Sorozat

1923 évadkritika – Harrison Ford zsémbes öreg cowboyával együtt is kipukkadás közelében a Yellowstone-lufi

Tovább bővült Taylor Sheridan tévés western-univerzuma: legújabb darabja, az 1923 azt mutatja be, hogyan vészelte át a gazdasági világválsághoz vezető időszakot a Dutton família. Évadkritika.

Sheridan két kiemelkedő modern westernfilm, A préri urai és a Wind River – Gyilkos nyomon forgatókönyvének megírását követően lehetőséget kapott, hogy a kisképernyőn is megpróbáljon új életet lehelni a műfajba. 2018-ban elindult tévésorozata, a Yellowstone olyan sikeres lett, hogy a Paramount egy egész franchise-t épít rá, az előzményeket bemutató szériákkal és spinoffokkal.

Úgy tűnik azonban, hogy Sheridan mostanra ellőtte a patronjait, és nem tud újat mondani a témáról. Az első évad alapján ugyanis az 1923 sem westernként, sem a Yellowstone-univerzum részeként nem fog nagyot szólni.

Annak idején a Yellowstone egy érdekes neowestern-sorozatént kezdte, aztán két évad után sajnálatos módon átment szappanoperába. Ráadásul a történetmesélés helyett egyre inkább a Hollywood liberalizmusa miatt fanyalgó konzervatív amerikaiak vágyainak kiszolgálására fektették a hangsúlyt. A kezdeti összetett, nem épp fekete-fehér ábrázolásmód helyett Duttonék és embereik egyre inkább egyoldalú, hősies alakok lettek (jó példa a főnök erőszakos verőemberének karaktere, akit eredetileg egy negatív figurának szántak, de népszerűségét látva egy amolyan szerethető vidéki fiút varázsoltak belőle). Mindebből aztán az első előzménysorozatba, az 1883-ba semmi sem szűrődött át, az ugyanis ismét visszatért a gyökerekhez, és egy színtiszta western volt, eredeti sztorival. Az 1923 viszont azon a vonalon megy tovább, amin a Yellowstone is elindult az ígéretes kezdetek után: szájbarágósan szajkózva a jobboldali, progresszivitásellenes üzeneteket (a vidék jó, a város rossz, a média hazudik, Amerika pedig ha nem is tökéletes, de más helyekhez képest azért nem olyan vészes, még az őslakosok is inkább az ottani életet választják az emigrálás helyett, satöbbi).

Míg ugyanis az 1883 azt mutatta be, hogyan érkeztek meg a Yellowstone főszereplőinek ősei Montana államba, az 1923 az immár letelepedett Dutton család életébe ad bepillantást. A cselekmény három szálon fut: egyrészt láthatjuk, hogyan próbálja az új családfő, Jacob Dutton (Harrison Ford) és felesége, Cara (Helen Mirren) megvédeni a birtokot, emellett követhetjük az Afrikából hazafelé igyekvő Dutton-fiút, Spencert (Brandon Sklenar) a viszontagságos útján, valamint végignézhetjük az egyházi iskolába kényszerített őslakos lány, Teonna (Aminah Nieves) szenvedését és szökését.

Már önmagában az, hogy nem a farmon történteken van a fő hangsúly, és kapunk mellé két másik, teljesen más jellegű sztorit, azt mutatja: Sheridan is tudta, hogy másképpen lehetetlen lett volna bármi újat mutatnia ebben a műfajban és témában.

Mert hát a cowboy família földért folyó harcáról szólt az eredeti sorozat eddigi öt évada is, így ezen a téren nemigen tudják meglepni a nézőket. Ráadásul eleve a Yellowstone-ban is igazából az volt az érdekes és eredeti, hogy ezt a klasszikus western-témát modern közegbe helyezte: elképzelte, milyen lenne, ha valaki a 21. században is a vadnyugat szigorú (ököl)szabályai szerint próbálná intézni az ügyeit. Az 1923 esetében viszont hiányzik az a plusz, amit a nagyon régi és a nagyon modern dolgok összekeverése jelent. Ugyan már megjelennek az új kor vívmányai, de Duttonék hagyományokhoz ragaszkodása messze nem tűnik annak a Don Quijote-i szélmalomharcnak, mint kései leszármazottaik küzdelme. Közben viszont a problémáik és arra adott válaszaik nagyon is hasonlók.

A montanai eseményekkel párhuzamosan mutatott Afrika-sztoriszál kétségkívül hoz némi színt a sorozatba, ezzel viszont az a gond, hogy (magától értetődően) semmi köze a westernhez.

Aki pedig leül nézni az 1923-at, az elsősorban egy vadnyugati kalandra kíváncsi, nem oroszlánvadászatra és hajókázásra. Ráadásul ez a résztörténet lényegében a messzire szakadt örökös macsóskodásáról szól: Spencer egy cowboyba oltott Amerika Kapitányként menetel hazafelé hősiesen európai kedvesével, aki csillogó szemmel és határtalan ámulattal követi minden mozdulatát.

Ironikus módon az egyetlen igazán érdekes és értékelhető része a sorozatnak a Duttonékat nélkülöző, őslakosokról szóló mellékszál.

Ez a történet ugyan kissé patetikus, ugyanakkor visszafogottságával jól ellenpontozza a montanai és afrikai történések harsányságát. Emellett kifejezetten örvendetes, hogy nemcsak új témát hoz be, de olyasmit, aminek köze van a vadnyugathoz. Sajnálatos módon azonban az nem derül ki, hogy a keresztény (át)neveldéből megszökő lány története mégis miképpen kapcsolódik a Dutton-klán sztorijához. Persze a sorozat még folytatódni fog, így lesz alkalom felfedni, mi köti össze őket, de mégsem túl szerencsés, hogy egy teljes évadon át hagyják emiatt értetlenkedni a nézőt.

Amellett, hogy a történet ezúttal nem olyan eredeti és hatásos, mint az 1883 esetében, a szereplőválogatás sem sikerült olyan jól, mint a franchise előző két darabjában.

Az 1923 színészei nem igazán tudják élettel megtölteni a Sheridan-féle sematikus-sztereotip karaktereket. Kivételt képez persze Harrison Ford és Helen Mirren, de mivel az ő szerepük többnyire kimerül az öregemberes zsörtölődésben, így képtelenek elvinni a vállukon az egész sorozatot.

Mindezek okán,

hiába állhatna meg a saját lábán ez a széria, önmagában közel sem akkora durranás, mint amilyen a Yellowstone vagy az 1883 voltak. De különösebben a franchise részeként sem működik.

Ugyanis – érthetetlen módon – mindenkit kiírtak, akiket az első előzménysorozatban megismertünk, így most olyan főszereplőket kaptunk, akiknek az előéletét nem ismerjük (Jacob, Cara és Spencer nem tűntek fel az 1883-ban). Ez igazán azért érthetetlen húzás, mert az előző széria hősei annyi viszontagságon mentek át a 19. század végén, mire elértek Montanába, hogy azok után a farmért folyó harc sokkal nagyobb érzelmi töltetet kaphatott volna velük a főszerepben. Az új generáció esetében ez hiányzik.

6 /10 raptor

1923

westernsorozat
8 epizód
Premier: 2022.12.18.
Csatorna: Paramount+

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.