Sorozat

A szexet élvezni még Gileádban sem bűn

Sokakat kiborított, ahogyan a negyedik rész semmissé tette a második évad (de kicsit tulajdonképpen az egész sorozat) eddigi építkezését, pedig az erőltetett szökés-narratíva helyett éppen arra lett volna szükség, hogy A szolgálólány meséje az otthonos mederben maradjon, és még nagyobb kihívások elé állítsa szereplőgárdáját. Persze kellett ez az alapozás June döbbenetes (és megosztó) pálfordulásához, de az ötödik epizód éppen azt mutatta meg, hogy a sorozat akkor működik a legjobban, ha helyette a történet valódi főszereplőire fókuszál. (És ha elhagyja a flashbackeket.)

Offred megtört, de még egy utolsó lépés hiányzik ennek teljessé válásához. Ezért az éjszaka leple alatt nekiindul, hogy elégesse a kompromittáló leveleket, miközben Frank Underwoodot megszégyenítő ridegséggel tekint bele a kamerába. Az örök megmentő azonban Nick az első néhány darab után megakadályozza ebben, egyben pedig az időzített bombaként ketyegő naplók új őrzőjévé válik. Az új robot-Offred azonban nem túl izgalmas (ahogyan azt úrnője is megállapítja később), így jobb is, hogy a játékidő nagy részében csak csendben vérzik a háttérben, mi pedig találgathatjuk, hogy el fog-e vetélni.

Ezzel pedig a hangsúly visszakerül az első évadban is valódi főszereplőkként működő Waterford-házaspárra.

Egész pontosan Serenára, aki Yvonne Strahovski továbbra is zseniális alakításában szembeszáll az egész világgal. Először a helikopter-szülővé avanzsáló Lydia nénivel bonyolódik tankönyvi farokméregetésbe (vagy ennek női / gendersemleges változatába), majd szolgálólányának, végül pedig az apai hormonokban túltengő Nicknek szól be, hogy utána még férjét is hergelje felszarvazottságával. Fredben persze nem kell sokáig forgatni a kést, hogy elhatározza, megszabadul sofőrjétől, de szemfüles feljebbvalóin már nem sikerül átnyomnia az átlátszó ötletet.

Így jöhet a B-terv, a Prayvaganza, amely neve alapján egy hitgyülibe oltott Sziget Fesztiválnak tűnik, valójában azonban egy esküvőbe oltott lovagkereszt-átadás a legjobb Őrzőknek, köztük természetesen Nicknek is. A férfiban a színpad közepén tudatosul, hogy itt bizony vége a June-nal töltött pásztoróráknak, ráadásul ha eddig jogilag támadhatatlannak is bizonyult viszonyuk, mostantól házasságtörésért könnyedén elővehetik. Enyhén kiskorú menyasszonya azonban láthatóan nagyon örül, hogy egy Kubatov-kopasz helyett elfogadható férj jutott neki. Persze az élet (mint Gileád bármelyik nőjének) neki sem fenékig tejfel, így Serena kénytelen elővenni az empatikusabb oldalát, és szexuális felvilágosítást tartani (=elmondani, hogy a szexet élvezni nem bűn) az újdonsült Mrs. Blaine-nek. Azonban Offred összeomlása végül keresztbetesz a nászéjszakának.

De eközben ne feledkezzünk meg a Gyarmatokról sem, ahol a Nemzeti Talajcsere Program terminátora, Emily tengeti a napjait. És eleinte nem kifejezetten örül, hogy Janine személyében egy újabb KNDP-mintafeleséget kapott a nyakába (ráadásul őt már igencsak mocsokság lenne kinyírni), de a lány gyermeki naivitása végül bedarálja a kérges szívű túlélőgéppé változott Emilyt. Janine ugyanis megszervezi a gulágok történelme és az izraelita vallás első melegházasságát, amely az egész évad eddigi legszívfacsaróbb jelenetében csúcsosodik ki, majd rendkívül frappánsan elmagyarázza, hogy ezek a gesztusok az erőszakszervezetet nem legitimálják, hanem éppen, hogy gyengítik. Ez a húzás pedig azt is eléri, hogy a Gyarmatokkal foglalkozó szál újra túllépjen a láger-közhelyek nyomorpornóján, és a túlélés attitűdjeinek érdekes ütközőpontjává alakítsa a barakkokat.

Korábbi kibeszélőink: 1-2.rész, 3. rész, 4. rész

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.