Képregény

Deadpool intertextuális ámokfutása

A Fumax Kiadó negyedik Deadpool-kötetében, a három felvonásos Ölégiában a Zsémbes Zsoldos elborultabb, mint valaha. Először a Marvel-univerzum szereplőit teszi hidegre, majd a legendás irodalmi alakok világát, az Ötletverzumot gyalulja le, végül pedig saját maga alternatív verzióit sem kíméli. Gyilkos túrája szórakoztató, de azért idővel rá lehet unni. Képregénykritika.

Deadpool egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy át tudja törni a negyedik falat. Máshogy kifejezve, képes kiszólni az olvasókhoz (de akár az írókhoz és a rajzolókhoz is), tehát tisztában van fikciós mivoltával. Ez a különleges képesség azonban a kötet nyitó fejezetében, a Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot című sztoriban durva eseményeket szül. Deadpool ugyanis megunja, hogy ő és bajtársai csupán bábok a mindenható Alkotók kezében, és úgy dönt, felszabadítja őket, ám ez a művelet egyet jelent a mészárlással – sorra koncolja fel társait, hogy többet senki ne használhassa a Marvel-hősöket saját kénye-kedve szerint.

Ez a képregény egy igazi bűnös élvezet. A Marvel legnagyobb alakjai teljesen esélytelenek Poolal szemben, és egyáltalán nem hősiesen, hanem kifejezetten szánalmas módon, gonosz poénok kíséretében harapnak fűbe. A mű legérdekesebb része azonban az, hogy a már említett kiszólás-képesség ezúttal nemcsak poénokat ad, hanem némileg gondolkodóba is ejt.

Deadpoolnak ugyanis igaza van, és emiatt képes rávilágítani a mainstream szuperhősképregények árnyoldalára.

A hősök valóban csak önkényesen ide-oda tologatott bábok az írók kezében, akiket nagy csinnadrattával megölnek, aztán pár szám után – természetesen – feltámasztják őket (és ezt sokaknál nem is egyszer teszik meg). Vagy egy zsebből előhúzott, eddig soha nem látott családtag behozásával (például: Wolverine: Origins), egy halottnak hitt szereplő visszatérésével (Amerika Kapitány: A Tél Katonája), vagy új eredetsztorival (Pókember misztikus hülyéskedései a 2000-es évek elején) lepik meg karaktereiket, és ezek a húzások csak igen ritkán sülnek el jól (lásd az említett Amerika Kapitány-sztorit). Többnyire súlytalanok, röhejesek és bűzlenek az izzadságszagtól, az adott széria élvezeti értékét nem tornásszák fel, maximum csak az eladott példányszámokat növelik (lásd még a ’90-es évek egyik legfelfújtabb semmijét, a Klónsztorit).

Persze a Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot is csak egy közönséges szuperhőssztori, hiszen tudjuk, hogy minden rendben lesz, igazából egyik figurának sem lesz baja (már csak azért sem, mert a mű nem is a Marvel fő univerzumában játszódik, hanem egy alternatív valóságban), de azért jó megtapasztalni, hogy a világ egyik legnagyobb képregénykiadója tisztában van a saját korlátaival.

A történet folytatása, a Gyillusztrált kiadás teljesen logikusan építkezik. Deadpool még mindig nem szabadult ki az alkotó atyák karmaiból, ezért a szuperhősöket is inspiráló klasszikus irodalmi hősöket (Sherlock Holmes, Tom Sawyer, Maugli, stb.) igyekszik kinyírni, hiszen ha ők eltűnnek, akkor talán a Marvel-alakok sosem születnek meg.

Noha kétségtelenül izgalmas látni, hogy mennyi régi irodalmi figura hatott a Marvel-univerzum kitalálóira (például a Bosszúállók sokat köszönhetnek a három muskétásnak), és nagyon menő, ahogy Deadpool Sherlock Holmesszal méri össze erejét, a vég nélkülinek látszó kaszabolás egy idő után unalmassá válik.

Hasonló a helyzet az Ölégia záróakkordjával is. A Deadpool kinyírja Deadpoolt temérdek alternatív Deadpoolt sorakoztat fel, amelyek közül nem sokat mutatnak meg premier plánban, úgyhogy ha gyorsan lapozol, rengeteg szellemes Pool-változatról maradhatsz le – felbukkan például Mókus Pool, de egyáltalán nem ő a legelborultabb szerzet a buliban. Ám hiába a parádés Deadpool-sereg, a szünetmentes darálás itt már végképp monotonná válik, és még a szokásos, egyébként remekül lefordított önreflexív Pool-poénok sem segítenek az alkotáson.

Végül pedig egy jó tanács, ami segíthet: ne úgy járj el ezzel a képregénnyel, mint kedvenc zsoldosunk a csimicsangával!

Ne zabáld be egyből, hanem fogyaszd inkább porciókban, és akkor talán nem üli meg a gyomrodat.

7 /10 raptorpool

Ölégia, avagy Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot és mindenki mást

Deadpool Kills the Marvel Universe, Deadpool Killustrated, Deadpool Kills Deadpool

Szerző: Cullen Bunn
Műfaj: szuperhős
Kiadás: Fumax, 2020
Rajzoló: Dalibor Talajic, Matteo Lolli, Sean Parsons, Salva Espin
Fordító: Benes Attila, Holló-Vaskó Péter
Oldalszám: 264

Szerző

Régóta írok mindenféle geekségről, de főleg horrorfilmekről és képregényekről. Emellett a Raptor vizuális megjelenéséért is sokat teszek (más földtörténeti korokban grafikus vagyok), így ha valami menő grafikába botlasz az oldalon, azt valószínűleg én követtem el.

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image