Az előzetes hírek „női James Bondként” harangozták be Gal Gadotot legújabb szerepében, a Heart of Stone című akciófilmben. Ezeket a híreszteléseket magabiztosan elkönyvelhetjük túlzónak. Tény, Gal Gadot legalább annyi pofont kioszt, mint férfi előképe, és jól áll neki az akciószerep, ettől eltekintve viszont a Heart of Stone mint film elég harmatosan teljesít. Kritika.
A Netflix új akciófilmjében Gal Gadot egy angol hírszerzési ügynököt alakít. A film egy éles bevetéssel kezdődik. A főhős, Rachel Stone (Gal Gadot), valamint társai, Bailey (Paul Ready), Parker (Jamie Dornan) és Yang (Jing Lusi) egy Mulvaney nevű fegyvercsempészt próbál elrabolni egy exkluzív alpesi kaszinóban. Stone Bailey-vel az autóban marad, onnét koordinálja az akciót és nyújt támogatást a többieknek a helyszín informatikai védelmének a kijátszásához. A terv a következő: Mulvaney-t lebénítják egy injekcióval, kirohannak vele, aztán illa-berek, nádak-erek, pucolás a főhadiszállásra. Nos, ez a terv nem jön be, az ügynököket leleplezik, akik így a puszta életükért kénytelenek küzdeni.
Ekkor jön el Rachel Stone nagy pillanata.
Rachel ugyanis két kapura játszik: nemcsak a brit titkosszolgálatnak dolgozik, hanem egy Charter elnevezésű, nem kormányzati békefenntartó szervezetnek is.
Amikor a többieket leleplezik, Rachel a Charterben dolgozó kollégái távolsági segítségével igyekszik menteni a menthetőt. Nem is akárhogy: a szervezet háttéremberei folyamatosan kalkulálják az egyes döntések sikerességének esélyét. Stone a műszerfal mögött kuksoló asszisztensből csakhamar egyszemélyes rendcsinálóvá válik, és miközben társai a végül is megkaparintott Mulvaney-vel menekülnének, ő gondoskodik róla, hogy az ellenség ne tudja üldözőbe venni őket.
Innentől kezdve pályára áll a cselekmény: eszeveszett lövöldözés mindenféle szép tájon. És kábé ennyi.
A küzdelem a Heart elnevezésű szuperprogramért folyik, aminek képességei felfoghatatlan hatalmat kölcsönöznek birtoklójának, és persze ha rossz kezekbe kerül, az rettenetes következményekkel járhat.
Ezt semmiképp sem vitathatjuk el a Heart of Stone-tól: nagyon határozottan igyekszik érzékeltetni a nézővel, hogy 2023-ban készült. Nemcsak maga a küzdelem folyik egy high-tech eszközért, de a cselekmény egyik fő mozgatója is az, hogy a szembenálló felek folyamatosan követni tudják egymás húzásait a számítástechnika segítségével. Emellett a megszokott fegyveres akció is kiegészül a csúcstechnológia használatával. Ezt a film meglehetősen érzékletesen láttatja, amikor Jack a hologram-ablakok halójában állva nyomja meg az ujjával azt a felületet, amire éppen szüksége van. A régi rajzfilmek és filmek már-már paródiába hajlóan szuperfejlett világábrázolására hajaz ez a látványelem. A mai technika rohamos fejlődése fényében ez persze nem annyira elrugaszkodott, talán nem is olyan életszerűtlen, mint 30-40-50 évvel korábban, de némi eltúlzottság érezhető benne.
Ennél többet azonban a film nem törekszik felmutatni.
A Heart of Stone esetében az „akciófilm” szóból az „akció” tag voltaképpen fosztóképző.
Akrobatikából és lövöldözésből több mint eleget kapunk. A Heart of Stone ezen a téren nem hagyja cserben a nézőt: a film tele van epikus futásokkal, ugrásokkal, repülésekkel, kapaszkodásokkal, és persze szemkápráztató fegyverforgatásokkal. Meg kell adni, Gal Gadot ezen a téren elég jó formát hoz. Nem mintha ez a film különösebben komoly színészi kvalitásokat igényelne. De azon a szinten, ami egy efféle akciófilmtől elvárható, a színésznő kifejezetten hatásosan alakítja a belevaló akcióhőst.
Gal Gadot vakmerő, rettenthetetlen, leleményes, gyors észjárású, és olyan izmosan néz, mint egy komplett edzőteremnyi pankrátor együtt.
Persze fel lehetne tenni a kérdést, mennyire életszerű, hogy a passzív támogatói szerepre rendelt csapattag egyszer csak szakmányban veri végig a vérprofi nehézfiúkat. Csakhogy fölösleges: ez egy akciófilm, ami műfajilag arra lett kitalálva, hogy vérprofi nehézfiúkat verjenek végig benne. Még akkor is, ha a megszokott akciófilmes sablonokhoz képest kicsit jobban szemet szúr, amikor egy kistermetű nő csap szét robusztus, válogatott férfiak között.
Tőrőlmetszett akcióhős tehát van. Ami hiányzik, az jóformán minden más.
A Heart of Stone cselekménye nagyjából arra elég, hogy keretbe foglalja azt, hogy Gal Gadot a világ különböző pontjain lövöldöz. Van egy titkos szervezet, annak pedig egy Heart nevű különleges programja. Az nincs egyértelműen körülírva, hogy pontosan mit lehet ezzel a szoftverrel csinálni, de a jeleneteket elnézve nagyjából mindent is. Nem csoda, hogy a szervezett alvilág feni rá a fogát. Szóval a cél az, hogy a programot ne törjék fel illetéktelenek, és nagyjából ennyi.
E nem különösen kimagasló cselekményív elemeit hasonlóképpen nem túlságosan végiggondolt átkötések és párbeszédek hivatottak egyben tartani. Ez az az oldala a filmnek, melynek láttán a nézőnek jó eséllyel meg-megrándul az arca. Gondolok itt az olyan fordulatokra, mint amikor a csapat a lisszaboni küldetés során a körültekintés és elővigyázatosság legcsekélyebb jele nélkül nekiáll mini házibulit csapni a szálláson.
Legalább ennyire kellemetlen a beszélgetés Rachel Stone, valamint az ellenség egyik legfontosabb embere, a fiatal hackerzseni Keya Dhawan (Alia Bhatt) között. Keya indiai származású lány, akit informatikai tehetsége miatt egy milliárdos kitaníttatott, és most a Heart fölötti uralom átvételét célzó csoportnak dolgozik. Páratlan hozzáértése miatt ő jelenti a legnagyobb veszélyt a szoftver biztonságára. A film egy szakaszában úgy alakult, hogy szóba elegyednek, ebben viszont sok köszönet nincs. Párbeszédük merev, élettelen, didaktikus. A szereplők interakcióira – a lövöldözésen kívül, persze – nem sok figyelmet fordított a rendező.
Rachel és Keya szóváltása Heart of Stone sablonosságának mementója.
Rachel szívhezszóló lelkifröccsöt tart Keyának arról, hogy rossz oldalhoz szegődött. Erre Keya a nehéz körülményeiről beszél. Elméletileg a film itt valamiféle társadalmi kommentárt igyekszik nyújtani arról, hogy a gonosz oldalra tévedt embereket a körülményeik sodorták oda, ahol vannak. Viszont az egész szóváltás roppant kínos és gyerekes, a néző pedig csak gubbaszt értetlenkedve és megalázottan, hogy mi ez és miért történik vele.
Természetesen a Heart of Stone-ban a fizika törvényei sem érvényesülnek vasszigorral. Ez megint csak nem kifejezetten bíráló felhangú megállapítás – újabb klasszikus akciófilmes elemről van szó. Azért azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen néző, akinek kissé felszaladt a szemöldöke, amikor a már-már kötelező motoros üldözős jelenetnél egy jó 100-150 km/h-s esés után az üldözőnek kutyabaja sem lett. Belefér a műfajba, de jól szemlélteti, mi volt az egyetlen szempont, amire a rendező érdemi figyelmet fordított.
Verdikt
A Heart of Stone látványosan nem akar másról szólni, mint a lövöldözésről. Már-már direkt hivalkodik vele, hogy nem érdekli sem a cselekmény, sem a párbeszédek, semmi olyasmi, ami egy film tartalmi részét képezi. Látványosnak látványos, és meg kell adni: Gal Gadot korrektül hozza a rendíthetetlen akciómágust. Ezen túlmenően azonban a Heart of Stone legjobb esetben egy egyszer nézős akciómozi, ami a maga két órájával erősen túllépi az élvezhető időtartamot.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
