Lekésett rádiós típusú találkozások – The Vast of Night kritika

Azon kevés nem konteóhívő emberek közé tartozom, akiket nagyon érdekelnek az UFO-észlelések, bár ez az érdeklődés ma már abszolút passzívvá vált. Gyermekkoromban rongyosra pörgettem az otthon is elérhető UFO magazint, szétadtam Nemere István UFO a láthatáron című találkozásokat, észleléseket összegyűjtő kötetét (nevezzük kötetnek), és természetesen, hogy közel éjfélkor zendítettem rá az YouTube-ra, megnézve az összes „észlelést”. Volt ezzel kapcsolatban egy nehezen összeszedhető érzésem, ami elsősorban az ismeretlen rejtélye felfedezésének magjából virágzott ki: vajon milyen válaszaik vannak azoknak az idegen lényeknek, akik úgy látják az univerzumot, ahogy az emberiség az életéveim alatt egyáltalán talán nem fogja? Másodsorban pedig a romantikus csillagok közé vágyódásban, és az idegentől való félelem kíváncsi izgatottságában gyökeredzett.  Éppen ezért imádtam a ma már számomra kicsit unalmas Spielberg Harmadik típusú találkozások moziját, Zemeckis Kapcsolat című művét, a szerintem igazságtalan érvekkel lehúzott, de közepes pszeudo-dokumentalista Negyedik típusú találkozásokat, vagy éppen a Sötét Zsaruk első részét (ezt utóbbit azért, mert magaménak éreztem azt az izgatott bizonytalanságot, amit Will Smith J ügynöke érzett akkor, amikor kitágult a világa).

Viszont mára már az ilyen típusú a filmek, amelyek a kapcsolatfelvételre, a látogatók szándékainak titokzatosságára építenek minden létfilozófiai és szellemi túlspilázás nélkül (ld. Érkezés) szinte eltűntek a mozivászonról és/vagy roppantul a radar alatt léteznek. Ezeket felváltotta a hatalmas tányérokkal, bárkákkal, leviatánokkal érkező, halálsugaras, inváziós CGI-orgiák. Ezért is kaptam fel a fejem az Amazonon megjelent The Vast of Night szinopszisának láttán. Végre itt egy film, ami „civilként” kezeli a jelenséget, és hozzám vág egy kettőtől felfelé típusú találkozást – gondoltam. És ha minden jól megy, még elkaphatok egy a kép sarkában látható ablakon bekukucskáló kis zöld, vagy magas szürke embert is, akitől majd nem tudok elaludni, mert odaképzelem az én ablakom elé is.

Viszont a The Vast of Night-ot egy olyan élményhez tudnám hasonlítani, mint amikor bekiabálnak a házba, hogy „GYERE GYORSAN, ITT LEBEG EGY UFO!!”, de mire kiérsz, már eltűnt az égboltról.Míg megpróbáltál kivergődni a házból, nagyon izgatott voltál, csak sajnos éppen a lényegről maradtál le.

A történet természetesen az UFO-szlelések és -szerencsétlenségek Mekkájában, Új-Mexikóban, azon belül pedig egy kis városkában kap helyet. Az ötvenes években járunk, a történet a fiatal telefonközpontban dolgozó, kapcsolószekrény előtt görnyedő operátorra, Fayre és a nagydumás rádiós műsorvezetőre és DJ-re, Everettre fókuszál. Este van, a város lakóinak zöme éppen a helyi sulis kosármeccsen szurkol. A település csendes, csak a pálya és annak környéke zajos. Fay végzi a dolgát, a hívókat a kapcsolószekrényen továbbítja a hívottakhoz, közben Everett műsorát hallgatja, akivel munka megkezdése előtt egy kedélyeset csevegett. Munka és az adás folyamatos menetét azonban furcsa, éteri, statikus zajok szakítják meg. Fay különösnek találja, így megmutatja a zajt Everettnek, aki az élő adásban játssza le azt, megpróbálva kideríteni a forrását és miértjét. Egy hallgató jelentkezik csupán állítván, ő pontosan tudja, hogy mi ez a zaj és egy olyan magyarázatot penderít, amit a két fiatal azonnal ki is vizsgál. S ahogy az ilyen jellegű sztorikat taglaló újságcikkek címei mondják: nem fogod elhinni, hogy mit talált a két fiatal, miután furcsa zajokat hallottak a rádióban!

Mert a The Vast of Night története tulajdonképpen egy olyan sztori, amiben egyszerre jelenik meg az ilyen tematikában készült dokumentumfilmekből ismert UFO-t észlelő szemtanú beszámolójának (rém)története, a konteós újságokban és oldalakon olvasható UFO-konspirációs teória-sablon, és egy szimpla filmes UFO-észlelős történet.

Ám a művelet precízsége és az átgondoltság ellenére a film nem képes generálni azokat az érzelmeket, amiket egy ilyen filmnek kellene. Sajnos nem tud kulminálni, nem tud kibontakozni, annak ellenére sem, hogy minden pillanatán érződik, hogy átgondolt koncepcióval van dolgunk.

James Montague és Craig W. Sanger, a történet írói értik a dolgukat. A kevés helyszínt és szereplőt mozgató filmhez valóságízű párbeszédek garmadája társul: hadarnak, pattognak a gondolatok között úgy, mintha nem is egy ilyen filmben szerepelnének a színészek, hanem valaki élethelyzeteket rögzítene. A zajra adott magyarázat hosszú rádiós monológja bár egy klisé, még így is érdekes, az ebből továbblépés pedig mesterien emeli az ismeretlen generálta izgatott feszültséget. Andrew Petterson pedig tökéletesen rendezi a jeleneteket, amiket kiegészít a finom operatőri munka. Fay szende naivsága és Everett nyers és laza, de tiszteletlen tökössége tökéletesen harmonizál, a film pedig tele van emberi momentumokkal, ami abszolút valóságossá, hihetővé teszi, még azok után is, hogy sikerül a lehető legátgondolatlanabb konteót beilleszteni a történetbe. Azonban a The Vast of Night tematikáját tekintve ezekkel együtt is üresnek hat, amit leginkább a záró képsorok után érzünk a legjobban. Az a baja, hogy túl kevés földönkívüli élményt kapunk azt is túl későn. Hiányzik belőle az idegen jelenlét: még nem is feltétlenül a pázsiton szaladgáló,  gülüszemű, törpenövésű, szürke emberek, hanem egy olyan jelenlét, amely misztikus és agybafúródó, herékre kellő óvatossággal rámarkoló thrillert is csinál ebből a „vajon mi van a városka felett” koncepcióból. De nem csak ez az egyetlen probléma, ugyanis a hiányérzet mellett a konteós oldalát – bármennyire tűnik légből kapottnak és logikailag szétcsúszottnak, ha kontextusán kívül vizsgáljuk – szinte teljesen cserben hagyja, elfelejti.

A filmnek egyszerűen vége lesz akkor, amikor csúcsra kellene járatnia a jelenséget, amivel a főszereplők szembesülnek.

Hiszen az ilyen sztorik hatásmechanizmusa nem csak a misztikusságban, a rejtélyben van, hanem abban is, hogy ad a nézőnek egy perspektívát. Tágítja a horizontot, közelebb hozza a csillagos eget, a végtelenséget. Válaszokat ad, vagy a félválaszaival további, még érdekes kérdéseket vet fel. Viszont a The Vast of Night ennek az élménynek csak az elejét nyújtja és ezért érződik hiányosnak azok számára, akiket például érdekel a földönkívüli értelmes élet kérdésköre. Mindezek ellenére azonban hiba lenne rossznak minősíteni az Amazon filmjét: amit ad, az kiválóan van kivitelezve. Csak ott kellett volna tartani a csészealjat az égbolton egészen addig, míg kiér a néző a házból.