HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

A túlélésre játszók viadala – Alice Határországban

A Netflix egyre több nemzetközi produkciónak ad otthont. A német Dark óta kattinthatunk le a videótárból dán (Equinox), számos spanyol (pl. Elite, A nagy pénzrablás) és olasz (pl. Luna Nera, Curon) sorozatokat is, de vezette a toplistákat már lengyel film is (365 nap). Emellett nagy hangsúlyt fektet a streamingcég a japán produkciókra is, elég csak az animés felhozatalra vagy az októberben kötött együttműködésre gondolni. 2020 decemberében pedig megérkezett a negyedik élőszereplős japán-Netflix produkció, az Alice Határországban (Alice in Borderland), ami bár nem tökéletes, de felhelyezte az ázsiai sorozatokat a szélesebb közönség, vagyis a nem anime szubkulturából jövők vagy a nem az ázsiai filmek rajongóinak radarjára.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az élőszereplős sorozat története Haro Aso 2010-ben indult, végül tizennyolckötetesre duzzadt mangáján alapszik. Ahogy a legtöbb mangával megesik, 2014-ben az Alice in Borderland is anime feldolgozást kapott, ám az nem tudta igazán kidolgozni a történetben rejlő potenciálokat, se nagyobb közönség elé tárni azokat. Ezt megmagyarázza valamennyire az anime rövidsége (mindössze 3 epizódból áll) és a tény, hogy OVA-ként készült el (azaz otthoni lejátszásra alkalmas adathordozóra adták csak ki, tévés vagy mozis bemutató helyett), és nem lett olyan jól befutott a formátumában, mint például a Love Hina Again vagy a Wolf’s Rain. Így nem sok esélye volt szélesebb közönséghez eljutnia.

A Netflixnél készült élőszereplős sorozat egyrészt segített újra térképre tenni Haro Aso képregényét, másrészt azt is megmutatta, egy manga élőszereplős adaptációja képes lehet felülmúlni az anime változatot.

Jó érzés ilyet látni a híres animékre épülő, kissé természet-ellenesenek ható adaptációk (pl. az itthon is bemutatott élőszereplős Death Note-filmek) után, az amerikaiak által készített élőszereplős adaptációkról nem is beszélve.

HIRDETÉS

A sorozat három jó baráttal indít. A tényleges főszereplő, Arisu (Kento Yamazaki) otthagyta az egyetemet, munkanélküli, mindezért pedig apja megveti, de a fiú ezen nem igen akar változtatni, ugyanis nyilvánvaló problémái elől a videojátékok világába menekül. Ebből az állapotból két barátja, Chota (Morinaga Yuki) és Karube (Keita Machida) tudja kirángatni. Egy szokásos baromkodásnak induló nap során azt kívánják,  bárcsak egy másik világban élhetnének. A kívánság, meglepő, de valóra válik: a srácok egy teljesen kihalt Tokióban találják magukat, ahol nem kell mást csinálniuk, mint szabadulószoba jellegű játékot játszani. A recept ennél sokkal kegyetlenebb és komplikáltabb: a négy típusba (treff, káró, kör, bubi) csoportosított játékok egytől egyig kegyetlen fejtörők, ahol szó szerint az életedért fizetsz, ha nem jössz rá a megoldásra. Ráadásul a körforgás örök: egy nyertes játék után csak pár napra lehet úgy nevezett vízumot nyerni, a következőért ismét játszani kell. Ha nem, akkor derült égből lesújt a piros lézersugár és game over.

A túlélésért játszandó játékok, melyek mögött egy kegyetlen játékmester áll ismerős koncepció lehet a Fűrész filmekből, a kegyetlenkedés társadalmi rendszerbe való rendezése pedig a kultstátusszal bíró Battle Royal regényt juttathatja eszünkbe. Szerencsére ezeknek a műveknek a legjobbjait vegyíti az Alice Határországban egy fokozatosan építkező, érdeklődést fenntartó történettel és világépítéssel.

Bár csak 8 epizódos az első évad, rengeteg minden történik, és csak az alapkoncepcióból kiindulva ez elsőre meglephet minket.

Az egy epizód-egy játék felosztás nem lenne feltétlen elég, annak ellenére se, hogy elég érdekes és nem azonnal egyértelmű megoldást kínáló játékokat mutat be a széria. Van itt Fogó, aki gépfegyverrel lő minden elé kerülőt szitává; labirintus, ahol a rossz útra tévedve az azonnali halál vár, vagy nagymacskákkal nehezített futóverseny. Azonban ha a néző gondolkodása rááll ezekre a szadista játékokra – ahogyan hagyományos videojátékok játszása során is tapasztalható –, már könnyű rájönni a megoldásokra. Az Alice Határországban alkotói nem hagyják, hogy unalomba fulladjon sorozatuk: jókor jó helyen tudnak mindig csavarni egyet a történeten. Arisu és a mellé csapódó embereken keresztül mindig új mederbe tud terelődni a cselekmény, miközben a világépítés zavartalanul tud haladni a fokozatosság útján. Minden egyes epizóddal egyre öbb titokra derül fény, de soha sem annyi, hogy lapossá váljon a széria.

Az Alice Határországban felépítése nagyon nézőbarát, bőven megállja helyét bármelyik jó minőségű Netflix széria mellett. Akadnak egyéb törekvések, melyeket szándékoznak a készítők hasonló minőségben megugrani, de ez nem mindig sikerül jól. Egyik ilyen sarkallatos pont például a szereplők. Ha eltekintünk az ázsiai színjátszás eszköztárától, amely európai szemmel nézve túljátszás gyanús lehet, akad még itt kivetnivaló.

Az Alice Határország számos karaktert vonultat fel 8 epizódja során, akiket mind nagyon szeretne jól bemutatni, feltárni a motivációikat, érzéseiket, miközben érdekesnek is szeretné mutatni őket. Időhiányban vagy épp a rossz időzítés miatt ez a szándék inkább hat fölösleges időhúzásnak a sorozat felépítésén belül, mintsem átérezhető, komolyan vehető karakterépítésnek.

Sőt, az évad egészét tekintve a különböző sorsok és motivációk nagyon kis részben adnak hozzá érdemlegeset a történet egészéhez. A túlzott karakterizálás az évadfinálét felvezető utolsó, nagy játékban volt leginkább tetten érhető. A számos játékost toborzó feladat a jellegéből adódóan elég sok aktív szereplőt mozgat, akiket mind be is mutat átélhető, szimpátiát kiváltó élettörténetekkel, ám mivel ezen karakterek legtöbbje vagy keveset van képernyőn, vagy sorsa inkább a már berendelt 2. évadban lehet érdekes, ezért a széria adott pillanatában fölöslegesnek hat a bemutatásuk. Önmagukban viszony élvezhető flashback jelenetek ezek, így némileg kár, hogy a legtöbb ennyire kilóg a fősodorból.

Másik kevésbé kidomborított törekvése a sorozatnak a társadalmi mondanivaló és a szimbolika. Utóbbi – ahogy arra a cím is utal – az Alice Csodaországban klasszikus gyerekregényre utal. Ám ezzel az áthallással egyelőre keveset kezd a sorozat, sőt talán csak néhány utalást lehet az eddigiekben felfedezni. Ott van a főhős neve, Arisu, ami az Alice név japán átírása (a japán nyelvben az r és az l hangot közel hasonlóan ejtik), az Arisuval összeálló Usagi neve nyulat jelent japánul, az évad második felében megjelenik egy Kalaposként emlegetett karakter, továbbá a kártyalapok is erősen utalnak az Alice világára, és távolról közelítve még a feladványok is lehet közös kapocs (ugyanis Lewis Carroll is nagyon sok fejtörőt és találós kérdést írt bele a két Alice regénybe). Egyelőre ezeken az apró jeleken kívül még nem kerül komolyabb említésre a történet forrását adó mű, de egy 1. évad után ez a legkisebb probléma.

A társadalmi mondanivaló oldaláról viszont több mindennel próbálkozik az Alice Határországban. Egyrészt a már említett problémásan beemelt karakterizáláson keresztül, másrészt a játékokba küldött embereket igyekszik szimulált kísérletként bemutatni, sokszor nagyon extrém helyzetekbe dobva őket.

A szereplőkön keresztül bemutatott társadalmi problémák, mint a bullying és az abból radikalizálódó új bully, a nők karrierjére rátelepedő üvegplafon, a botrányok társadalmi hatása, vagy a céltalanul létező fiatal felnőttek kilátástalansága egytől egyig fontos és sokrétű téma, ám a felvillanó reprezentáción túl nem sokat mond róla a széria.

Egy-két szereplőnél próbál csak meg ezekből némi mondanivalót kreálni, a legtöbb esetben azt, hogy a normál világban elnyomott vagy periférián élő emberek ilyen extrém körülmények között akár ki is élhetik bosszúvágyukat a régi rendszerrel szemben. Ám ennél nagyobb mélységet ne várjunk ezen a téren.

A régi és az új világ-viszony nem csak egyének szintjén, hanem csapat, sőt közösség vetületében is képes megjeleníteni az Alice Határországban. Erre kiváló példa az évad második felében behozott Part nevű közösség, amely a kilátástalan helyzetben próbál reményt adni a játékosoknak. Ebben a rendszerben – hisz legalább 4 epizód áll rendelkezésre – boldogan elmerülnek az alkotók, és minden várható negatív kimenetelt bemutatnak, amelyet egy illúziókra épített rendszertől és az ebben élő emberektől csak kitelhet.

Az Alice Határországbant összességében a történet elbeszéléséért és a világépítésért érdemes megnézni, ugyanis ezen a két téren nagyon jó szórakozást tud nyújtani az egyszeri Netflix és döglés programunknak, és remélhetőleg, majd a 2. évad során is, hiszen nagyon okosan még közel sem lőtte el a sorozat minden puskaporát.

A végére egy fun fact: A sorozat előzetese alatt a magyar synthwave/ electro előadó, Lazerpunk Power c. szerzeménye szól.

8 /10 raptor

Alice Határországban

Alice in Borderland

japán sci-fi/thriller
8 epizód
1 évad
Premier: 2020. december 10.
Csatorna: Netflix

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.