Tovább dúl a Stephen King-láz: az Az, a Gerald’s Game és az 1922 adaptációja, valamint a Castle Rock sorozat után most itt az új Kedvencek temetője. Kevin Kölsch és Dennis Widmyer, a hátborzongató Tiszta tekintet rendezőpárosának filmje ugyan remekül indul, de a végére sajnos csalódás lesz belőle.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az orvos Louis Creed (Jason Clarke) új városba költözik feleségével, két gyermekével, na meg a porontyok aranyos macskájával, Church-csel. Mikor a macskát elgázolja egy kamion, Louis – öreg szomszédjuk, Judd tanácsára – a birtokuk szélén található rejtélyes indián temetőben földeli el az állatot. Másnap Church visszatér hozzájuk, ám már nem olyan, mint régen. Miután újabb tragédia történik a családban, Louis – az intő jelekkel nem törődve – horrorisztikus lépésre szánja el magát.
Stephen King 1983-as keltezésű, Állattemető című műve 30 évvel ezelőtt már kapott egy feldolgozást, és bár Mary Lambert műve alapvetően hangulatosan, többé-kevésbé jól adta át a kingi családi drámát, bizonyos szegmenseiben kifogásolható volt (gondolok itt például egyes színészek játékára), így hát nem volt annyira ördögtől való gondolat, hogy újra vászonra vigyék a sztorit, pláne most, amikor King újból rendkívül felkapottá vált.
A filmet tető alá hozó Paramount azt a Kevin Kölsch-Dennis Widmyer párost bízta meg a rendezéssel, akik a 2014-es Tiszta tekintet című horrorjukkal már sikeresen levezényeltek egy pokoljárást. A duó most is szépen dolgozik, filmjük sötétebb, karcosabb, mint a ’89-es feldolgozás, az atmoszférateremtés nekik jobban sikerül. Az egyik korai jelenetben gyerekek állatmaszkokkal a fejükön vonulnak a temető felé – már ezek a képsorok megalapozzák a hangulatot. (Persze vannak jump scare-ek is, de Kölschék egyáltalán nem ezekre építenek.) A színészi munka is jóval kifinomultabb, mint az előző verzióban, aminek bizonyos részeit kibővítették: Louis feleségének halott nővére, az új formájában is meglehetősen para Zelda például jóval több játékidőt kapott, ennek hála a testvére haláláért önmagát okoló anya karaktere kidolgozottabbnak hat. És végre azt is megtudjuk, miért vonzza annyira a temető az embereket.
HIRDETÉS
Azt is muszáj megjegyezni, hogy az új Kedvencek temetőjében is jelen van King mesterművének lényege. A halál, a gyász kibírhatatlan pokla, a veszteség feldolgozhatatlansága, a bűntudat, ezek mind ott dúlnak a filmben – legalábbis egy darabig. A gond az, hogy az írók úgy a játékidő felétől kezdve olyan változtatásokat eszközölnek King opuszán, amelyeknek köszönhetően a Kedvencek temetője a befejezésre teljesen szétesik.
Már az előzetesek is lelőtték, így nyíltan beszélhetünk arról, hogy míg a könyvben Creedék hároméves kisfia, Gage hal meg, az új filmben hétéves leányzójukat, Ellie-t üti el a kamion. Az alkotók azzal indokolták a módosítást, hogy egy idősebb gyerek hatékonyabban tud gyilkolni, ezáltal félelmetesebb, és tudja, mi történt vele, ezáltal reflektálni tud a helyzetére. De ezzel tévútra vitték a történetet: a nagyságnak semmi köze a félelemfaktorhoz, már pusztán az elég durva, hogy valaki visszatér a halálból. Az öntudatosabb gyerek miatt pedig teljesen másról kezd el szólni a film. A visszatérésig a gyászról mesél, után pedig valami olyasmiről van szó, hogy a halott kislány neheztel a környezetére, mert nem fogadják el, mivel már halott. Ez a probléma egyszerűen nem egyeztethető össze King művével, és igen nehéz vele azonosulni. Végül a mozi egy sablonos slasherre hajazó, üres vagdalkozássá válik, amiben semmi sem marad az eredeti mű örökérvényű és erős mondanivalójából.
Mindezek ellenére az újrakalibrált Kedvencek temetője nem egy pocsék alkotás, de ez javarészt a tényleg ügyes színészi játéknak és Kölschék rendezői kompetenciájának köszönhető. Mindazonáltal aki valami esszenciális, valóban megrázó és sokkoló horrorélményt vár tőle, az nem lesz vele elégedett. Sajnálatos módon tipikus példája annak, amikor a hatalmas ambíció kevés ésszel párosul, és ez totális fejetlenségbe hajt egy amúgy jobb sorsra érdemes produkciót.
