Magazin

Stephanie Phillips: Ha kitartóan rájársz a DC szerkesztőire, még a legvadabb ötleteid is valóra válnak

Nincs Comic Con képregényalkotók nélkül! VIECC-re idén több európai és amerikai alkotó tisztelte meg az eseményt és az Artist Alleyt (a különböző alkotóknak fenntartott sétány a conon belül). Külön kerekasztal-beszélgetést két-két alkotónak szerveztek a helyszínen: Brian Azzarello – Mahmud Asrar és Stephanie Phillips – Laura Braga alkotópárosnak. A filmsztárokat körbekérdező, biztonsági kérdéseket felsorakoztató beszélgetésekkel szemben ez után úgy éreztük, azért némi plusszal mentünk haza.

A VIECC szervezők az elmúlt években mindig igyekeztek a képregényalkotók színe-javát elhozni Bécsbe: legutóbb például magával Frank Millerrel volt szerencsénk összefutni, de járt már itt Scott Snyder (Batman, Swamp Thing), Donny Cates (Thanos győz), Adam Hughes (Betty & Veronica, Hellboy) és Neal Adams (Batman). A világjárvány utáni állapotok ellenére idén is ütős vendégekkel készült a képregényszféra: itt volt Marco Castiello (Amerika kapitány, Batman Beyond), Miguel Diaz (Hupikék Törpikék), Mahmud Asrar  (King Conan, X-Men, Batman vs Robin) – aki nem mellesleg júniusban a 17. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon is járt -, Brian Azzarello (Joker, 100 Bullets, Faithless), Stephanie Phillips (Batman: Urban Legends, Sensational Wonder Woman) és Laura Braga (Marvel kapitány, Bombshells, Dark Crisis). Közel kerülni bárkihez a C csarnokban felállított, de némileg elszeparált képregényalkotói standnál lehetett (a hatalmas Star Wars stand mellett elhelyezett asztaloknál). De az antiszocabb látogatók se maradtak hoppon, ha beültek a két kiemelt képregényesbeszélgetésre.

A képregénymester, akit untatnak a rossz kérdések

Közhely kimondani, de egy jó beszélgetés ugyanannyira múlik a moderátoron, mint a beszélgetőpartnereken. Brian Azzarello pedig ehhez mérten állt az egész nagyszínpados diskurzushoz. Az osztrák képregényes moderátorok rendhagyóan, showszerűen próbálták rendezni a beszélgetést, ám a jól bevett kérdések nem rezonáltak jól Azzarellóval. Többször adott rövid, “yes or no” válaszokat, vagy egyszerűen megerősítette a kérdésbe burkolt választ. Sőt, mikor mi kérdeztük őt az írásmódszereiről a közönség Q&A-n, mi is egy “le kell ülni és írni” választ kaptunk. Amikor nem hagyta annyiban a kérdést, akkor Azzarello mesélt jókat.

Egy olyan ember képe alakult ki róla, aki egyáltalán nem azonosul az írók kiválasztottságával, hanem sokkal inkább tekint munkaként a folyamatra.

Érződik ez azon, hogy legelső munkáiról is úgy nyilatkozik, hogy “valahol el kellett kezdeni”, és a képregények közelébe se puszta rajongásból ment. És persze a nekünk adott hosszabb válaszán is, miszerint nem elég az ihlet – az a meló 10%-a -, hanem le kell ülni és dolgozni azon az ihletettségen, és írni és írni a kitapogatott stratégiáid segítéségvel.

Brian Azzarello kérdések között Fotó: Georgiadis Leonidas

Mahmud Asrar már lelkesebben válaszolt a neki szánt kérdésekre. Ha már ő és Azzarello ültek a VIECC-en egy asztalhoz, vajon dolgoztak-e együtt már, mint író és rajzoló? A válasz nem, de az Úr útjai kifürkészhetetlenek, mondták. A beszélgetés iránya mindkettejük esetében egy klasszikus életút interjúba fordult át, ahol a pálya kezdetétől az ismertebb sorozatokig jutunk el, amelyet érdekességek színeznek át. Azzarello pedig a hétköznapok egyszerűségével avat be az író-rajzoló együttműködésébe, vagy abba, miért nehéz Jokert megírni. Elmondása szerint azért, mert

sosem tudhatod, mit fog legközelebb tenni a figura, másrészt viszont sosem szabad túl sokat elárulnod róla, mert azzal a karakter varázsát ölöd meg.

Továbbá kiemeli, miért nem tanácsos túl sok direkt instrukcióval ellátni a rajzolótársadat: azzal megölöd a kreativitását. Asrar is itt tud rákapcsolódni Azzarellóra: az 1-2 hét alatt megrajzolt 20 oldalas füzetekkel, az első oldalra való feszült és egyben igazgatott visszatérés, vagy épp az írók gondolatainak biztos feltérképezése a nem mindig részletes scriptekből. Meglepi viszont a kérdezőket azzal, hogy még papíron dolgozik a 21. században! Elhivatottságát nem is győzi hamar kihangsúlyozni: pályája kezdetén az lebegett előtte, hogy vagy képregényeket rajzol, vagy fogalma sincs, mi lesz. Annyira kitartott, hogy mindenféle megkeresések nélkül maga kezdte el rajzolói útját a draftoktól egészen a magánkiadásig, hogy aztán elérje, hogy a Marvel és a DC fej-fej mellett versenyezzen érte. Legközelebb például Jason Aaronnal (Thor: A mennydörgés istene) fog együtt dolgozni. 

Úgy képregényt ajánlani, mint Azzarello pedig senki sem tud!

A 2017-ben indult Moonshine-ját csak úgy jellemezte, mint egy sötét hangulatú történet liberálisokkal, gengszterekkel és alkoholizmussal. Tényleg, ennyi elég is, hogy azonnal a kezünkben tudjunk egy gyűjteményes kötetet.

A Moonshine 1. füzetének borítója

Harley Quinnt a legnehezebb meggyógyítani

A másik nagy képregényes kerekasztal Stephanie Phillips és Laura Braga kifaggatása volt, ami nem is lehetett volna aktuálisabb, mint a 2022-es VIECC. Nemrég ért véget a Harley Quinn rajzfilm 3. évada, ők pedig lassan két éve dolgoznak közösen a jelenleg futó Harley Quinn képregényen. Időben ugrálva kicsit, de szintén a két alkotó életútját ismerjük meg a három nyelven – angol, német, olasz! – folyó kettős interjúból. Stephanie Philips Asrarhoz hasonlóan a magán és független kiadások felől tört egyre feljebb, Braga pedig otthonában, Olaszországban indult az Archie képregényektől egészen a DC/Marvel gigacégekig. Kettejük közül Philips a beszédesebb; a folyamatos tolmácsolás sajnos nem mindig hagyja Bragát érvényesülni, nem is csoda, hogy egy ponton átvált angolra, még ha bizonytalannak is tartja magát így.

Harley Quinn, Laura Braga alkotásában

Stephania Philips  – amennyire engedi a DC-vel kötött szerződése – beavatja a közönséget a Harley Quinn kulissza titkaiba. Bár két külön napon tartották a képregényesek beszélgetéseket, ezen a ponton tökéletes összeérése Azzarelo-Asrar ipari élményeivel. A lelkesedés határtalan az írás és a rajzolás iránt, ezt végig érezni a lányok részéről. Azzarelóhoz hasonlóan Philips sem szereti a túl részletes útmutatásokat, mert szerinte pont a rajzoló lényegét, az egyedi kreativitását venné el velük. De vannak esetek, amikor kreatívnak kell lenni. Harcjeleneteknél például sokat segít Philipsnek, hogy egykor tanult küzdősportot. Kiemeli még azt is, hogy bár valaki nagyon híres képregényhősön dolgozhat, a keze attól még sokszor meg van kötve:

Phillips nem győzi mesélni, hogy történeteinél mennyit futkos és kutat azért, hogy kiderítse, x karaktert felhasználhat-e a saját sorozatában, nincs-e épp valami on-goingja vagy crossovere a szereplőnek.

Utóbbi kapcsán Hugo Strange-t említi meg, akit betehettek a Harley sorozatba. Az írói munka során jött rá, hogy mennyire érdekes ez a karakter valójában. További saját ötleteket se olyan egyszerű áttolni a kiadón: sokszor könyörögni kell, felvenni az érvelési versenyt az eladási adatokkal, és a szerkesztők nyakára járni, hogy valami megvalósulhasson ténylegesen. Harley Quinn és Poison Ivy például egy ilyen kitartó kör után jöhetett össze.

Stephanie Phillips Fotó: Scheirich Zsófia

Philips azt is elárulja, hogy sosem tervezett belépni a Harley történetfolyamba. Úgy jellemzi a sorozat átvételét, hogy jól összejött minden: egy remek alkotó csapatba került – sokan a Future State-ből kerültek át -, és pont indulásra készen állt egy új Harley-széria, melynek az első két részét próbaként ő írhatta. A rajzolói teamhez jött át Batmanről Harleyra Braga is, aki gyerekkori képregényélményeit támaszthatta fel az új projektben. És nem mellesleg Phillipsszel egy közös vágyuk is teljesült így: végre együtt dolgozhattak! Azóta két éve egyengetik az őrült bohóclány életútját, olyan nagy alkotók nyomdokain, mint Amanda Conner és Jimmy Palmiotti. Akik többek között körbejárták Harley emancipációját, azt az utat, amelyen Harley elindult Jokerrel való szakítás után.

Phillips úgy érzi, pont a nehezébe csöppent bele, hiszen feldolgozni egy toxikus kapcsolatot nagyon megterhelő, arról nem is beszélve, hogy onnan továbbállni és újra összerakni magad szintén mennyire nehéz mutatvány. Hát még új kapcsolatba lépni!

Utóbbit ragadta meg Poison Ivy és Harley románcában: kölcsönös a szerelem köztük, de az egyik felet a korábbi élete nagyon is hátráltatja abban, hogy boldog legyen. A szerző szerint Harley-t pont ez a sérülékenysége teszi emberivé az olvasók számára. De ettől függetlenül Philips nagyon boldog azzal, ahogyan Harley sorsa alakul, hiszen ő írja! Laura Braga rajzi oldalon teszi intenzívvé a két nő kapcsolatát. Braga saját bevallása szerint amúgy is nagyon szeret nőket rajzolni – persze ez történetfüggő is -, aminek a mesterségét magától Milo Manarától tanulta, aki a hetvenes években politikai és erotikus stílusú munkáival újította meg az olasz (funetti) képregényeket. Braga úgy jellemzi Manarát, mint aki képes megmutatni a szexualitás minden aspektusát. A tanultakból pedig sokat adott át Harley és Ivy érzelmekkel teli kapcsolatának megjelenítésébe is.

Képregény ráadás

VIECC-en nemcsak a külföldi alkotókat, hanem a hazai rajzolókat és írókat is igyekeznek megismertetni az idelátogatókkal. Az írók külön kis színpadot kaptak a könyves standokhoz közel, a vásárcsarnokban pedig sorra értek minket a dedikálások. Így ismertük meg Albert Mitringert, osztrák rajzolót is, aki tavaly megjelent képregényét, a Requiemet dedikálta. A képregény egy soulslike játékok által inspirált sztori egy halott harcosról.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Roboboraptor (@roboraptorblog) által megosztott bejegyzés

Szerző

2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image