Képregény

Képregény még nem szállt bele így a vallási fanatizmusba

Stan Lee és Moebius Az Ezüst Utazó: Példabeszéd című kötete a képregény-történelem egyik legkülönlegesebb darabja. Befogadása nehéz, figyelmet és elmélyülést igényel, ami azért a legtöbb szuperhős képregényről egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben mondható el. A Példabeszéd ékes példája annak, hogy milyen az, ha a sci-fi és a teológia témakörei – ha kissé felületesen is, de – jó kezek között találkoznak.

Nem is lehet annál nehezebb helyzetben képregényalkotó, amikor őt mint legendát összeengedik egy másik legendával. Stan Lee és Moebius – azaz Jean Giraud – mindketten úgy fogalmaznak a Példabeszéd elő- és utószavában, hogy életük egyik legkülönlegesebb munkájában volt részük. Mindezt úgy, hogy még saját bevallásuk szerint is óriási fába vágták a fejszéjüket. A készítők ugyanis olyan témához nyúltak, ami az amerikai szuperhős képregényekben nincs kifejezetten felülreprezentálva: a valláshoz.

Fotó: Roboraptor

Galactus hosszú idő után visszaérkezik a földre, annak ellenére, hogy megígérte, többé nem háborgatja az emberiséget. Csillapíthatatlan éhsége viszont hatalmasabb ígéreténél, ezért visszatérte után ajánlatot tesz: ha az emberiség térdre borul előtte, megszünteti mindazt, ami rossz a világban, többek között a szegénységet, a háborút és a bűnözést. Az igen jól hangzó ajánlatra a Föld lakosságának jelentős része rábólint. Galactus kijelentései nyomán új vallási közösség alakul, mely egyetlen és örök szándéka imádni az égből jött óriást. A csavar azonban csak ezután jön:

Azért jöttem, hogy feloldozzalak benneteket a bűneitek és a hiábavaló emberi törvények alól. Az üdvözüléshez tegyetek kedvetek szerint. Vegyétek el, amit megkívántok. A gonosz és a bűn nem létezik. Csak a gyönyör! Ez Galactus igéje!

– mondja a bolygófaló, majd vár. Az emberiség pedig, törvények és kontroll híján, szépen lassan felemészti önmagát, ezzel kielégítve Galactus végtelen éhségét.

Fotó: Roboraptor

Hiába jelenik meg a történetben Galactus és az Ezüst Utazó régi ismerősként, Lee és Moebius képes volt újabb rétegekkel, új, fontos karakterekkel kiegészíteni mitológiájukat. Ugyanis míg Galactus legtöbbször szélsőséges gonoszként, az Ezüst Utazó pedig tévedhetetlen hősként jelenik meg a történetekben, a szerzők ezúttal egy finomított, és bizonyos értelemben mitologikusabb verzióját mutatják be a karaktereknek. Ahogy Lee el is mondja, az Ezüst Utazó történeteiben mindig is volt valami vallásos jelleg, ezért ebben a történetben mindenképp szerette volna ezt jobban kidomborítani. Galactus – akit szerintem gyakran hibásan sorolunk a Marvel gonoszok közé – végre tényleg úgy jelenik meg, mint a jó és a rossz felett álló, önmagáért való lény. Egyszerűen természetéből fakad az, hogy civilizációkat pusztítson el, ezzel életben tartva magát. A vele szemben álló Ezüst Utazót krisztusi, de naiv figuraként mutatja be Lee, akinek többek között Jézus kereszthalálakor mondott szavait is szájába adja, mikor az emberekről beszél:

Nem gonoszok… csupán meggondolatlanok. És nem tudják, mit cselekszenek.

A képregény szépen mutatja be, hogy az Ezüst Utazó és Galactus közti konfliktus sokkal többről szól, mint a jó és rossz harca. Egyfelől megkérdőjelezi azt a módszert, amit Galactus alkalmaz az emberiséggel szemben, aki vallási kérdést csinál saját kielégültségéből. Másfelől mérlegre helyezi, hogy az Ezüst Utazónak érdemes-e küzdenie azokért, akik gond nélkül behódolnak Galactusnak, hogy cserébe semmiért ne kelljen felelősséget vállalniuk. Kettejük között helyezkedik el Colton, az események egyik ellentmondásos, emberi mozgatórugója. Colton elsőként teszi meg magát a Galactust tisztelő vallásos közösség vezetőjének, mindezt viszont nem hitből, nem is meggyőződésből, hanem jól felfogott emberi önérdekből teszi.

Fotó: Roboraptor

Lee történetéből, elsősorban a vallási fanatizmussal szembeni, tehetetlen düh, elégedetlenség és felháborodás árad, annak manipulatív természetét kritizálandó. Mégis, sem Galactus, sem az Ezüst Utazó és még Colton sem kap olyan kíméletlen szembesítést, mint maga a könnyen fanatizálható emberiség, akiket Lee végső soron felelőssé tesz a történtekért. Ezt pedig csak fokozza Moebius harsány, mégis rideg színkezelése.

A Példabeszéd az ellentmondások képregénye. Nem csak azért, mert olyan összetett kérdéseket feszeget, mint hogy mitől számít valaki istenségnek, az ember eredendően rendelkezik-e szabad akarattal vagy kapja valakitől? És ha kapja, az vajon mennyiben jelent valódi szabadságot? A hit szabadulás, vagy kényszerűség, a hit törvény, vagy lehetőség? Ellentmondásos, mert Lee ugyan súlyos kérdéseket tesz fel, melyek azonban sokszor egyszerű, demagóg moralizálásba csapnak át, kissé leegyszerűsítve így a komplex témákat. Mindezt érezhetően azért, hogy minél több érdekes gondolatot bele tudjon szuszakolni a történetbe, ezért a képregény végül nagyon sűrűvé válik és nem lesz elég az egyszeri elolvasása.

Mindezek ellenére fontos darab lehet egy gyűjteményben, izgalmas látni, ahogy a két legenda számukra ismeretlen vizekre evez és vizsgálódik. Ráadásul a Példabeszéd segítségével lehet, hogy el tudjuk kerülni az emberiség szörnyű végzetét, amit a két szerző jósol, és amihez újra és újra visszatérünk, mert nem tanulunk a hibáinkból.

6 /10 raptor

Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Silver Surfer: Parable

Szerző: Stan Lee
Műfaj: szuperhős
Kiadás: Fumax kiadó, 2019
Rajzoló: Moebius
Fordító: Markó István, Holló-Vaskó Péter
Oldalszám: 80

Csillagidő szerint 1990-ben születtem, az Univerzum legkirályabb városállamában, Budapesten. Feletteseim - a szüleim - elég hamar belátták, hogy nem leszek se matematikus, se űrrepülő pilóta, ezért egészen kicsike koromtól a művészeti pálya felé lökdöstek. Képzőművészet, zene, irodalom, színház, film. Tudják, én voltam a gimiben a hosszúhajú oldaltáskás srác, aki Kispált meg Tankcsapdát hallgat, semmi nem érdekli igazán a fentebb felsoroltakon kívül, és legfőbb kulturális forrása a Harcosok Klubja, a képregények meg a R'N'R. A gimi után a BKF-en végeztem mozgókép szakon, rendeztem néhány kisjátékfilmet, dolgoztam ANNAK a televízió csatornának, megjártam egy-két online szerkesztőséget mint videoszerkesztő, szerzője vagyok az egyik legkirályabb hazai geek blognak, a Roboraptornak. 2014 novembere óta erősítem a Hír24 (azaz mostmár 24.hu) seregét, a Kultúra rovat gyorsreagálású elit alakulat kritikusaként. Rendezőnek készülök és újságírásból élek. Mindezek mellett középiskolában tanítok mozgóképkultúrát, zenélek, imádom az állatokat és elképesztő gyönyörű vádlim van.