Könyv

A Legendás latték olyan jólesik, mint kisgyerekként meleg kakaót szürcsölgetni

Egy ork nő leteszi a baltát és kávézót nyit. Amennyire őrült a Legendás latték kezdő pontja, később annyira konfliktusmentes a történet. De ez nem baj. Sőt, emiatt működik. Kritika.

Az ex-videójátékfejlesztőből hangoskönyvek narrátorává, majd szerzővé avanzsált Travis Baldree írói karrierje Andy Weiréhez hasonló ritka, de mesébeillő sikersztori: Baldree első regénye, a Legendás latték – mint A marsi – magánkiadásban jelent meg, ami ígyis olyan népszerű lett, hogy lecsapott rá az amerikai SFF kiadók egyik legje, a Tor. A siker oka feltehetően a könyvben rejlő eszképizmus, amely még egy a valóságból való elmenekülést jelentő zsáner – a fantasy – mércéjével is meglepő.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Mi más lenne eszképistább, mint egy meleg habos kávé mellett ücsörögni egy szép kávézóban?

gondolta Baldree és könyvében maradéktalanul megteremtette ezt az érzést. És ez annyira jól sikerült, hogy történetére a külföldi kritikusok és olvasók java ráaggatott egy új címkét, a cozy-fantasyt. A kifejezés – amelyet magyarul hívhatnánk akár bekuckozós vagy kuckó, esetleg komfort fantasynek – olyan könyvre utal, amelyet azért olvasunk, hogy kellemesen érezzük magunkat. Ne izguljuk túl magunkat a szereplőkért, ha rossz történik, az ne nagyon terheljen lelkileg, sőt az a legjobb, ha minden jóra fordul. Ha ez az olvasmányélmény még erős takaróval fotelbe bújós és gőzölgő teás bekuckozást is sejtet, akkor kész is a tökéletes habkönnyű kikapcsolódás.

Baldree regénye maradéktalanul ilyen, mondhatni semmi se történik benne, de mégis jó olvasni.

A Legendás latték ott kezdődik, ahol a kardozós fantasyk csak belendülni szoktak: Viv, az ork barbárnő belefáradt a sok évnyi kaszabolásba és kalandozásba. Úgy érzi, ideje letenni a lantot, és valami újat csinálni, lehetőleg egy biztos helyen letelepedve. Ennek kivitelezéséhez Vivnek meg is van a tökéletes terve: kávézót nyitni. Ugyanis az ork úgy beleszeretett a kávé ízébe egy koboldvárosban, hogy alig várja, hogy másokkal is megossza az élményét. Zsebében a tökéletes, minden részletre kiterjedő üzleti terv, készletek előre megrendelve, de azért nem árt némi mágia biztos ami biztos alapon.

Legendás latték legendás sajttortával

Nemcsak a legendás latte melenget meg, hanem az elköteleződés álmaink mellett

És Vivnek majdnem minden sikerül. Vagy ha nem, akkor képes megtalálni azokat a személyeket, akik segítenek neki célja elérésében. Különösebb tétek nincsenek – leszámítva néhány, a kávézó közelében ólálkodó haramiát -, a cselekményt nem ezek a konfliktusok viszik előre. Hanem annak kitalálása, hogy ki építsen háztető. Hogyan vezesse be az ork a kávét a város köztudatába. Vajon milyen sütik párosíthatóak jól a kávéval. És ezek az üzleti dilemmák végig megnyugtató elégedettséggel töltik el az olvasót.

Baldree képes érdekessé tenni őket, végig azt az érzetet nyújtani, hogy egy fahéjas csigán vagy egy fatáblán az egész világ sorsa múlik.

Ez a varázslat szereplőiből ered. A főhőssel, Vivvel végig lehet azonosulni, hiszen végig az őszinte lelkesedés vezérli. Elhatározása, hogy üzletét beindítsa és békés, agresszió mentes énjét fejlessze van annyira szimpatikus, hogy vele együtt izguljunk, vajon sikerül-e ez neki. Ezért lesz minden kávébabszem pörkölése vagy fahéjas csiga kisülése izgalmas pillanat. Másrészt ott van Viv karakterében az a küzdésvágy, amit sok kreatív vagy alkotni vágyó ember érezhet magáénak. Szenvedéllyel foglalkozik álmával, amiért képes mindent megkockáztatni. Közben végig, egészen az utolsó fejezetekig ott motoszkál benne egyfajta imposztor-szindróma, amitől úgy érzi, sikerei nem megérdemeltek, hiszen – szerinte – nem saját képességeivel érte el őket. Ennek szimbóluma a mágikus golyó, a szkalvertkövet, melyet elhelyez kávézójában, ám működését biztosan sosem igazolja semmi.

DracoKiro illusztrációja a Legendás lattékhoz

A hobbijukban vagy alkotásban kiégő emberek korában külön üdítő, hogy Baldree kitér a szenvedély projektek rizikóira is Viv karakterén keresztül. Az alkotó munkának olyan aspektusait – például hogy ne azonosítsuk magunkat a végletegig álmunkkal – járja körül, melyek az állandó művészet romantizálás (azaz a nagy művek csakúgy állandó körforgásnak születnek meg) ellenében mutatják be, hogy egy-egy terv mögött mennyi energia és kétség is lehet, és ez akár a mentális egészségre is rámehet.

Viv kávézójának fontos alappillérei barristája – később közeli barátnője -, a szukkubusz Tandri és a mindenes hob, Kal képviselik ezt a fontos pillanatokban támogató, a nehéz helyzetekben pedig a higgadt oldalt. Bár az ő hobbijuk vagy szenvedélyük nem kerül annyira előtérbe, mint a főszereplőé, Viven keresztül érezni a közös célért való elköteleződésüket, vagy azt, ők hogyan is önvalósítják meg a kávézóban úgy, hogy mégis egy közös szeretprojekt maradjon.

Travis Baldree, a szerző

Verdikt

A Legendás latték olyan szempontból kényelmes kikapcsolódás, hogy viszonylag konfliktusmentes, a beígért nagy problémák is simán, erőszakmentesen oldódnak meg. De a sikerhez, az álmaink megvalósításához vezető út van annyira izgalmas, mint egy véres összecsapás. Travis Baldree pedig kellő arányérzékkel és élvezetes stílusban vezet minket végig Viv útján annak minden reménységével és buktatójával. A szerethető karakterek és a meseszerűen barátságos világ pedig csak hab a lattén.

8 /10 raptor

Legendás latték

Legends & Lattes

Szerző: Travis Baldree
Műfaj: fantasy
Kiadás: Fumax, 2022
Fordító: Dobószéli Eszter
Oldalszám: 328

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.