Film

Nincs karácsony Kobra nélkül

Az elveszett tékák fosztogatói (vagy TékaFosztogatók) rovatunkban olyan filmeket ajánlunk, amelyek manapság talán kevesebb figyelmet kapnak, mint érdemelnének. Alulértékelt klasszikusok, másodvonalas kultfilmek, elfeledett remekművek vagy éppen radar alatt repülő gyöngyszemek, amelyekben egy a közös: nem nyomja őket Netflix (vagy más nagyobb elérésű streaming szolgáltató) algoritmusa a pofánkba. Szóval ideje leporolni a videó-felvevőt, lenyúlni a szupermarketek DVD kosarának aljára, átnyálazni a kisebb zsáner-film fesztiválok programfüzetét, mert ahogy Shakespeare is fogalmazott: „Több film van lemezen és kazettán, olvasó, mintsem streaming azt álmodni képes”. És, hát mi mást is néznénk a karácsonyfa árnyékában, ha nem egy igazi klasszikust, minden idők legtökösebb ünnepi filmjét: a Kobrát?

ERRŐL SZÓL: Stallone megmenti a karácsonyt a sorosista sátán-szektától, és összejön Brigitte Nielsennel.

Amerikában minden 11. másodpercben kirabolnak valaki. Minden percben történik egy fegyveres rablás, alig félpercenként egy erőszakos bűncselekmény. Gyilkosság: minden huszonötödik percben. Naponta pedig 250 nőt erőszakolnak meg. A bűnözők pedig karácsonykor sem alszanak. De Marion „Kobra” Cobretti hadnagy (Sylvester Stallone) sem. A törvény erős keze, akinek a feladata, hogy leszámoljon a legkegyetlenebb gyilkosokkal. Mint, amilyen az „új világ” megteremtésén ügyködő Éjszakai Kaszás (Brian Thompson) és szektája, akik az egész államot rettegésben tartják. Amikor pedig egy modell (Brigitte Nielsen) szemtanúja az egyik gyilkoságuknak, A Kobra feladata lesz, hogy megvédje őt a bandától. SPOILER: Ezt olyan hatékonyan teszi, hogy végül nem is lesz szükség a koronatanúra. Hisz nem marad senki, akit bíróság elé lehetne állítani.

EZÉRT NÉZD: A 80-as évek celluloidra mentett kvinteszenciája. Egy parodisztikusan túltolt republikánus vágyálom. A legcinikusabb karácsonyi akciófilm.

 Minden évben – legalábbis az internet megszületése óta – rendre előkerül a vita, hogy karácsonyi film-e a Drágán add az életed. Pedig nyilvánvalóan az. Talán nem annyira, mint a Halálos fegyver (kedves ünnepi film az újrakezdésről és a családról), de minden megvan benne, ami karácsonyivá teszi. Eleve az ünnepek idején, egy céges karácsonyi bulin játszódik. Van karácsonyfa, mikulás sapka és örömóda. A végén pedig újra egymásra találnak a szerelmesek, a rendőr-haver pedig megváltást nyer. Sokkal izgalmasabb tehát az a kérdés, hogy vajon karácsonyi filmnek minősül-e a Kobra. Tulajdonképpen az is karácsony idején játszódik – az ünnephez talán kissé túlságosan verőfényes Miami-ban – így bár hó nincs, jó pár jelenet hátterében kiszúrhatunk egy-egy karácsonyi dekor elemet. A nyitó lövöldözésnek pedig még egy karácsonyfa is áldozatul esik Na jó, ez talán nem túl szeretetteljes, de hősünk nem sokkal ezután revansot vesz a fa-pusztítón elmeháborodottan. Szóval egy-egy. Továbbá a film látványa ünnepein fényűző. A vörös neonfények, és a szilveszteri tűzijátékokat is megszégyenítő mennyiségű robbanásnak köszönhetően az egész film ünnepi fényárban úszik. Igaz közben félszáz ember erőszakos módon elpatkol. Oké bevallom, ezek így elég gyenge érvek. Az igazság az, hogy a Kobránál talán még a Tomboló terror – amiben Chuck Norris megmenti a karácsonyt és Amerikát a kommunistáktól – is ünnepibb film.  Ám az igazság az, hogy minden alkalom jó alkalom megnézni a Kobrát. A 80-as évek akciófilmjeinek tökélyre desztillált kvinteszenciáját.

Ha ez a csillagos robot nem karácsonyi, akkor nem tudom mi az!

Stallone sosem a visszafogottságáról volt híres. A Rocky IV-től a Feláldozhatókig számtalan szerelmeslevelet írt saját magának. Ám egyikben sem sikerült olyan tökéletes audió-vizuális szobrot állítania az egojának, mint amilyen az 1986-os Kobra.  Valahol a végtelen multiverzumban bizonyára van egy világ, ahol végül Sylvester Stallone játszotta a Beverly Hills-i zsaru főszerepét. Nálunk azonban Sly teljesen átírta a forgatókönyvet. Törölte a humorát, és olyan akciójelenetekkel tömte tele, amik túl drágának bizonyultak volna. Így a Beverly Hills-i zsaru végül Eddie Murphy lett, Stallone pedig a filmhez írt ötleteit egy saját forgatókönyvében használta fel. Ez lett a Kobra, ami ugyan papíron Paula Gosling Fair Game című regényének adaptációja, de igazán sok köze nincs a regényhez (amiből amúgy 1995-ben készült még egy film Adam Baldwin és Cindy Crawford főszereplésével). A Kobra annyira Stallone gyermeke, hogy ki akarta  újra adatni az eredeti regényt, filmes borítóval úgy, hogy őt is feltüntetik szerzőként (a regényen, amin nem dolgozott.) Gosling érthetetlen módon nem ment bele.  

Ugyan a stáblista szerint George P. Cosmatos rendezte a filmet, de több közreműködő elmondása – mint Ric Waite operatőr – szerint a valódi rendező Stallone volt. Cosmatos tulajdonképpen mindenre rábólintott, amit a sztár akart, aki a forgatókönyv megírása, és a rendezés mellett természetesen a főszerepet is „elvállalta”. Így született meg Stallone harmadik legikonikusabb karaktere: Marion „Cobra” Cobretti hadnagy. A 80-as évek Piszkos Harry-je. Az állandóan napszemüveget viselő, pizzát ollóval fogyasztó, kizárólag laza beszólásokban kommunikáló, keménytökű rendőr. Előbb lő, aztán kérdez, majd megint lő.  A Piszkos Harry hasonlat nem véletlen, Sly-t érezhetően és bevallottan Eastwood karaktere inspirálta. Cobretti épp olyan, mint a 70-es évek zsarufilmjeinek rendőrei. A társadalom perifériáján, az árnyékban élő magányos farkas. A régimódi férfi, akinek módszerei gyakran túlmennek a határon. Ez ugyan olykor a felettesei csőrét is birizgálja, de ők is tisztában vannak vele, hogy csak egy ilyen régimódi cowboy – Marion volt John Wayne születési neve is – győzheti le Amerika belső ellenségeit. A Kobra  végletekig túltova viszi tovább a Piszkos Harry féle filmek társadalomkritikáját, ami szerint a törvény (a bírók, az ügyvédek és a sajtó) tulajdonképpen a bűnözők oldalán áll, és ellehetetlenítik a hatásos rendőri intézkedést. Persze az Eastwood főszereplésével készült filmekben még olykor előkerült a morális konfliktus, hogy meddig mehet el a rendőr. A Piszkos Harry végén Callahan nyomozó eldobja a jelvényét, jelezve hogy már nem a törvényt szolgálja. Hasonlót mond Kobra is, amikor a film végén leszámol a főellenfelével. Megöli, ahelyett, hogy letartoztatná. Őt ezért már előléptetéssel fenyegetik,,hiszen ő a hős. Mindenkit kicsinálhat, és akinek nem tetszik a megoldása, az – egy másik kultikus Stallone figura szavaival élve – egy buzi.

Kobra az atomkalapács, aki szétveri a politikai korrektség béklyóját.

A gyógyszer Amerika minden gondjára, amit bár nehéz, de le kell nyelni.

A film – vizuálisan és feszültségkeltésben egyaránt – néhol egészen olyan, mintha egy slasher horrort néznénk. Úgy is, hogy rengeteg mindent kellett belőle kivágni, csak hogy beleférjen az R-besorolásba. Az Arnold Schwarzenegger gonosz és torz ikertestvérének is beillő Brian Thompson a 80-as évek akciófilmjeinek valószínűleg legkegyetlenebb ellenlábasa. Gyakorlatilag értelem és cél nélkül gyilkol.  Kicsit olyan ez a film, mintha egy Péntek 13. moziban hirtelen Rambo sietne a táborozók védelmére. Mindezt a Miami Vice esztétikai keretébe ágyazva. (Hála a 48 órát is fényképező Waite-nek a film jól is néz ki.)

Gyönyörű karácsonyi fények!

Hogy mi vezérli az kaszás szektáját, nem derül ki. Thompson folyamatos izzadásából könnyedén asszociálhatunk arra, hogy drogosok, szertartásos kántálásuk alapján pedig sátánisták is lehetnek. Teljesen mindegy. Gyakorlatilag a – többek között a drogok elleni háború és a sátánista pánik által jellemzett – Reagan korszak ellenfeleinek absztrakt megtestesülései, akik magával Amerikával akarnak leszámolni, hogy megteremtsék az „új világot”. De nem számolnak a férfi őserőt képviselő übermensch-sel: Kobrával, aki gőzhengerként lapítja ki Amerika ellenségeit. Legyenek azok drogosok, sátánisták, jogvédők, liberálisok vagy fake-news újságírok.  Több mint 50 ember hullik el a cselekmény során, a leírhatatlanul elvetemült gonosztevők ebből alig egy tucatért felelősek. A többi mind Kobra érdeme.  

Anno a Tenetre írták sokan:

ezt érezni kell, nem érteni.

Nos, ez a Kobrára hatványozottan igaz. Hiszen ezen a filmen nincsen mit érteni. A Kobra a 80-as évek akciófilmes esszenciája. Talán csak a Kommandó még ilyen tiszta leképzése a korszaknak és a műfajnak. Ám míg abban van játékosság és szándékolt humor, addig itt minden teljesen komolyan van véve. Persze – Schwarzenegger-rel ellentétben – Stallone sosem volt egy önironikus alkat. Főleg nem a 80-as évek közepén. Ám míg Rambo-nak és Rocky-nak akadtak emberi tulajdonságai, addig Kobra már egy két lábon járó karikatúra.  És bár a Rambo 2-ből („Stallone megnyeri a Vietnámi háborút utólag”) és a Rocky IV.-ből („Stallone lebontja a vasfüggönyt”) is árad a Reagan korszak politikája, az előbbiben még Amerikát is éri kritika, utóbbiban pedig elhangzik, hogy „fölösleges ez az ellentét a népek között”. A Kobrában már nem jutott hely ilyen minimális árnyalatoknak sem. Amerika ellenségei már gyakorlatilag nem is emberek.

Stallone a városi kobra, Thompson meg egy elmebeteg.

A Kobrában már semmi ilyen sallang nem maradt. Ahogyan motivációval és értelemmel bíró karakterek, valószerű dialógusok, a fordulatos nyomozás vagy következeteség sem. Csak a lényeg: egy neonfényben izzó, szerelmes rock balladák által kísért akció-extravaganza. Tűzpárbajok, robbanások, – elég jó – autós üldözés és Stallone a legtökéletesebb nagyszerűségében. A film közepi montázs, amelyben párhuzamos látjuk kobrát, ahogy az éjszakában nyomoz (prostituáltakat kérdez ki), a Kaszást, ahogy vadászatra készül és Bridgette Nielsent egy futurisztikus (kocka-robotok!) fotózás közben, miközben szól az Angel of the City, az a legtisztább 80-as évek. Annyira erős és túlzó, hogy már-már műfaj paródiának hat. Hollywood menybemenetele, amit azóta sem sikerült túlszárnyalni. Majd Stallone végez mindenkivel is, miközben egymás után szórja a jobbnál jobb egysorosokat. Amikor pedig nem marad más, akit meg lehetne ölni: ideje elmotorozni naplementébe a nyereménnyel (a nő!). Döbbenetes amúgy, hogy Stallone és Nielsen között, akik a forgatás idején már házasok voltak, mennyire nincsen semmiféle kémia.

Amerika megmenekült a sátán szolgáitól, a gonosz megbűnhődött a hős pedig elnyerte méltó jutalmát (a nőt). Azért ez már egészen karácsonyi.

ITT TALÁLOD: Import Blu-Ray

Amikor 1988-ban bemutatták a hazai filmszínházak 1,192 millió néző volt kíváncsi Cobretti felügyelő halál- igazság-osztására. Ezt a rekord nézettséget azóta is csak a Star Wars I. rész – Baljós árnyak, Avatar és Az ébredő erő tudta túlszárnyalni. Ezért is érthetetlen, hogy miért nem jelent meg azóta sem szinkronosan nálunk a film. Főleg, hogy kevés olyan menő pillanata volt a magyar szinkronnak, mint amikor Bubik István karcos hangján elhangzik, hogy „Dögvész vagy, és én a gyógyszer”. Anno ugyan volt egy feliratos DVD kiadása. Nagy szerencse kell, hogy valaki belefusson a filmbe. Tehát sajnos újfent az a helyzet, hogy amíg nem indul el Magyarországon az HBO MAX – ahová Warner filmként kötelezően fel kéne kerülnie – addig marad az import Blu-ray. Az angoloktól például egy remek Stallone gyűjtemény keretében könnyen, jó áron beszerezhető. 

Szerző