Szabad a pálya az igazi párbeszéd előtt

A magyar képregénykiadás erősségét jól mutatja, hogy egy ideje már nemcsak kedvenc szuperhőseink történeteit vagy egyéb fantasztikus kalandokat olvashatunk a kockákban, hanem tudományos-ismeretterjesztő igényű értekezéseket is. Ezek az esetek többségében csak magánkiadásban megjelenő kötetek már a 2000-es években elkezdtek kis hazánkba beáramlani (gondoljuk csak Joel Andreas Háborúfüggőkjére vagy a Képregényes világtörténetre), mostanában pedig mintha megszaporodtak volna az ilyen jellegű megjelenések: a Cser Kiadó a feminizmus témakörét körüljáró Nagyszerű nőket, az Animus Könyvek pedig a népszerű gondolkodó, Yuval Noah Harari Sapiensét szállította nemrégiben. Most pedig itt a sztárközgazdász Bryan Caplan munkája, a Szabad a pálya, ami az utóbbi évek legnagyobb darázsfészkébe nyúl bele könyékig: a bevándorlás témáját állítja a fókuszba.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A bevándorlás kérdéséről finoman szólva is megoszlanak a vélemények, de az is látszik, mintha a közélet szereplői, főként a politikusok nem igazán a megoldásokat keresnék az ügyben, hanem a politikai tőkét, haszonszerzést látnák benne. A Szabad a pályában pont az a legjobb, hogy a nagy nemzeti plakátkampányok és a rózsaszín ködbe burkolózó, érdemi segítség nélküli jóemberkedés helyett valódi mondandóval, érvekkel foglal állást a bevándorlást illetően.

Bryan Caplan szerző a nyitott határok mellett teszi le a voksát, de nem ez a lényeg, hanem hogy ezt a mai szélsőséges világunkban egyre gyorsabban feledésbe merülő eszközzel teszi: a tudománnyal. A témát megvizsgálja számos oldalról, társadalmi, gazdasági, valamint filozófiai szempontból. Tényleg sok bevándorló bűnöző? Visszahozza az “árát” egy bevándorló, ha befogadjuk? Mit gondolnának a történelem nagy gondolkodói a bevándorlásról? – csak néhány példa a legérdekesebb kérdések közül. Caplan a forrásait is szépen felsorolja a kötet végén, szóval utána lehet neki járni – persze nem kell egyetérteni a közgazdásszal, de körültekintő, igényes munkája, illetve az, hogy párbeszédet kíván kezdeményezni egy olyan ügyben, amelyben többnyire csak vagdalkozásra tellik, több mint elismerésre méltó.

Caplan leszögezi, hogy senkit nem akar megnyerni, és nem hiszi, hogy tévedhetetlen, mindennel számoló próféta – és hát ebben igazat kell adni neki, ugyanis pár tényezővel nem foglalkozik a könyvben. A Szabad a pálya 2019-ben íródott, de a koronavírus-járvány miatt már kissé öregnek érződik: egy szó nincs arról benne, hogy az erőteljes migráció által esetlegesen megnövekedett népsűrűség mennyire jó egy olyan emberiségnek, ami nagy valószínűséggel különféle vírusok sorát kénytelen majd elszenvedni. Az pedig, hogy Caplan kutatása szerint a világ összesített GPD-je növekedne, ha mindenki ott élne, ahol akar, belátható dolog, de mi van a környezeti szempontokkal? A megnövekedett termelékenység nem feltétlen jelent jót az amúgy is lassan tönkremenő bioszférának, egyesek pedig már a bőrükön érzik a globális felmelegedés hatásait, de ebben a témába nem tartalmaz gondolatokat a mű.

Mindezek ellenére a Szabad a pálya mint tudományos-ismeretterjesztő munka minőségi alkotás. Ugyanakkor mint képregény, hagy némi kívánnivalót maga után. Bár a különféle gazdasági-tudományos jelenségek és diagramok rajzfilmszerű megjelenítése gyakorta ötletes és vicces, a képregény hiányt szenved az igazán képregényes megoldásokból – nincsenek jellegzetes perspektívaváltások, dinamikát sugárzó, összetett panelek.

Pálcát törni azonban emiatt nem érdemes felette, hiszen – bár nagy közhely – ezt a könyvet tényleg mindenkinek végig kéne olvasnia, hiszen a jövőnk múlik azon, mit és hogyan cselekszünk a témában. A Szabad a pálya mutatja az utat: játszmázások helyett valódi viták és cselekvések kellenek. Reméljük, sikerül valamit átmenteni a képregény szemléletéből a gyakorlatba.