Családbarát Guy Ritchie-féle Holmesként tetszeleg az Enola Holmes

Sir Conan Doyle Sherlock Holmes történeteiben nem találunk semmilyen említést lánytestvérről – se eltitkoltról, se elhanyagoltról –, sőt harmadik testvérről is csak elvétve. A Doyle-féle Sherlock Holmes kánonban a detektív testvéréről egy kitalált életrajzi könyvben esik egyszer említés: Sherrinford Holmes. Sherlock Holmes azóta kulturális közkinccsé és popkulturális ikonná vált, ami együttjárt a kánon bővülésével. Ennek mentén születtek meg az úgy nevezett Sherlock Holmes pastiche-k, vagyis olyan alkotások, amelyek egy adott művészeti stílust vagy témát imitálnak. Sherlock Holmes esetén 4 pastiche típusról beszélhetünk:

• Az új Sherlock Holmes történetek
• Az olyan detektívtörténetek, amiben egy-egy cameo erejéig tűnik fel Holmes
• Történetek Sherlock állítólagos vagy kitalált leszármazottairól, rokonairól
• Sherlock Holmes által ihletett történetek, amelyekben maga Holmes nem jelenik meg

A Holmes család bővülése a fenti kategóriák közül a harmadikba esik, és számos szép példát is találunk rá. Például 1975-ben Sigerson Holmes, Sherlock kisöccse oldalán nyomozhatott az egyszeri néző a The Adventure of Sherlock Holmes’ Smarter Brotherben. 2017-ben a BBC Sherlockban Az utolsó alakítás című epizódban utaltak először Eurus Holmesra, a Sherrinfordban tartott szuperokos húgra.

Irodalomban pedig Nancy Springer gondolta úgy, hogy ifjúsági sorozatának a 14 éves Enola Holmest teszi meg, aki édesanyja eltűnése után lép híres bátyja nyomdokaiba.

Az eltűnt márki esete című kötettel (itthon Leiner Laura könyveit kiadó L&L gondozza) kezdődő könyvsorozatot Harry Bradbeer és Jack Thorne karolta fel, hogy egy egyszerre szórakoztató és az elmúlt évek Sherlock Holmes adaptációit idéző női főszereplős változatot adjanak a Netflix előfizetőknek, és persze a világnak.

Az alternatív Sherlock Holmes történet szerint a két sikeres férfi tinédzser húga, (a filmben már 16 éves) Enola Holmes (Millie Bobby Brown) otthon él édesanyjával, Eudoriával (Helen Bonham Carter) a vidéki birtokon. Enola élete mesés és gondtalan egészen addig, míg egy nap arra nem ébred, hogy édesanyja minden nyom nélkül eltűnt. A lány azonnal segélytáviratot ad le bátyainak, ám amikor Mycroft (Sam Claflin) és Sherlock (Henry Cavill) megérkezik a szülői házba, fontosabbnak tartják a Mycroft szerint teljesen elvadult lány megfelelő ellátását és neveltetését megszervezni. Enola elmenekül a szigortól, és elhatározza, egyedül keresi meg édesanyját – hisz neki is bőven kijutott a Holmes család zsenijéből és megérzéseiből. Miért ne lenne képes megkeresni az anyukáját?

Enola Holmes adaptáció Millie Bobby Brown játékán áll vagy bukik a nézőnél, hiszen az egész nyomozást az ő, a filmből kifelé beszélő narrációjából ismerjük meg. Ezt az elbeszélési módot egészíti ki a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes filmek akciófilmesített viktoriánus kora és a BBC Sherlockból megismert cumberbatchi hadarásban levezetett eszmefuttatások és teóriák. Brownnak jól áll mindkettő, amit egy sajátos gyermeki bájjal egészít ki. Ugyanis Enola Holmes saját korosztályához viszonyítva intelligens és találékony, magát a detektívséget viszont bőven tanulja. A róla szóló film ezért nevezhető egyfajta eredettörténetnek, ahol annak leszünk tanúi, hogyan talál rá a tapasztalatlan legkisebb Holmes a detektívségre. Ezen az úton számos akadály gördül elé.

A viktoriánus kori Anglia mindig tökéletes terep némi aktuálpolitika vagy minket foglalkoztató társadalmi trendek megidézésére, hiszen saját korunhoz hasonlóan a 19. század végi Anglia is társadalmi változások előtt állt. Ezt mutatja be például Mycroft és Enola közti nézeteltérés is. A lányt édesanyja az akkortájt virágozni kezdődő szüfrazsett mozgalom szellemiségében, vagyis feminista eszmék szerint kezdte nevelni. Ezzel szemben Mycroft a hagyományos, viktoriánus kori nőideállá szeretné neveltetni húgát: gondos háziasszony, kifogástalanul udvarias úri hölgy és anya. Az üzenet eléggé egyértelműen van bemutatva, de fontos kiindulási pont Enola fejlődésében, hiszen végigkíséri a kalandját. Londonban fiatal kora miatt nézik bepalizható cafkának, ellenfelei lány mivolta miatt néznek ki keveset belőle.  Enola elbukik ezekben a szitukban, vagy a szerencsén múlik, hogy megússza, de bőven kijut olyan helyzetekből is, amikor ő lép a cselekvő szerepébe, és megmenti a bajbajutottakat.

Botlásokon és sikereken vezet az útja ahhoz, hogy fel tudjon nőni Sherlock Holmeshoz.

Útja során ugyanis végig jelen van a híres detektív. Legtöbbször Enola idézi fel saját, Sherlockról szőtt elképzeléseit nyomozása során, hogy így segítse őt az útján. A nyugodt és kimért, ám empátiát mutató detektív azért tisztes távolságból követi húga ténykedését, ám amikor kell, megjelenik, akár egy bölcs nagyöreg, hogy eligazítsa az elbizonytalanodott lányt. Henry Cavill játéka tökéletesen illik ehhez a hőst kísérő Sherlock alakhoz.

Ami Enola két ügyét illeti – az eltűnt Mrs. Holmes és Tewkesbury márki esete – sok agyalnivalója lenne neki, csak nem tud rá egyszerre koncentrálni – önhibáján kívül. A film ugyanis számos témát és történetszálat behoz, de nem fűzi őket egybe. Az eltűnt anya és a márki esete nagyon távol áll egymástól, nem függnek össze. És bár mindkét ügy végére pont kerül, a film egy egészként inkább hat összefércelt ötlethalmaznak, mint egy egész történetnek. Ezen az olyan betoldások, mint Enola lányiskolás kitérője se segítenek.  A film csapong egyik történettől a másikig, nem érezni azt, hogy párhuzamosan mennének valami végkifejlet felé.

Az ügyek felgöngyölésének izgalmát pont ezek a nem összefűzött történetszálak adják, de ha külön kezeljük őket, és némi linearitás mellett gondoljuk végig őket, akkor látni, hogy az ügyek bizony elég egyszerűek.

Némi csavar a márki esetbe fér csak bele, de az odavezető út nem túl fifikás, a krimi műfaján belül egyszerű megoldásokkal operál – mint például az újságcikkek és plakátok folyamatos mutogatásával, hogy biztosan a néző szájába rágja, kiről van szó.

Az Enola Holmes egy összeszedettebb forgatókönyvvel akár egy családbarát, Guy Ritche-féle Sherlock Holmes is lehetett volna. Az inkább szkeccsekből álló filmet kompenzálja valamennyire a film stílusa. Abban egyedi alkotás, hogy megidézi az elmúlt évek sikeres Sherlock Holmes adaptációit és az eredeti történetek atmoszféráját úgy, hogy nem érződik direkt imitálásnak. Enola gyermeki de természetes komolysággal előadott teóriái, a korhoz és emberekhez való viszonya, gondolatai, amit beleng Sherlock Holmes iránti rajongás és tisztelet. Leginkább ez is viszi el hátán az Enola Holmest: a kalandos nyomozás és a szerethető főhősnő.