A messzi-messzi galaxis sosem volt még ennyire közel – LEGO Star Wars: The Skywalker Saga teszt

A TT Games (leánykori nevén Traveller’s Tales) még 2005-ben robbant be a köztudatba első Lego tematikájú játékával, amely a Star Wars előzményfilmjeit dolgozta fel. A játék hatalmas siker lett, nemsokára nemcsak a klasszikus trilógiát dolgozta fel a stúdió, hanem sorra jöttek a más franchise-okat legósító sztorik, pl. az Indiana Jones, a Harry Potter, a Jurassic Park, de lettek Marvel- és DC-játékok is.

Ezek közös védjegye a cuki, olykor infantilis humor, kezdetben a szereplők motyogása (később már szinkronizálták őket) és a Legóra jellemző kreativitás volt. Idővel egyre több játékot adott ki a stúdió, hiszen apró módosításokon kívül szinte jottányit sem változtattak az alapfelálláson. Adva volt a motor, a perspektivikus felület, az egészet „csak” fel kellett tölteni poénokkal, leegyszerűsített sztorival, izgalmas fejtörőkkel, kockagyűjtögetéssel és kész.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga lett az első igazi ráncfelvarrott tartalom (hosszú időn keresztül is készült, a TT 2019 óta nem jött ki új játékkal, pedig volt olyan év, hogy 2-3-at is készítettek), ugyanis nemcsak a játékmenet változott (TPS nézetű lett), de kvázi nyílt világot kaptunk. Mivel mind a kilenc mozifilm történetét feldolgozták, a kontinuitásbeli problémákat úgy oldották meg a készítők, hogy kezdetben választhatunk, hogy az első, a negyedik, vagy a hetedik epizód történetével játszunk. Ha egyet végigjátszunk, akkor nyíilik meg a soron következő film. Ha pedig mindhárom trilógia történetét végigvittük (minden epizódban 5-5 misszió van, vagyis összesen 45, és ezek teljes kijátszása kb 10-12 óra), jöhet a Galaxy Free Play mód, ami után már az összes bolygó (23 darab a Kaminótól a Jakkuig minden is), valamint a körülöttük bejárható világűr, amik között tetszőlegesen haladva nagyszámú jobbnál jobb mellékküldetésbe, fejtörőbe botolhatunk, 300 karaktert és megannyi kiberkockát gyűjthetünk, amiket ezúttal kasztokra vonatkozó képességek fejlesztésére is költhetünk.

Ez is az egyik újítása a játéknak, hogy a melléksztoriknak erősebb/hatékonyabb figurákkal vághatunk neki. Így például egy jedi maximalizálhatja az elmetrükkjei mértékét, a fejvadászok átláthatnak a falakon és így tovább. A karakterek alapképességei is jobbak, mint korábban. A jedik például a fénykardot jobban használják védekezésre (és akár el is tudják dobni azt), de például a pisztollyal rendelkező karakterek is jobban céloznak (ehhez egyébként szintén új perspektivikus nézet társul). A helyszínek nemcsak változatosak, de immár a szereplőinkre is hatással vannak, ugyanis a Tatuinon megtelepszik rajtuk a por, és egyre koszosabbak lesznek, a Hothon van funkciója a hónak, a Geonosison pedig kiéghetnek a ruhák.

Ez az aprólékosság nagyot jót tesz a játéknak, és talán nem lesz meglepő az sem, hogy ez a TT Games legszebb darabja eddig.

Közben pedig a Star Wars játékok közül is kiemeli, mert kockák ide vagy oda, egy-egy bolygó háttere, felépítése elképesztően jó SW-hangulatot kölcsönöz, kifejezetten jó beleveszni a Naboo-i paloták reliefjeibe is (bár a szívem csücske a Jakku volt). Egy-egy bolygón pedig több helyszínt is meglátogathatunk, ahol, ahogy már mondtam, rengeteg felfedeznivaló van.

Igazi klasszikus értelemben vett kalandjáték lett a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga, ahol minden sarkon vár valami móka, ami nemcsak melléksztori, hanem akár egy pletyka is lehet.

Szuper geg, hogy néhány küldetést csak a protokolldroidunkkal oldhatunk fel, mert ő érti csak az adott lény nyelvét.

De persze más karakterek is bírnak speciális képességekkel, ezek felfedezése pedig szintén remek szórakozás. Ezentúl a párbajok is izgalmasabbak, mert bár továbbra is legyőzhetjük az ellenségeket, ha csak egy gombot nyomogatunk, de egy fokkal izgalmasabb, ha kombókat használunk.

Sajnálatos azonban, hogy a járműves küldetések nem lettek túl izgalmasok, nem igazán jelentenek nagy kihívást, még ha szépek is. A Baljós árnyak fogatversenyét például nagyon vártam, de viszonylag könnyen teljesítettem megerőltetés nélkül elsőre is. A korábbi TT játékokhoz hasonlóan itt sem lehet nehézségi szintet változtatni, ezért különösebb akadályt egy pálya sem fog jelenteni, de ez valószínűleg a felnőtt gamereknek lehet probléma, a gyerekek számára viszont nagyobb sikerélményt jelent.

Ez a gyerekbarát attitűd, ahogy korábban a többi TT játéknál ezúttal is megfigyelhető, egy-egy tragikus halál is szépen van átültetve úgy, hogy ne legyen félelmetes. 

A gyerekeknek (és az angolul nem beszélőknek) elérhető a motyogó, hablyatyoló mód is, ahogy korábban is, de azok, akik jól magukénak érzik a lingót, semmiképp ne nyúljanak az eredeti nyelvhez, mert a szinkron zseniálisra sikerült. Bár nem az eredeti hangok gazdáit foglalkoztatták, a beugró hangdublőrök közel a megszólalásig hasonlítanak az eredetiekre, néha rá kellett keresnem, hogy biztosan nem Daisy Ridley hangját hallom például. Esetekben pár eredeti hang, mint például Anthony Daniels C3PO-ként vagy Billy Dee Williams Lando Calrissianként azért megjelenik.

Verdikt

Negatívum, hogy a lokál kooperatív játék nem sokat fejlődött, az online kooperatív lehetőség pedig konkrétan hiányzik (bár ez a legutóbbi pár TT játékban sem volt benne, szóval nem meglepő). Zavaró még, hogy a menürendszer túlzsúfolt, már-már értelmezési problémákat jelent, mit hol és hogyan lehet keresni, viszonylag könnyű elveszni benne. A játék azonban nagyon működik. Bár mint jeleztem, viszonylag könnyű végigrohanni a fősztorin, ez ne aggasszon senkit, mert a free play mód annyi lehetőséget ad, hogy abban a legtöbb SW-rajongó valószínűleg szívesen elmélyül.

Rendszerkövetelmények