Amikor már az összes csapból is a szuperhősök, és azok paródiái ömlenek, csak idő kérdése volt, hogy az európai filmgyártás is beszálljon a fricskázásba. A francia filmipar legújabb gyöngyszeme pedig a legolcsóbb humorsörétekkel céloz közönségére. Egyszerre akar élces zsánerparódia, a filmezésről szóló metadarab, és saját lábon álló vígjáték lenni. Mindebből pedig az kerekedik, hogy végül egyikben sem jeleskedik igazán. Övön alulról támadó, alpári humorába viszont bekúsznak valóban szórakoztató poénok is. De sajnos ennyi nem elég. Badman – A nagyon sötét lovag kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Cédric (Philippe Lacheau) minden vágya, hogy megfeleljen édesapja elvárásainak. Ez azonban már csak azért sem könnyű, mert a rendőrfőnök fiaként apjáétól merőben más hivatást választott magának. Színészként akar érvényesülni, ám ebben több minden akadályozza. Leginkább az, hogy tehetsége csak ritkán találkozik a filmipar igényeivel. Egy low budget szuperhősfilm azonban kiugrási lehetőséggel kecsegteti, ám pechjére ez a forgatás sem zökkenőmentes. Amikor pedig egy közlekedési balesetben elveszti emlékeit, színész és karaktere akaratlanul is egymásba folynak. Ami szintén nem könnyíti meg sem a forgatás, sem a környezete életét.
A Badman egyik nagy baklövése, hogy a különböző sztoriszálait nem képes egy teljesen koherens darabbá varázsolni. Még akkor sem, ha választott kifejezési módját figyelembe véve jó szándékúan elvonatkoztatunk bizonyos alapkövetelményektől. Mert azt azért be kell látni, hogy a Badman nem az a fajta vígjáték, ami a sztorijával, vagy a karakterek különbözőségében rejlő feszültségből építi humorát. Ilyen tekintetben tehát nem is kell túlságosan elmerülnünk a forgatókönyv esetlenségeiben, következetlenségeiben. A karakterek is inkább jól bejáratott papírmasék mentén kivagdosott rajzfilmszerű karikatúrák. A film tehát nem olyan direkt paródia, mint a hasonló stílusban fogant Horrorra akadva széria. De még csak nem is az utóbbi nyomában született film-, korszellem- és zsánerparódiák örököse, mint a Spárta a köbön, vagy a Vámpíros film.
HIRDETÉS
Azonban ha a címek olvastán is elfog a rossz értelemben vett borzongás, máris közelebb kerültünk a megoldáshoz.
A Badman a kétezres évek elején-közepén fogant német komédiákra hasonlít legjobban, mint a Manitu bocskora, a Tini zombik visszatérnek, vagy a Zűrhajó. Önmagában pedig még ezzel sem lenne baj. Ami inkább problémát eredményez, hogy a film túl sok lovat kíván megülni egy seggel. A humora pedig az esetek többségében nem a történetet, hanem az öncélú hatáskiváltást szolgálja.
Miből is áll ez a humor? A poénok jelentős részét az altesti humor meglehetősen olcsón és megúszosan megközelített verziója teszi ki.
A szereplők vélt vagy valós szexuális élete mellett nevethetünk például azon is, hogy a főszereplőnknek kicsi a pöcse.
Vagy azon, hogy hősünk Pókember módjára pucér seggel lóg egy fáról, esetleg a közlekedésbiztonságot elősegítő análintruderrel felszerelt autón.
A film tehát kicsit olyan érzést kelt, mintha a Móricka és Kismalac random számait felvitték volna egy forgatókönyvíró szoftverbe, amit aztán kortárs szuperhősfilmekre tett utalásokkal öntötték volna nyakon.
Szó se róla, aki tudja díjazni ezt a fajta humort, bizonyára több jeleneten is derűsen szórakozik majd.
A poénok másik hányada pedig a filmipar és média visszásságait próbálja bemutatni. Ezen a ponton valamelyest jobban teljesít a film. Kár, hogy nem erre fektettek nagyobb hangsúlyt az írók. A minimál költségvetéssel dolgozó filmesek viszontagságai, vagy az ignoráns, unott producer karaktere, esetleg az apróbb kiszólások (pl. Alain Belmont nevű francia színész, Thanos gyümölcslé, pirotechnika és arab bevándorlók nem túl PC-n tálalt kapcsolata) képesek feldobni az összképet.
A filmbe erőszakolt termékelhelyezés ráadásul kifejezetten frappáns is. Nincs szó egy újabb Trópusi viharról, vagy Jay és Néma Bob visszavágról, de a jobb pillanataiban tényleg működik a humor. Mint ahogy a szuperhősfilmek is egy láthatóan rajongással vegyes kritikai éllel jelennek meg. A jól felismerhető, de még éppen nem jogsértő zenei betétek, vagy a jellegzetes karakterattribútumok beemelése is tartogat vicces ötleteket. A néhány film a filmben jellegű kaszkadőrjelenet is egészen pofás. Kár, hogy ezek élét sajnos elveszi az öncélú alpáriság. Mégcsak nem is a sekélyes megközelítsmód és low effort humorforrások puszta létével van a baj. Hanem a hangsúlyozott öncélúságukkal.
Mert amikor jól látható módon meglenne a potenciál egy közepesen jól működő indirekt zsánerparódiára, az alkotók akkor is inkább a pöcs-segg vonalra koncentrálnak.
A film történéseinek fényében pedig a szemöldökfelvonásra késztető szerelmi csavar pedig annyira odavetett ötletként hat, mint egy Kärcher reklám a bossfightban.
A Badman – A nagyon sötét lovag mindazoknak is egy könnyen felejthető, nevetgélős tucatkomédia, akik alapvetően nem riadnak vissza a fentebb taglalt humortól. Mindenki más erős fenntartásokkal közelítsen.
