Képregény

Könnyek mossák el a vért a Ha/Ver lezárásában

Nagyot szóló, igazán ütős lezárás helyett Mark Millar véres-káromkodós szuperhőssorozata a végére ellaposodott. Ha/Ver 4. képregénykritika.

A Ha/Ver utolsó kötetében Kis Dög börtönben csücsül, és várja, hogy az Örök Igazság csapata kimenekítse. A bandát azonban belső feszültségek osztják meg: míg Dave és mások továbbra is keményen üldöznék a bűnt, addig egyesek nem akarnak folyamatosan harcolni, és inkább lazítanának kicsit. Ráadásul Ha/Veréknek egy külső támadásra is fel kell készülniük: a maffia – a korrupt rendőrség segítségével – végleg le akar számolni az önjelölt maszkos igazságtevőkkel.

Ütős végkifejlet helyett keserű búcsú: Mark Millar képregénye a végére jelentősen vesztett a színvonalból. A szuperhőszsáner görbe tükreként induló Ha/Ver fináléját leginkább az ötlettelenség és a túlzott szentimentalizmus jellemzi.

Pedig nem indul rosszul a képregény. Dave-ék elbaltázott mentőakciója és a szuperhősbelépőkön való élcelődés még a régi jó Ha/Vert idézik. Ám a hősök összekülönbözése, ami természetesen a szintén Millar által írt Marvel-sztorit, a Polgárháborút hivatott megidézni, már csak néhány lapos poénra elegendő, ráadásul a későbbiekben semmi befolyása nincs a fő történetre.

A karakterek sem éppen most állnak a csúcsok csúcsán.

Kis Dög esetében Millar ugyanazokat a köröket futja, mint az előző részben: látjuk a visszaemlékezésekben, hogy apja elvette tőle gyerekkorát, de kitanította a harcra, amibe most muszáj visszatérnie, hogy megmentsen mindenkit. Újat nem tud hozzátenni a karakterhez (azt viszont mókás látni, hogy mindenki betojik tőle a börtönben), a mű nagy részében megint passzív szerepre kényszeríti, hogy aztán a fináléban elszabadulhasson. Az előző nagy ütközetből felgyógyult Vörös Köd ellenben érdekes pálforduláson megy keresztül, a figura viszont túl kevés teret kap, így nem tudjuk teljes mértékben megérteni és áterezni újragondolt karakterének lelki hátterét.

A főhös, Dave már nem az a béna, félszeg, a tanárnőjére önkielégítő srác, mint akit a történet elején megismertünk, erősebb és magabiztosabb lett, ugyanakkor – nagyon helyesen – nem vált egy Kis Döghöz hasonló, mindenen átgázoló Rambóvá, hiszen azért még mindig képes jó nagy sallerokat kapni.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A fiút a legelső kötetben – a tinirománcok kliséit kíméletlenül megtorpedózva – elhajtotta a kiszemelt lány, itt azonban különösebb nehézségek nélkül ér révbe a szerelmi életében is.

A happy end egyébként is teljes gőzzel dübörög a panelekben. 

A gonoszok kivétel nélkül mind nagyon megszívják, a jók pedig dolguk végeztével széles mosollyal sétálnak el a naplementében. Persze nem a boldog befejezés a zavaró, hiszen közel kerültek hozzánk a szereplők, szorítottunk nekik. Inkább a boldog vég mértékével van probléma: egy ilyen gonosz humorral elindított sorozattól nem egy ennyire gondtalan, klisés befejezést vártunk volna.

Persze a Ha/Ver nemcsak kigúnyolta a műfaj toposzait, hanem egyfajta tisztelettel is fordult a zsáner felé, ám Millar itt látványosan túltolja a biciklit. A szuperhősös tartalmak fogyasztása (vagy Dave esetében a szuperhőslétbe való belépés) nem csak eszképizmus, nem pusztán azt a célt szolgálja, hogy egy kicsit elmeneküljünk bajaink elől. Képes erőt is adni, hogy megbírkozhassunk a valóságban zajló csatáinkkal. Az író azonban ezt a nyilvánvaló tanulságot hosszú, szirupos oldalakon keresztül ecsetelgeti – egyszerűen túl sok az egész.

A mundér becsületét John Romita Jr. változatlanul fantasztikus, elszállt művészete menti meg valamennyire.

A rajzoló már korábban is óriási formában volt, de a képregény többi elemével ellentétben neki sikerült a fináléra még jobban odatenni magát. Jól eltalált panelfelosztásaival és a kissé karikatursztikus arcok tökéletesre csiszolásával remekül képes megjeleníteni egyes jelenetek és személyek hangulatát, de a legzseniálisabb munkát az akciójelenetek során végzi: a vériszamos kötetvégi csata és az azt követő hullahegyek képei például még sokáig velünk maradnak. Azonban ezzel együtt is ideje volt már, hogy lezáruljon a Ha/Ver.

2018-ban viszont elindult egy reboot, amelyben már nem Dave Lizewski, hanem egy katonaként szolgált fekete nő ölti magára a híres zöld-sárga gúnyát. Ez a váltás számos érdekes kérdést vet fel, de ahogy mondani szokás, ez már egy másik történet.

6 /10 raptor

Ha/Ver 4.

Kick-Ass

Szerző: Mark Millar
Műfaj: szuperhős
Kiadás: Fumax kiadó, 2020
Rajzoló: John Romita Jr.
Fordító: Sepsi László
Oldalszám: 216

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Régóta írok mindenféle geekségről, de főleg horrorfilmekről és képregényekről. Emellett a Raptor vizuális megjelenéséért is sokat teszek (más földtörténeti korokban grafikus vagyok), így ha valami menő grafikába botlasz az oldalon, azt valószínűleg én követtem el.
×