Film

Az R. M. N. tökéletes kórkép Közép-Európa mentális állapotáról

Aktuális közéleti témák feldolgozásával nagyon könnyű darázsfészekbe nyúlni. Cristian Mungiu román rendező legújabb filmjében a legnagyobb természetességgel közelít ahhoz a bizonyos darázsfészekhez, hogy az elmúlt évek legpontosabb képét fesse meg a közép-európaiakról, az emberekről úgy általában mindenféle ítélkezés és odamondás nélkül. R. M. N. kritika.

A román új hullám kedvelt rendezője, a cannesi filmfesztiválok visszatérő vendége, Cristian Mungiu legújabb filmjét valós események ihlették: egy erdélyi faluban, Gyergyóditróban két Srí Lanka-i pék miatt tört ki a gyűlölködés. Mungiu az eseményeket egy fiktív, három nemzetiség lakta faluba helyezte.

Récefalván látszólag román-magyar-német békében él egymás mellett. Baj az mindig van: szegénység, eseménytelenség, és a falu szép lassan elnéptelenedik, mert aki teheti, Nyugatra megy dolgozni.

Ám amikor a kenyérgyár tulajdonosa, Dénesné (Moldován Orsolya) és a cég vezetője, Csilla (Judith State) felvesznek két Srí Lanka-i vendégmunkást, a békés faluban minden a felszínre tör.

A falusiak – legyen román, magyar, vagy szász – egy emberként kelnek ki a pékek ellen: petíciókat és gyűlölködő kommenteket írnak, és kenyérgyárból származó kenyeret sem vesznek. Az eseményeket távolról, semleges félként figyeli a Németországból hazatért Matthias (Marin Grigore), akinek sokkal égetőbb probléma rendbe tenni magánéletét, mint a falusiak félelme: erős sráccá nevelni a megnémult fiát, gondozni demens édesapját és elköteleződnie szeretője, Csilla vagy felesége, Ana (Macrina Barladeanu) mellett.

Az R. M. N. címe bár utalhat Romániára mint monogram, vagy a kitalált falu nemzetiségeire (román-magyar-német) – esetleg a mágneses magrezonanciára -, a felkarolt téma jóval túlmutat az országon. A Srí Lanka-iak miatt kitört pánik közvetlen valóságunkban nem érzékelhető helyről, az internetről tör fel, hogy a film legfeszültebb 15 perces kultúrház jelenetében csúcsosodjon ki. Mungiu apróbb jelekkel, majd konkrétabb jelenetekben – például amikor a hívek kiküldik az amúgy keresztény Srí Lanka-iakat a templomból – mutatja be azt a félelmetesen ijesztő valóságot, amely akár itt Magyarországon is játszódhatna. A békés, egyszerű falusiak vidáman köszönnek egymásnak, megkérdezik kivel mi van, de ha úgy fordul az élet, rögtön egymásnak esnek. Ha valaki pedig náluk is idegenebb, az ellen rögtön összefognak (több falusi mondja is: a cigányokat már elkergették).

Szinte egy pillanat alatt, a semmiből bomlik le az idillinek tűnő közösség.

Az egésznek van egy külön keserű szarkasztikus szájíze, ha hozzávesszük, hogy ez a közösség három nyelvű: a pánik vezérelte gyűlölet egy olyan helyen tör ki, amely a nyelvi különbözőségek ellenére amúgy példát mutat a békés egymás mellett élésből.

Ha már szarkazmus: az R. M. N. sosem nyúl elborzasztó szándékkal a gyűlölködőkhöz, hanem igyekszik őket hol humorosan, önmagunkon nevetve ábrázolni, hol pedig rossz értelembe vett egyszerűségükben bemutatva.

Itthonról jól ismert mondatok és manírok köszönnek vissza a szereplők és az őket körülvevő környezetből. A pap Mercedesét célzó kérdésektől egészen a “legyenek otthon tisztességes emberek” mondatokig úgy realisták ezek a pillanatok, hogy Mungiu nem ítélkezik és semmit direkt véleményt nem ad a karaktereiszájába, hanem csak bemutat. Saját bevallása szerint például nem indult terepmunkára a filmhez, hanem elég volt megnéznie a sajtóban bemutatott valós kultúrházi gyűlést Ditróról.

Rendezőként és persze ismerve a romániai szociális viszonyokat jó emberismerő, aki meglátta az emberekben lakozó reakciók sokféleségét, és azt hasonló érzékenységgel adja át.

Az értelmetlennek tűnő félelemben és vádaskodó mondatokban így felsejlik az a forrongó kettősség, melyet Közép-Európa közösségi élményének is mondhatunk: se Keletre, se Nyugatra nem igazán tartozó, önmagát Európában idegennek érző ember. Nyugatra vágyik, de mintha nem lenne oda elég “jó”, hisz a nyugatiak szemében csupán olcsón felvehető vendégmunkás. A keletről jövőtől fél, mert nem ismeri, mert idegen, mert azt a keveset is elveheti, ami maradt itt, benne. A film szinte hibátlanul  végigviszi a valós eseményt és annak emberi miértjeit. Külön érdekes és dicsérendő, hogy utóbbiból teljesen kihagyja a politikát, és ígyis tud bátor és sokatmondó lenni. A baj fokozatosan, a semmiből bugyog fel, a feszültséget tettlegességig feszítve egy nem túl pozitív befejezéssel. 

Az R. M. N. nemcsak a közösség szintjén játszik az idegenség különböző aspektusaival, hanem főszereplőin is. A fent taglalt kettősségre rímel Matthias és Csilla karaktere külön-külön. Matthias külföldről visszajöttként találja kívülállónak magát az otthoni közösségben, miközben Németországban sem érezte magát odavalónak; a történet legelején konkrétan emiatt is jön haza: főnöke lecigányozta. Csilla női vezetőként, EU-s pályázataival és csellózásával emelkedik ki a falu miliőjéből, amivel egy tőlük teljesen különböző, elvontnak tűnő szférához tartozik. Mindkét főszereplő így vagy úgy mégis idetartozik, hiszen értik a helyi viszonyokat, ám puszta karakterük miatt sosem lehetnek teljesen helyiek.

Ez az a közös pont, amely egymáshoz vonzza őket, de mégis eltaszítják egymástól: hiszen ugyanannak az érzésnek két végéről próbálnak egymáshoz közelíteni.

A cselekmény apropójából Csilla személye lesz a dominánsabb, mivel az ő munkahelyét fenyegeti a faluban kitört botrány. Matthias is kap egy misztikusabb fejlődési ívet toxikus maszkulinitással és idegenérzéssel, ám a földhöz ragadtabb főkonfliktushoz nehezen illeszkedik rá a film egészére. Ez magyarázható némileg tudatos alkotói döntésként is, mivel maga Matthias sem foglal állást a helyi balhéban, de ennek ellenére több rejtéllyel a rendező nem kezd semmit a szálán, hogy végül egy céltalan véglátomásban oldódjon fel.

Minden misztikussága ellenére az R. M. N. egy olyan erős alkotás, amely egyszerre bátran, konfliktust vállal, de empátiával szól rólunk.

Mindegy, hogy románul, magyarul, vagy németül halljuk a sérelmeket, a félelmeinket vissza, ezeken az érzéseken keresztül mégis egy nyelvet beszélünk itt.

9 /10 raptor

R. M. N.

román dráma
Játékidő: 125 perc
Premier: 2023. február 16.
Rendező: Cristian Mungiu

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.
×