Lokiból sosem sok! Loki: Asgard ügynöke 1. – Bízz bennem, Loki vagyok! kötettel a csínytevés istenének rajongói egy újfajta megközelítésből ismerhetik meg a karaktert. A fiatal testben újjászületett Loki esélyt kap rá, hogy átformálja a róla kialakult negatív képet. Képregénykritika.
Loki talán az egyik legnehezebben megítélhető karaktere a Marvel-univerzumnak. Azzal, hogy a csínytevés istenének nevezzük akaratlanul is felruházzuk őt egy cserfes, gonoszkodó, de ugyanakkor szerethető személyiséggel, akinek a szándékai és cselekedetei nem összeegyeztethetőek az abszolút gonoszsággal, mint amilyen például Mephisto. A Loki: Asgard ügynöke pedig még jobban ráerősít erre, hiszen van itt egy új köntösbe öltöztetett, babaarcú Loki, akivel az ábrázolásmód miatt, már alapból szimpatizálni kezd az olvasó. Másrészről ez megosztó is lehet, mert nagyjából az egész képregényt és annak csaknem az összes karakterét áthatja egyfajta bájosság Lee Garbett rajzstílusa és élénk, intenzíven lüktető színezése miatt. Loki tekintetében ez a kisimultság azért elfogadható, mert az öreg és ronda, agresszív kinézetű Lokival ellentétben ő most egy fiatal, friss személyiség, akinek megjelenítése is az újrakezdést tükrözi. A megnyerőbb, kedvesebb arc, fiatal, izmos testalkat azt is sugallja, hogy ő most egy ereje teljében lévő fiatalember, akinek minden lehetősége megvan a változásra, hiszen egy csomó idő áll előtte bűnei jóvátételére.
Az ifjú Loki kalandjai az öt rúnával vésett kulcs megszerzésével kezdődnek, amelyek azt a ládát hivatottak nyitni, amelyben Asgard első hősének Sigurdnak a kardja lapul. Később fontos küldetést kap a Mindenek Anyjától, Asgardia uralkodó triumvirátusától, hogy felkutassa a Midgardon tartózkodó asgardiakat, és hazavigye őket. Kezdetnek az asgardi varázslőnőt, Lorelei-t kell hazavinnie, aki arról híres, hogy hangjával megbabonázza a férfiak elméjét, ezt kihasználva pedig számos rablást követ el. A varázslónő felkutatása közben megismerkedik a titokzatos, mindenkin átlátó Verityvel, akit sikerül meggyőznie, hogy segítsen neki Sigurdot kiszabadítani Asgardiából, hiszen csak ő képes megállapítani a felállított csapdákról, hogy melyik az igazi. Loki még attól sem retten vissza, hogy betörjön a Bosszúállók Tornyába és merényletet kövessen el az egyikük ellen.
A képregény több idősíkon játszódik, emiatt kissé nehezen rázódunk bele a cselekménybe, hiszen folyton kizökkent abból a hangulatból, amelybe egyszer már belevitt a történet. Ennek következményeként kevésbé tudjuk beleélni magunkat Loki helyzetébe, pedig a sztori egyik legfőbb mondanivalója, hogy a főszereplő szeretné eltörölni a régi Loki bűneit, és azokat jó cselekedetekkel megváltani.
Be akarja bizonyítani, hogy képes a változásra, és hogy a múltja nem határozhatja meg a jelenét.
Mindemellett igyekszik küldetései előnyére fordítani trükkös természetét. Például remekül kihasználja nem-és alakváltó képességét. A regény előrehaladtával, fokozatosan engedik a szerzők, hogy mélységeiben is megértsük Loki érzéseit, ez pedig egy új rétegét fedi fel a karakternek.
Hogy teljesebb képet kapjunk küldetésének legfőbb eleméről, Sigurd kardjáról, az alkotók elmesélik a kard kalandos történetét, bepillantást nyerhetünk a fiatal Odin és az öreg Loki egyik csörtéjébe, majd Sigurdnak is kulcsszerepe lesz a végkifejletben. Ezek a részek remek kiegészítésként szolgálnak, élvezetessé teszik a képregényt annak ellenére is, hogy közben lassítják az alapcselekményt azáltal, hogy kizökkentik az olvasót egy teljesen más szituációval. Ezenfelül A Loki: Asgard ügynöke rengeteg utalást tartalmaz különféle képregény részekre, melyeket az egyszeri olvasó nem biztos, hogy érteni fog. Például, hogy Thor miért válik egy agresszív bunkóvá, azt csak akkor tudhatjuk meg, ha visszaolvasunk a Thor: A mennydörgés istene 2. kötetében. De a keresést segíti a képregény oldalain elhelyezett lábjegyzet, hogy hol nézhetünk utána az említett incidenseknek.
A narráció egyébként élvezetes, a humoros párbeszédek is egész jól ülnek ott ahol kell, a cselekmény pedig meglepően fordulatos, a szerzők élnek az apró kis meglepetések erejének kihasználásával.
Összességében nézve a Loki: Asgard ügynöke nem lesz életünk legjobb Marvel képregénye, viszont ad egy kis üdeséget és újdonságot a már ismert karakternek. Kár, hogy az egyébként kifejezetten érdekesnek mondható közbeékelt sztorik miatt nem tud az olvasó teljesen belemélyedni az ifjú Loki érzelmeibe, pedig a kötet célja, hogy megmutassa a karakter fejlődését és küzdelmét.
Al Ewing gondoskodott róla, hogy az olvasónak garantáltan legyen min izgulni a következő részben is. Főleg azoknak ajánlom, akik jártasak a Thor képregényekben, vagy rendelkeznek egy általános rálátással a Marvel-univerzumra. A kötet nagyrészt önmagában is értelmezhető, de a karaktert vagy a világot felszínesen ismerő olvasóknak kevésbé jöhet át Loki karakterfejlődése, és a több idősíkon futó cselekmény. Loki rajongóknak viszont kifejezetten ajánlott.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
