Brandon Cronenberg legújabb filmje, az Infinity Pool megvalósítását tekintve a Gyilkos tudat (Possessor) egyenes ági leszármazottja. Tematikailag pedig első filmjéhez, az Antiviralhoz is némiképp visszanyúl. A kettő ötvözetéből így megszilárdulni látszik a rendező sajátos szerzői téma- és szimbólumrendszere, ám célja továbbra sem a szélesebb közönségréteg megszólítása. Valahogy mégis vonzza a tekintetet. A megfelelő helyeken jelzett spoileres kritika.
A cronenbergség terhe
Ha egy filmrendező olyan fogalommá nemesedett apukával rendelkezik, mint David Cronenberg, akkor elkerülhetetlen a folyamatos összehasonlítgatás. Brandon Cronenberg pedig tisztában is van azzal, hogy nem menekülhet a filmrajongók párhuzamkeresésétől. Az Infinity Pool-t jegyző fiatalabbik kanadai rendező eddigi rövidke életművét áttekintve bizony nyilvánvalóak is a hasonlóságok. Neves apjához hasonlóan Brandon is szereti testnedvekben tocsogó és testi deformitásokban gazdag bio- vagy testhorror köntösbe csomagolni mondandóját. Kevésbé játszik a szereplők valóságérzékelésének megbontásával, de drogfűtötte pszichedelikus hallucinációkkal terhelt cselekménysoraiban gyakran kerül elő az identitásválság témaköre.
Ráadásul mindkettejüknél fontos a szereplők testi-lelki metamorfózisa.
Letisztult, technológiai disztópiákat idéző díszletei közt előkerülnek biomechanikus eszközök, de apjától eltérően kevésbé tobzódik ezekben a vizuális elemekben. Annál inkább az elfolyt, eltorzult maszkokban. A látványszervezést tekintve Brandon jobban szeret kísérletifilmes eszközökhöz nyúlni, és a szépen komponált képei is ügyesen irányítják a figyelmet.
Akármelyik Cronenbergről legyen szó tehát, a név hallatán már jó eséllyel belőhető, mire is lehet számítani. Az Infinity Pool Brandon harmadik nagyjátékfilmje, amiben mintha összeérne eddigi két filmje számos eleme. De az édesapa filmográfiájának számos darabjával is párhuzamba állítható. Látványban és a megidézett témákban folytatja a Gyilkos tudat szellemiségét, miközben ki is bővíti azt. Ebben a kiterjesztésben helyet kapnak a rendezőtől eddig nem látott területek is, valamint enyhén az Antiviral szellemiségéből is visszaköszön valami. Érdemes azonban felkészülni, mert az Infinity Pool minden szempontból próbára teszi a nézők figyelmét. Legyen szó az explicit erőszakról és szexualitásról, a megalázó helyzetek ábrázolásáról, vagy éppen a bizarr, szürreális hangulatról.
Nekem La Tolqa a Riviéra
James Foster (Alexander Skarsgård) inspiráció reményében érkezik a paradicsomi La Tolqa szigetére feleségével, Emmel (Cleopatra Coleman). Első és egyetlen regénye után James nehezen találja a témát, amiről írhatna. Még szerencse, hogy Em módos család sarja, így képes eltartani szakmájában sikertelen férjét. Az írót azonban furcsa mód felismeri Gabi (Mia Goth), aki elmondása szerint kedvelte a könyvét. A hízelgő gesztus természetesen imponál Jamesnek, így igyekszik Gabi és párja kedvére tenni, amikor meghívják őket vacsorára. Vagy amikor a szálloda szögesdrót kerítésén kívülre készülnek bulizni menni. Az ivászat azonban nem várt tragédiával zárul, La Tolqa rendőrei pedig nem a kedvességükről híresek.
Ám az Infinity Pool turizmusból élő üdülőparadicsomának van egy furcsa metódusa a törvények szerint halálbüntetéssel sújtandó külföldiek kihágásainak kezelésére. James természetesen hülye lenne nem kihasználni ezt a menekülökártyáját. Ekkor azonban a szigeten szinte életvitelszerűen tartózkodó módos külföldiek rejtett társaságába keveredik, aminek Gabi és párja is tagjai. Rendszeresen kihasználják a szigetország törvényes kiskapuját, így lényegében büntetlenül megúszhatnak a gyilkosságtól adrogos orgiákig mindent. James önbizalmának is jót tesz a társaság – legalábbis addig, amíg nem kezdik el őt is játékszernek tekinteni.
A burzsoázia indiszkrét ocsmánysága
Az Infinity Pool szürreális gusztustalansággal mutatja be a fékevesztett pénzemberek gátlástalanságát. Nem merészkedik ugyan a Salo, avagy Sodoma 120 napja extremitásáig, de grafikus erőszakban és szexualitásban megmártott társadalomkritikájában a gazdagok devianciája jelenik meg.
Vigyázat innentől, SPOILEREK KÖVETKEZNEK!
A sziget túlélését jelentő társadalmi réteg kvázi-érinthetetlensége pedig abból fakad, hogy amennyiben halálbüntetést érdemlő kihágáson kapnak valakit, a kivégzést egy emlékekig azonos klónon hajtják végre. Ehhez kapcsolódik a Infinity Pool egyik kihagyott ziccere is. Sajnos hiába merül fel, hogy mi van, ha a klón helyett az eredeti ember kerül a vérpadra, keveset játszik ezzel a gondolattal. Mondjuk a némileg túlburjánzó témahalmozás mellett nem is nagy baj, hogy nem került még egy réteg az identitás kérdésekre. Így viszont kicsit lóg a levegőben ez az opció.
A büntetés legális elkerülésének lehetősége persze a moralitás teljes felszámolásának is táptalajt biztosít. James a drogban, piában és erőszakban bővelkedő tivornyák alatt enged Gabi csábításának is, ami az öncélú romlottság egy új szintjében eszkalálódik. James ugyanis végig nevetség tárgyaként funkcionált a közösségen belül. A sikertelen, nincstelen, családfenntartásra képtelen férfi hiába maszkulin megjelenésű, ha nem tud megfelelni a társadalom támasztotta követelményeknek. A folyamatos próbatételek és megaláztatások során nemcsak képletesen kerül szembe önmagával. A folyamat végén pedig teljesen gyermeki énjéig fejlődik vissza, hogy az erőszakos infantilizálódás után újra felépíthesse önképét.
SPOILER VÉGE
Az Infinity Pool másik központi témája a spoileres részben is érintett maszkulinitás körül forog. Eleinte nincs kifejezetten arcba tolva, de James a verbális kasztráció folyamatos áldozata a női karakterek részéről. Lényegében egyik krízisből kerül a másikba: alkotóiból hamar az egzisztenciális válságban találja magát. Demaszkulinizációja Em rejtett beszólásaival kezdődik, és Gabi egyre erősödő dominanciájából jut el végpontjáig a fináléban.
Rothadó paradicsom
Brandon Cronenberg az Infinity Pool esetében is erős vizualitással dolgozik.
Kifejezetten érdekes a fiktív La Tolqa megjelenítése, amiben a horvát tengerpart idilli szépsége keveredik Budapest lepukkant brutalizmusával és indusztriális környezetével.
A képeslapra kívánkozó látszatluxus mellett az országra valójában sokkal jellemzőbb a rozsdaette nyomor, ami szép párhuzamot alkot a nyaralók lelkületével is. De az idősebbik Cronenberg filmjeiből is képes megidézni momentumokat. Az elveszettség- és idegenségérzetet indukáló La Tolqa hasonlít a Meztelen ebéd Interzonájára, a furcsa társaságból pedig a Karambol fétisközössége sejlik fel.
A Gyilkos elméből már ismerős, rózsaszínes árnyalatokban tetsző drogos tripek megjelenítésekor ismét a pszichedelikus hatások érvényesülnek a képroncsolás mellett. A kísérletifilmes vizuálok alkalmazása továbbá hozzájárul a film egyre fokozódó szürrealitásához. De a legkizökkentőbb mégis Mia Goth jelenléte, aki jó úton halad a modern scream queen státusz felé. A kegyetlen múzsaként tetszelgő Gabiként szinte sugárzik róla a domináns, csábító szexualitás. A szexi álarc mögött pedig megbújik az a parafaktor, ami a legzüllöttebb pillanataiban élő káoszként robban ki belőle.
Az Infinity Pool ugyanakkor sok szempontból lehet ellentmondásos, vagy jogos kritikák tárgya is. Célja szerint provokatív és polgárpukkasztó, éppen ezért gusztustalan és taszító is. De még az öncélúság vádja is rásüthető. Témái közül sem mindent mutat be egyformán mélyen. Sőt, akár kifejezetten sekélyesnek tűnhet a gazdagok züllésének radikális ábrázolása. Közben mégis nehéz félrenézni a filmről, mert a színészi játék, az erős vizualitás és a szürreális cselekmény megköveteli a figyelmet.
Az Infinity Pool egy minden ízében megosztó, pszichedelikusan provokatív és polgárpukkasztó rémálomutazás a jóízlés határait átlépve.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
