Cédric (Philippe Lacheau) minden vágya, hogy megfeleljen édesapja elvárásainak. Ez azonban már csak azért sem könnyű, mert a rendőrfőnök fiaként apjáétól merőben más hivatást választott magának. Színészként akar érvényesülni, ám ebben több minden akadályozza. Leginkább az, hogy tehetsége csak ritkán találkozik a filmipar igényeivel. Egy low budget szuperhősfilm azonban kiugrási lehetőséggel kecsegteti, ám pechjére ez a forgatás sem zökkenőmentes. Amikor pedig egy közlekedési balesetben elveszti emlékeit, színész és karaktere akaratlanul is egymásba folynak. Ami szintén nem könnyíti meg sem a forgatás, sem a környezete életét.
A Badman egyik nagy baklövése, hogy a különböző sztoriszálait nem képes egy teljesen koherens darabbá varázsolni. Még akkor sem, ha választott kifejezési módját figyelembe véve jó szándékúan elvonatkoztatunk bizonyos alapkövetelményektől. Mert azt azért be kell látni, hogy a Badman nem az a fajta vígjáték, ami a sztorijával, vagy a karakterek különbözőségében rejlő feszültségből építi humorát. Ilyen tekintetben tehát nem is kell túlságosan elmerülnünk a forgatókönyv esetlenségeiben, következetlenségeiben. A karakterek is inkább jól bejáratott papírmasék mentén kivagdosott rajzfilmszerű karikatúrák. A film tehát nem olyan direkt paródia, mint a hasonló stílusban fogant Horrorra akadva széria. De még csak nem is az utóbbi nyomában született film-, korszellem- és zsánerparódiák örököse, mint a Spárta a köbön, vagy a Vámpíros film.
Azonban ha a címek olvastán is elfog a rossz értelemben vett borzongás, máris közelebb kerültünk a megoldáshoz.
A Badman a kétezres évek elején-közepén fogant német komédiákra hasonlít legjobban, mint a Manitu bocskora, a Tini zombik visszatérnek, vagy a Zűrhajó. Önmagában pedig még ezzel sem lenne baj. Ami inkább problémát eredményez, hogy a film túl sok lovat kíván megülni egy seggel. A humora pedig az esetek többségében nem a történetet, hanem az öncélú hatáskiváltást szolgálja.
Miből is áll ez a humor? A poénok jelentős részét az altesti humor meglehetősen olcsón és megúszosan megközelített verziója teszi ki.
A szereplők vélt vagy valós szexuális élete mellett nevethetünk például azon is, hogy a főszereplőnknek kicsi a pöcse.
Vagy azon, hogy hősünk Pókember módjára pucér seggel lóg egy fáról, esetleg a közlekedésbiztonságot elősegítő análintruderrel felszerelt autón.
A film tehát kicsit olyan érzést kelt, mintha a Móricka és Kismalac random számait felvitték volna egy forgatókönyvíró szoftverbe, amit aztán kortárs szuperhősfilmekre tett utalásokkal öntötték volna nyakon.
Szó se róla, aki tudja díjazni ezt a fajta humort, bizonyára több jeleneten is derűsen szórakozik majd.
A poénok másik hányada pedig a filmipar és média visszásságait próbálja bemutatni. Ezen a ponton valamelyest jobban teljesít a film. Kár, hogy nem erre fektettek nagyobb hangsúlyt az írók. A minimál költségvetéssel dolgozó filmesek viszontagságai, vagy az ignoráns, unott producer karaktere, esetleg az apróbb kiszólások (pl. Alain Belmont nevű francia színész, Thanos gyümölcslé, pirotechnika és arab bevándorlók nem túl PC-n tálalt kapcsolata) képesek feldobni az összképet.
A filmbe erőszakolt termékelhelyezés ráadásul kifejezetten frappáns is. Nincs szó egy újabb Trópusi viharról, vagy Jay és Néma Bob visszavágról, de a jobb pillanataiban tényleg működik a humor. Mint ahogy a szuperhősfilmek is egy láthatóan rajongással vegyes kritikai éllel jelennek meg. A jól felismerhető, de még éppen nem jogsértő zenei betétek, vagy a jellegzetes karakterattribútumok beemelése is tartogat vicces ötleteket. A néhány film a filmben jellegű kaszkadőrjelenet is egészen pofás. Kár, hogy ezek élét sajnos elveszi az öncélú alpáriság. Mégcsak nem is a sekélyes megközelítsmód és low effort humorforrások puszta létével van a baj. Hanem a hangsúlyozott öncélúságukkal.
Mert amikor jól látható módon meglenne a potenciál egy közepesen jól működő indirekt zsánerparódiára, az alkotók akkor is inkább a pöcs-segg vonalra koncentrálnak.
A film történéseinek fényében pedig a szemöldökfelvonásra késztető szerelmi csavar pedig annyira odavetett ötletként hat, mint egy Kärcher reklám a bossfightban.
A Badman – A nagyon sötét lovag mindazoknak is egy könnyen felejthető, nevetgélős tucatkomédia, akik alapvetően nem riadnak vissza a fentebb taglalt humortól. Mindenki más erős fenntartásokkal közelítsen.
A Badman – A nagyon sötét lovag teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.
Szerző
Laki Péter
Leave feedback about this