fajokat (például a levéltetveket) manipulálni, így más állatokat is felhasználhatnának az emberiség ellen indított háborúban. Csak akkor kezdtem el írni, amikor ellenfélként a helyükre kerültek.
Miről szól a Mort(e)?
Robert Repino posztapokaliptikus sci-fi regényében egy ősi, bosszúvágytól fűtött hangyakirálynő végső csapást készül mérni az általa gyűlölt emberiségre. Biokémiai szert bevetve beszélő, intelligens lényekké változtatja a világ állatait, hogy sereget toborozzon belőlük. Az események közepén ébred öntudatra Sebastian, a macska, akit azonban nem annyira foglalkoztatnak a körülötte zajló dolgok. Igen, ő is harcol, és ő is elgondolkodik azon, tényleg létezik-e az emberi biofegyver, az EMSAH-vírus, amit ellenük terveznek bevetni. De igazából csak egy cél lebeg előtte: megtalálni elveszett kutyabarátját, Shebát. Minden áron.
Habár a kutyákat szokás az ember legjobb barátjának nevezni, a főszereplő egy macska. Miért egy olyan állat szemszögéből ismerteti az eseményeket, amit sztereotipikusan függetlennek és nem emberfüggőnek mondanak?
A Mort(e) főszereplőjét a valódi házikedvencemről, Sebastianról mintáztam, aki a gyerekkoromban volt a család macskája. Összebarátkozott egy kutyával (akit szintén Shebának hívtak, mint a könyvbeli karaktert), és úgy tűnt, Sebastian is kutyaként gondol magára. Van egy jelenet a regény első fejezetében, ahol Sebastian megpróbálja „megmenteni” a családi otthont egy bébiszittertől – ezt is egy fiatalkori valós esemény ihlette. Sebastian az életútja miatt különböző világok között őrlődött: kutya vagy macska, ember vagy házi kedvenc, kegyetlen vadász vagy elkényeztetett királyfi. Ezek összessége teszi Sebastiant egy ellentmondásos főszereplővé, ami pont beleillik a cselekménybe. És az ő egyszerű vágya, hogy megtalálja Shebát, célt és egy egyedi – időnként önző – nézőpontot ad a könyvbeli globális konfliktusról.
A Mort(e) számos állatfantasyre emlékeztet – mint a Rőtfal vagy a Gesztenye, a honalapító vagy Eric Huntertől a Warriors (ha már macskák). Másrészt számos, állatokkal foglalkozó sci-fit is eszünkbe juttathat – mint a Dr. Moreau szigetét vagy az Állati elméket, hiszen ezekhez hasonlóan a Mort(e) is moralizál az ember és állat kapcsolatokról. Hatással voltak önre a fentiekhez hasonló állatos sci-fi- vagy fantasykönyvek?
A Gesztenye, a honalapító és a Dr. Moreau volt a legnagyobb hatással rám a könyvek közül, amiket említett. A Gesztenye különösen fontos volt, mert a benne szereplő emberek tisztán távoli karakterek – ez egy olyan szabály volt, amit a saját sorozatomban is követtem. Egyik ember sem kap nézőpontfejezetet. Csakis az állatok szemén keresztül láthatjuk és értelmezhetjük őket. Dr. Moreau természetesen a viktoriánus korabeli civilizációs fogalmakat vizsgálja, de olyasmit, amire a könyvsorozatomban szereplő állatok érthetően neheztelnek.
Véleménye szerint az állatkarakterek illenek a sci-fihez és a fantasyhez?
Úgy hiszem, igen, annak ellenére, hogy szerintem nincs oka annak, hogy csak a fantasztikumra korlátozzuk őket. Például az egyik könyv, amelyet a Mort(e) közben végzett kutatásaim során olvastam, Paul Aster Timbuktuja volt, egy szépirodalmi könyv egy kutya szemszögéből.
Sebastian, a macska (a későbbi Mort(e)) vegyes érzelmekkel viseltetik az emberek iránt. Ételt és menedéket kap tőlük, de az ő szemszögéből olyan szörnyű dolgokat is el kell tűrnie, mint a karomtalanítás vagy az ivartalanítás. Az ő nézőpontfejezetei azt is érzékeltetik, hogy az embernek nincs joga így módosítani az ő testét vagy életmódját. Ön szerint meddig avatkozhatunk be kedvencünk életébe – még akkor is, ha szerintünk az az ő érdekét is szolgálja?
Őszintén nem tudom megmondani, hiszen nagyon összetett kérdés. Ahhoz, hogy biztosítsuk az állatok jólétét, leginkább el kell kerülnünk a velük való érintkezést. Viszont vannak olyan esetek, amikor ezt nem tehetjük meg. Mint például amikor a kóbormacska-állományt kontrolláljuk azzal, hogy befogjuk és ivartalanítjuk őket. Vagy amikor úgy döntünk, hogy egy állat túl sokat szenved, ezért elaltatjuk, vagy amikor egy új ragadozófajt telepítünk be egy területre (lásd farkas-visszatelepítési programok) annak érdekében, hogy fenntartsuk az ökológiai egyensúlyt. Az egész arról szól, hogy megteremtsünk egy egyensúlyt: hagyjuk állatként élni az állatokat, amennyire lehet, de óvjuk is őket az indokolatlan szenvedéstől.
Ahogy egyre többet és többet tudunk meg arról, hogyan élik meg a világot az állatok, szerintem egyre kevésbé fogunk beavatkozni a természetbe, beleértve a tenyésztés bizonyos formáit. Kíváncsi leszek arra is, vajon az embereket fogják-e arra ösztönözni, vagy elvárás lesz-e, hogy egyszerre több állatot is örökbe fogadjanak, mert ha egy macskát egész nap egyedül hagynak, rendkívül magányos lesz (és ezáltal nem egészséges). Lényegében sikerült megszabadulnunk a macskákat csonkító karomtalanításától, és ahogy egyre több ismeretanyaggal rendelkezünk, úgy tudunk egyre több előrelépést tenni.
Sebastian az értelmes lénnyé válása során külső emberi tulajdonságokra tesz szert – ötujjú kéz, két lábon járás képessége. Regénye kontextusában miért a humanoid állatok lettek egy intelligens faj lehető legjobb megjelenési formája?
A hangyakolónia óriási ellenszenvet érzett az emberiség iránt. Így azon törekvésük, hogy humanoid állatokat kreáljanak, egy hatalmas bemutatással ér fel egyenest az emberek arcába. Az olyan házi kedvencek, mint Mort(e), fegyvert fognak a gazdájukra – ez annak az emberiségnek a megcsúfolása, amely azt hiszi, minden állat fölött áll.
Kulturális szemszögből, ön szerint az emberi tulajdonságok alapvetőek bármely faj számára ahhoz, hogy intelligenssé váljanak? A jelentős evolúciós ugrás ezek nélkül elkerülhetetlen lenne?
A kérdés kapcsán eszembe jut, hogy már most mennyi közös van bennünk az állatokkal, mint például az együttérzés, törzsiség, az ismeretlentől való félelem és az az időszakos hajlam arra, hogy vakon kövessünk vezetőket. Mindezek mellett szerintem bármely kellően intelligens faj számára szükséges, elkerülhetetlen lépés egy olyan komplex nyelv kifejlesztése, amely jóval túlmutat a puszta morgáson és jeleken. Ez különböztet meg minket más fajoktól. Namármost ez a nyelv teljesen különböző lehet a mienktől – teljes egészében alapulhat illatokon vagy a bőrszín megváltoztatásán, de az is lehet, hogy egy jelnyelv lenne – csak hogy néhány példát mondjunk. De amint ez megvan, kinyílik az ajtó a dalnak, a történetmesélésnek, a képzeletnek és a kritikus gondolkodásnak. Ezentúl nem tudom, mi szükségesnek kell történnie. A történetemben az állatok elkerülhetetlenül hierarchikus kormányzást alakítanának ki és társadalommá szerveződnének, de ez lehet, hogy csak az én elképzelésem (és vakfoltom).
A Mort(e) a könyvsorozatod, a Név nélküli háború első része. Mit ígérsz a magyar olvasóknak a folytatás kapcsán?
A folytatásban (D’Arc) még többet megtudhatnak Mort(e) és Sheba kapcsolatáról és a (nagyon is) törékeny kapcsolatról ember és állat között. Az emberek többet fognak szerepelni, de megmaradnak mint titokzatos, kiszámíthatatlan fél. Továbbá új, halszerű lények, léghajócsata, egy óriáspók, egy hódok építette metropolisz és tömegpusztító fegyverek is várhatóak. Mindenki számára lesz valami izgalmas!
Mik a jövőbeli terveid? Dolgozol-e új regényen jelenleg?
Nemrég fejeztem be egy középiskolásoknak szóló sorozatot (Spark and the League of Ursus, ami Quirk Booksnál jelent meg), és jelenleg egy felnőtteknek szóló science fiction-regényen dolgozom. A vázlat elkészült, de az elkövetkezendő hónapokban a szerkesztéssel fogok foglalkozni, mielőtt elküldeném az ügynökömnek. Időnként különböző cikkeket írok popkultúráról, irodalomról, politikáról és vallásról – ezeket itt tudjátok elolvasni.
Robert Repino regénye, a Mort(e) megvásárolható a Multiverzum Kiadó webshopjában – akár külön kötetként vagy cicás táskával.
Címlapkép: Robert Repino
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
