HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

A Hulk még sosem volt érzelmileg olyan sokszínű, mint szürkén

A Marvel képregényes univerzumának több mint 80 éves történelme során rengeteg popkultúrát meghatározó karakter került a kockások lapjaira, köztük Hulk is. A Dr. Jekyll és Mr. Hyde története által megihletett Stan Lee a hatvanas években gondolt először arra, hogy papírra veti a szürke szörnyeteg történetét, ám nem tudtak olyan árnyalatot kikeverni, amely megállta volna a helyét, így végül a zöld szín mellett döntöttek. Ezt gondolta most tovább Jeph Loeb és Tim Sale a Hulk: Szürkével. Képregénykritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A hatvanas években készült első Hulk füzetekben a puszta praktikusságot szolgálta, hogy meg kellett változtatni a karakter színét: a Hulk színváltozásával is érzékeltették a karakter jellembeli fejlődését. De nem csak a zöld óriásnak volt szüksége a személyiségfejlődésre, hanem a neki testet kölcsönző Bruce Bannernek is, aki szarkasztikus, lelkileg kikezdett ember volt. Banner története során volt filantróp tudóspalánta és a katonaságnak dolgozó fizikus is, Hulkként pedig a Bosszú Angyalai szupercsapat alapítója, a későbbiekben pedig nemezise is. A karakter egész történetét végig kísérik az ilyen, és ehhez hasonló ellentmondások, ez pedig az itthon a Fumax által kiadott Hulk: Szürke kötetben sincsen másképp.

Annyiban viszont váratlant húzott a kötet, hogy a Hulk mellé automatikusan társított akció és zúzás helyett egy pszichoanalitikai utazásra indulunk, mely során Banner feleleveníti a Hulk születésének történetét.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Bruce Banner életét darabokra szaggatta a gamma-bomba robbanása, ugyanis ettől a pillanattól fogva szabadult el a Föld legerősebb teremtménye: a Hihetetlen Hulk. A visszagondolások sora nem csak egy egyszerű eredettörténet, amit azért is fontos tisztázni, mert ennek a kötetnek nem a története az, ami igazán lényeges, hanem az amögött megbújó pszichológiai dráma. A Szürke Hulk kötete ugyanis alaposan feltárja Banner és Hulk viszonyát, megkérdőjelezi az Egyesült Államokban a patriotizmus fellegvárának tartott katonaság tetteit, és nem mellesleg egy komplex, ellentmondásos szerelem kibontakozását is részletekbe menően mutatja be.

HIRDETÉS

Hulk és Banner kapcsolata ugyan a kötet során nem fejlődik szignifikánsan, viszont a kezdetben megzabolázhatatlan szörnyeteg a végszóhoz érve komplett mondatokat és emberi érzelmeket képes magából kicsikarni. Ez már csak azért is nagy előrelépés, mert Banner és Hulk kezdetben két teljesen különálló személyiség volt, a kötet végére viszont kapcsolatuk elindul azon az úton, melynek végén a Végjátékban már bemutatott Hulk doktort köszönthetjük.

És még ha elcsépelten is hangzik, erre a fejlődésre a szerelem motiválja. Banner ugyanis komoly érzelmeket táplál a kegyetlen Ross tábornok lánya, Betty irányába. Ez az érzelmi túlfűtöttség átszivárog Hulk tudatába is, a tomboló szörnyetegből rövid idő alatt érző melák válik. Betty kezdetben nincs tisztában a ténnyel, hogy Hulk egyben Banner is, így eleinte a kapcsolatuk inkább hasonlít egy fogvatartó-fogvatartott viszonyához, ami később Stockholm-szindrómává, végül pedig szerelemmé fejlődik.

Érdekes megfigyelni, hogy Hulk Banner kegyetlen apjához hasonlóan cselekszik, aki házassága során végig félelemben tartotta Banner édesanyját. Hulk egyik tombolása során még Betty-t is megsebezte, ám ahogy ez tudatosult benne, rádöbbent milyen rossz úton is jár. Hulkként továbbá hasonlóságokat mutat Ross tábornokkal is, aki lányát tartja félelemben: amikor Hulknak lehetősége lenne megölni a rávadászó Ross tábornokot, Betty hatására ráébred, hogy ezzel épp olyan szörnyeteggé válna mint az apja, vagy épp mint a tábornok.

A kötet komoly világi kérdéseket is felvet, ezeket pedig művészien illeszti bele a főhős ars poeticájába:

Banner a kötet során felteszi azt a kérdést, hogy vajon a gamma-bomba megalkotójaként vagy Hulkként jelent nagyobb veszélyt a társadalomra.

A katonaság célja, hogy kiiktassa a zöld/szürke óriást, amire az akkor még fegyvergyárosként tevékenykedő, de már Vasember páncélban parádézó Tony Starkot kérik fel. Ezzel a kötet burkoltan ugyan, de görbe tükröt tart az amerikai katonaság felé, ugyanis bemutatja, hogy a hadsereg nem csak a haza védelmére, hanem különböző érdekcsoportok céljára is felhasználható. Vasember és Hulk effajta találkozása egyébként újraírja a két karakter megismerkedésének történetét, ugyanis eredetileg csak a Bosszú Angyalai megalapítása előtt nem sokkal találkoztak volna először.

A rajongóknak nem csak ezzel a meglepetéssel kedveskedett a kötet, hanem easter-eggek teljes sorával is: a szürke szín ugyanis egy, a korai Hulk kockásokra való utalásként is értelmezhető, ám minden bizonnyal inkább egy előrejelzése annak a noir-hangulatnak, amit az egész kötet magára vett. Emellett az is szolgálhat magyarázatként, hogy ugyan Hulk zöld színben tűnt fel a Marvel kötetek túlnyomó többségében, alkalmanként a Szürke Hulk és a Savage Hulk alteregót is magára vette, ami ismét csak a Banner tudatalattijában dúló harcot szimbolizálja.

Továbbá, a kötet megalkotói, Jeph Loeb és Tim Sale nem először változtatják meg egy ikonikus Marvel szereplő színét: a Fenegyerek: Sárga, a Pókember: Kék és a Captain America: White történetéért is ők feleltek.

A félelem nélküli ember melankóliája

A kötet rendkívül kiforrott gondolatisága ellenére rendelkezik néhány negatívummal is, ezek közül a leginkább zavaró a narráció és a tényleges cselekmények keveredése. A két párhuzamos történetszál egyszerre történő mesélése ugyanis rendkívül töredezetté teszi az olvasási élményt. Ugyan a rajzok inkább a kétezres évek eleji rajzstílust idézik, ez nem igazán vesz el az élményből. Ennek pedig az az oka, hogy jelen esetben nem a történet és nem a látvány, hanem a hozzáadott érzelmi töltet az, ami leköti az olvasó figyelmét.

A Szürke Hulk kötet nem egy tipikus képregény, ugyanis az akció és az idézhető egysorosok helyett egy csontig hatoló pszichodrámát láthatunk papírra vetve, amire Stan Lee is rendkívül büszke lenne.

8 /10 hulkraptor

Hulk: Szürke

Hulk: Szürke

Szerző: Jeph Loeb
Műfaj: szuperhős
Kiadás: Fumax kiadó, 2020
Rajzoló: Tim Sale
Fordító: Galamb Zoltán
Oldalszám: 168

editor
Kiskorom óta feketeöves Star Wars-fanatikus vagyok, újabban pedig kiábrándult Marvel-rajongó. Élek-halok a háromórás eposzokért, Scorsesetől Nolanig bármi jöhet, mégis a felnőtt animációs sorozatok műfajában érzem magam a leginkább otthonosan.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük