A diszfunkcionális családokról a dráma mellett talán a horrorban alkottak igazán nagy mesterműveket (Az ördögűző, Porontyok). A téma jelenleg is felkapott (Örökség, Babadook), így aztán nem csoda, hogy a Játssz, amíg élsz képében egy újabb borzongós-vériszamos családi terápiát nézhetünk végig. A baj csak az, hogy erre az alkotásra pár év múlva már nem fogunk emlékezni. Filmkritika.
Miriam és testvéreinek gyermekkora maga volt a kénköves pokol, köszönhetően beteges cégvezető apjuknak, aki mindenféle szadista játékot űzött velük. Egy nap a lány lehetőség lát arra, hogy jól megszivassa a vállalatán keresztül az öreget, ám csapdába kerül. Apja ármánykodásainak egyedüli túlélőjeként a kórházban ébred, ahol azonban meglátogatja őt a rejtélyes Játékmester, hogy visszaküldje őt a múltba, egészen pontosan annak a napnak az elejére, ahol az egész játék elkezdődött. Vajon Miriam ezúttal túljár a fater eszén és megmenti testvéreit, vagy ismét elbukik?
Felsorolni is nehéz, hány helyről lopja össze magát, akarom mondani merít inspirációt a film. Szeretted a Die Hardot? Akkor jó, mert itt is bőven lesz négy fal közti csihi-puhi, és a főszereplő csaj legalább annyira lerongyolódik a végére, mint Bruce Willis. A Fűrész és a Mátrix megvolt? Na, itt is lesz egy-két csapda és pár napszemüveges-bőrcuccos, a mi világunk szabályait folyton folyvást lebontó-átíró egyén. Az időkavarós-napújraindulós filmeket (Idétlen időkig, Boldog halálnapot!, Boss Level) meg aztán mindenki imádja, amúgy is nagyon mennek most, szóval tuti a siker. A képregénykockákból szalajtott, szintén közkedvelt stilóval (Irány a Pókverzum!) meg aztán pláne.
De sajnos mégsem. Két okot is tudok mondani, miért válik igen hamar felejtőssé a jobbára rövidfilmeket készítő Jason Axinn munkája. Egyrészt bár valóban sokmindenből sorakoztat fel sokmindent, hozzátenni az elődökhöz, vagy a színvonalat tartani nem sikerült. A képregényes animáció nem néz ki rosszul, de semmi játékosságot nem sikerült belevinni a képkockákba, a Fűrész fénykorában sokkal jobb játékszerekkel állt elő (egy ízben vért kell juttatni egy tálcára a fejlevágás megelőzése érdekében – hányszor láttuk már!), és az idővel való játszadozás is kimerül pár viszonylag kiszámítható megmozdulásban.
Egy fokkal talán nagyobb probléma, hogy a családi dráma úgy hull a földre, mint a levágott testrészek, mert két baltával való futkorászás közt nem igazán tudjuk megismerni a játszma résztvevőit, így aztán hiába halnak meg egyesek többször is a filmben, könnyeket hullajtani utánuk nincs esély. Értem én, hogy a folyton folyvást újraindított nap koncepciójával azt akarja elmondani, hogy törékeny világban élünk, és hogy a családi egység sokszor darabokra hullhat, de ha a fizikai dimenziók halmozása mellett a sztori érzelmi töltetével is foglalkozna, jobban jártunk volna. A Játssz, amíg élsz pontosan olyan, mint az utóbbi évtizedek torture porn-nak elnevezett belezős darabjai: csak darál és darál, pedig az igazi borzongás nem egy testrész letépésében, hanem a szereplőkben és a figurák viszonyrendszereiben lakozik, ezekből kellett volna többet adni, kihozni.
Persze mindezek után biztosan meglep a lenti pontszám, de hadd magyarázzam meg: a Játssz, amíg élsz azért messze nem egy katasztrófa. Azért van egy-két jópofa hülyesége, amellyel képes betalálni, például a láncfűrészes-baltás párviadalokat mindig jó néven veszik a geekek, a véreskezű apuka vállalatánál segédkező fogdmegek akkora bumfordi sztereotípiák (van itt egy szadista, aki hát persze, hogy orosz), hogy az már nem is fájó, hanem tulajdonképpen szórakoztató, a szinkronszínészek pedig alaposan odateszik magukat: főleg az idővel, na meg a hőseinkkel játszadozó mester szerepében hallható Morena Baccarin (Deadpool) és nagy öreg William Shatner, de a show-t a sorozatveterán Ray Wise (Twin Peaks, Mad Men, Így jártam anyátokkal) vágja zsebre, aki valami elképesztő fanyar modorral adja elő a nárcisztikus pszichopata apucit. Néha még a film hibáit is képes elfeledtetni. De csak néha.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.