Sorozat

Superman nagyapja fiatalon együtt lázadt Zod nagyanyjával

Batman után most Superman is megkapta a maga előzménysorozatát. Ám míg a Gotham pusztán a fiatal Bruce Wayne szüleinek meggyilkolása és igazságosztó alteregójának kiteljesedése közti éveket dolgozza fel, a Krypton két évszázaddal Kal-El születése előtt játszódik.

Kandor a Krypton bolygó önálló városállamként működő fővárosa. A megapolisz társadalma szigorúan megszervezett és kasztokba rendezett. Az emberek geneziskamrákban születnek, és világrajövetelük után előre meghatározzák számukra, milyen életutat kell bejárniuk. Amikor még ezen a rendszeren is szigorítanak, és mindenkit a „Rao hangja” nevű vallási vezető uralmának rendelnek alá, az El ház feje, a tudós Val-El megtagadja a teokráciára tett hűségesküt. Lázadásának büntetéseként őt megölik, családját pedig minden rangtól megfosztják és egy lerobbant városrészbe száműzik. Val-El unokája, Seg-El nyomorúságos körülmények közt nő fel, ám végül rámosolyog a szerencse: egy tehetős család hajlandó befogadni őt. Ekkor azonban megjelenik egy fura alak, aki állítása szerint a jövőből érkezett, és Seg-El unokájának barátja. Ő figyelmezteti a fiút, hogy Kryptont nagy veszély fenyegeti.

Ennek az első epizódnak egyszerre kellett bemutatni a kandori társadalmat, az El-családot, és nagyjából felvázolnia, hogy mire számíthatunk az évad során. Borzasztó sok dolgot kellett tehát belezsúfolni ebbe a negyven percbe, de ezt sikerült úgy megoldani a készítőknek, hogy a nézőnek ne legyen hiányérzete.

Egészen összetett képet kapunk a kandori társadalom működéséről, egyáltalán nem kell előzetes tudásra támaszkodnunk ahhoz, hogy megértsük.

Úgyhogy még az is nyugodtan belekezdhet a sorozatba, aki esetleg úgy ül le megnézni, hogy sem képregényből, sem rajzfilmből, sem filmből nem ismeri a Krypton bolygót.

A sztori érdekessége, hogy itt az Acélembertől megszokott erőkifejtésnek nyomát sem láthatjuk, a kryptoniak kézzel és fegyverre harcolnak, járművekkel repülnek – hiszen Superman képességei a Föld Napjának hatására alakultak ki. Így nagyapja, Seg-El, aki a sorozat főhőse, csak az eszére és hétköznapi erejére támaszkodhat. Ez igazából nem lenne baj, viszont az már probléma, hogy a karakter egyelőre nem igazán nyújtott semmit, ami a lázadozó, eszes utcagyerek toposzán túlmutatna. Remélhetőleg a történet előrehaladtával majd azért feltöltik tartalommal a figurát. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a Zod tábornok nagyanyjával folytatott titkos “Rómeó és Júlia”-viszonya szintén nagyon klisés.

Szerencsére azért kapunk összetett karaktereket is.

A kandori hivatalnok, Daron-Vex például egy nagyon izgalmas figurának ígérkezik. Az első rész alapján nem nagyon tudja az ember eldönteni, hogy hová tegye. Noha alapvetően egy unszimpatikus figura, mégsem tűnik egyértelműen rosszszándékúnak. Hasonló a helyzet Zod dédnagyanyjával, Alura Zoddal, aki a negatív karakterek sorát erősíti, de közben mégsem egysíkú a jelleme. Elsőre ők azok, akik érdekesnek tűnnek, de a mellékszereplőkben is van potenciál. Egyedül talán a Seg-Elt a jövőből segítő Adam Strange figurája az, aki semmitmondóra sikeredett.

Bár a sorozatnak nincs köze a DC filmes univerzumához, azért a dizájnban mégis erősen emlékeztet az Acélemberre. Maga Kandor és az emberek öltözködése is hasonlít arra, amit a filmben láttunk, az El-család szimbóluma, a híres „nem S” logó kinézete pedig lényegében egyfajta átmenet a klasszikus Superman jelkép és a Snyder-filmekben látottak között. A szemfüles Superman-rajongók sok utalást észre vehetnek az epizódban, és nyilván ezekre a jövőben is lehet számítani. Az Acélemberhez mindenképpen szorosan fog kötődni a sorozat, hiszen a készítője a mozifilm forgatókönyvét író David S. Goyer, aki el is mondta, hogy a kryptoni történelem és társadalom bemutatásakor arra támaszkodnak, amit Snyder filmjéhez kidolgoztak a témából.

Felvezető résznek tökéletes volt ez az epizód.

Megismertük belőle a kryptoniak társadalmának működését, a különböző karakterek közötti viszonyokat, és megtudhattuk azt is, hogy milyen fenyegetéssel kell majd a főhősnek szembenéznie. Talán a főgonosz kilétének felfedésével még várhattak volna, nem feltétlenül volt jó ötlet a pilotepizódban megnevezni, mindenesetre ezzel együtt is bőven van még kérdés, amire várhatjuk a választ. A sztori pedig elég érdekesen indult ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk a folytatásra.

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.