Eddig nyolc köteten át követtük Hellboy sorsát, a Hellboy rövid történetekben pedig megismerhetjük, hogy mi minden történt ezen események előtt. Hellboy rövid történetek I.-II. dupla képregénykritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bár Mike Mignola hosszan mesélte Hellboy történetét, (hazánkban a Vad Virágok kiadó gondozásában nyolc köteten át) már ezekből a képregényekből is hamar kiderül, hogy a főhősnek legalább ötven olyan éve van, amiről ezek a füzetek csak nagyon keveset beszélnek. A Hellboy Mexikóban és a Hellboy – A gonosz két arca című, rövid történeteket tartalmazó kiadványok erről az eddig soha el nem beszélt ötven évről regélnek. És bár a novellisztikus történetek önmagukban is érthetőek – tehát nem kell feltétlenül ismernünk hozzá A pusztítás magjával megjelenő nyolckötetes storyvonalat -, azért mégiscsak sokat ad hozzá az élményhez, ha mégis.
HIRDETÉS
A Hellboy Mexikóban (mely a kötet és egy fejezet címe is) tíz történetet tartalmaz, melyek között van hosszabb-rövidebb, viccesebb és drámaibb is egyaránt. Közös bennük, hogy bár mindegyiket Mignola írta, több rajzolóval is együtt dolgozott (Richard Corben, Mick McMahon, Gabriel Bá és Fabio Moon) és ő maga is rajzolt a kötetbe. A kiadvány címe talán annyiban megtévesztő, hogy nem az összes story játszódik Mexikóban, de a kötet felét ez a történet teszi ki. Hellboy önkéntes remete életét mutatja itt be Mignola, ahol összeismerkedik három testvérrel, akikkel az időt leginkább ivással, birkózással és bulizással üti el, egészen addig, míg az egyik testvérrel valami földöntúli történik.
Ez a történetszál ismerős lesz az új Hellboy-filmből, de nyugalom: sokkal komplexebb és líraibb, mint amennyit a film ebből megmutatott.
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a többi ne lenne más szempontból különleges. Kapásból itt van az első két fejezet. A Palacsinta (mindössze két oldal) és az Éjféli cirkusz, amelyek a Hellboy-mitológia talán legkülönlegesebb darabjai: Hellboy kisgyerek koráról szólnak, és már ebben a történetben kódolva van Hellboy leendő végzete, amit majd csak ötven év múlva fog megélni. Utóbbi történet ráadásul egészen egyedi, a füzetek lapjain eddig nem látott festési technikával készültek, ami kifejezetten jól áll a történet hangulatának. A többi hét történet pedig a hosszabb-rövidebb, egymagában is értelmezhető szemelvény Hellboy életéből, köztük egy azték múmiával, egy fej nélküli halott királlyal és egy krokodil-kígyó hibrid szörnyeteggel. A kötet tehát abban továbbra is erős, hogy számtalan kulturális és mitológiai referenciát tartalmaz, melyek elolvasása után még hosszan fogjuk bújni az internetet, hogy még inkább megismerjük a látottakat.
A másik rövid történeteket tartalmazó kötet A gonosz két arca kapcsán rögtön az elején fontos megjegyezni, hogy a kötet címfordításába csúszott némi félreértés.
A kötetnek címet adó Double feature of horror című történet erősen rájátszik arra az elsősorban 30-as/40-es években, később a 70-es és 80-as években bevett vetítési formátumra, amikor egy mozijegy áráért két filmet nézhetett meg az ember.
A Double feautre of horror (A gonosz két arca) című fejezetben két rövid történetet olvashatunk, melyek lényegében egy képzeletbeli double feature-vetítés első és második felvonásai, amelyeket egy lerobbant moziban ülő halottak néznek.
Érdekes módon talán pont ez a történet a leggyengébb ebben a kötetben, mivel bár B-filmeket akar megidézni, semmi többet nem ad hozzá a műfaj elemeinek rutinszerű felsorolásán túl, de szerencsére Mignola kétszeresen is kárpótol minket ezért. A kötetet megnyitó Sanda ember például nem is annyira Hellboy-ról, mint inkább az emberi hősökről szól, akiket Hellboy afféle megfigyelőként kísér végig a történeten. Ez a fajta narratíva egyébként is nagyon jól áll a Hellboy-történeteknek, mivel bemutatja azt is, hogy az emberek miként tekintenek a Pokol szülöttjére. A kötet legáramvonalasabb története A tetem című fejezet, amiben Hellboy egy csereüzlet feltételeit teljesíti egy hullával a hátán, akit napfelkelte előtt el kell temetnie. Persze könnyű dolga nem lesz, viszont már ebben a történetben is bemutatkozik egy-két olyan szereplő, akik később, a már emlegetett A pusztítás magjával induló eseménysorozat fontos karakterei lesznek. Ez a kötet mindössze öt fejezetből áll ugyan, de összességében közel ugyanannyit tesznek ki mint a sorozat első része.
A Hellboy rövid történetek mindenképp helyet kell kapjanak egy gyűjtő polcán, hiszen a Vad Virágokhoz méltó, gyönyörű kiadványok, másfelől olyan eseményeknek lehetünk szemtanúi, amik bőven a már ismert történetszál előtt játszódnak. Mike Mignola és a rajzoló gárda ráadásul kísérletező kedvében lehetett, hiszen mind külsőségeiben, mind megvalósításában eltér néhányszor a hagyományos Hellboy-történet meséléstől.
Hellboy rövid történeteit tehát elsősorban azoknak ajánlom, akik talán kicsit elfáradtak a hosszú, nyolckötetes kiadvány végére, de még mindig örömmel olvassák, hogy melyek a legrövidebb utak a Pokolba.
