Ők a földi marslakók nemzedéke

„Amint az első Holdra szállás elkerülhetetlennek tűnt, és nem sokkal később meg is történt, minden egyes történet, ami a sikerekről számolt be, azt a másodlagos gondolatot is magában hordozta, hogy »Oké, de mi a következő?«” – mondja Jeffrey Kluger, amerikai író, a The Mars Generation c. dokumentumfilmben.

És milyen igaza van, hiszen az 1969-es eseményeket már az akkori tudósok is csak egy, a Mars meghódításához szükséges lépésnek tartották. S bár az évtizedek során a NASA népszerűsége egyre fogyatkozott, egy időre lehetetlenné téve ezzel a Vörös bolygó valódi gyarmatosítását, az erről szóló álmot sosem adták fel. Olyannyira nem, hogy 1982-ben elindították első űrtáborukat is, hogy a jövő generációinak figyelmét ismét az űrkutatás felé tereljék. Törekvésük sikerességét annak az ezredforduló után született nemzedéknek a tevékenysége jelzi talán legjobban, akiket – és akik magukat is – a Mars-generációjának neveznek.

Szüleink még az Apollo-generációhoz tartoznak, hiszen azt a korszakot, amelyben ők élték fiatalságukat, még a Holdra szállás pillanatai határozták meg. A mi nemzedékünknek ehhez képest sajnos nem sok jutott, viszont valószínűsíthetően szemtanúi leszünk majd azoknak a csodálatos tetteknek, amiket az utánunk születettek hajtanak végre: meghódítanak, és kolonizálnak egy másik, Földön kívüli bolygót, történetesen a Marsot.

De miért pont a Vörös bolygót, és miért pont ők?

Megrémiszt, mégis akarjuk

Ahogy Bobak Ferdowsi, a NASA Mohawk Guy-ja is fogalmazott korábban, a Marsot az teszi igazán lenyűgözővé, hogy „ő a mi bolygónk kistestvére”. A Vörös bolygó ugyanis az a Földhöz legközelebbi planéta, amit hasonló tulajdonságainak köszönhetően, bár nem rövid időn belül, de lehetséges volna kolonizálni, újranépesíteni. Mert nagy valószínűséggel egykor élet is lehetett rajta, aminek felkutatásával pedig talán megérthetnénk honnan is jöttünk, és hová tartunk.

Korábban persze csak fantáziáltunk róla. Sőt a Mars egyenesen megijesztett minket vörös, kihalt felszínével, ezért végeláthatatlan mesét gyártottunk (mars)lakóiról, a földönkívüliekről, akik célja nem kevesebb volt, mint a mi otthonunk elpusztítása.

Egy ideje azonban, ha a bolygóra gondolunk, talán már nem csak sci-fi-jelenetek ugranak be. Most ugyanis valósággá válik mindaz, amiről eddig csak képzelődtünk. Ezúttal persze nem a Mars jön el hozzánk, hanem mi megyünk hozzá. Ráadásul már nem csupán robotokkal, de hús-vér emberekkel, hogy részesévé válhassunk hosszú-hosszú történetének.

Mars-generáció akcióban

Mint ismeretes, a NASA a 2030-as évekre teszi a Vörös bolygó meghódítását. Nem véletlen tehát, hogy a mai kamaszok is a Mars-generáció nevet kapták, hiszen mire elindulnak, éppen megfelelő lesz koruk és képzettségük az asztronauta léthez. Mostani életkoruk pedig már csak azért is tökéletes, mivel tinédzserként még rengeteg tudást képesek magukba szívni, és mostantól szerezhetik meg azokat a képességeket és képesítéseket is, amelyeket később feltételként szabnak nekik az utazáshoz (pilóta-, búvár-, stb. engedély).

Ennek az új nemzedéknek a bolygó nem hogy nem félelmetes, de egyenesen annak megszállottjai. Mint a fent említett dokumentumfilmben is elhangzik, nem tudnának annál „királyabb” és „badassebb” dolgot elképzelni, mint hogy elsőként léphessenek a felszínére. Hiszen „megbánta bárki is, hogy a Holdra lépett? Mondta valaha azt bárki is, hogy mekkora időpocsékolás volt mindez? Mindenki boldog, hogy a Holdra mentünk. A Mars pedig ennél is menőbb!” – magyarázta lelkesen Tim Urban a felvételen. A Mars-generáció tehát nem riad meg semmitől, még korosztályuk bírálatától sem, hiszen ahogy ők mondják, manapság a „nerd is the new cool”. Márpedig ők igazi space nerdök.

Ezzel együtt persze tisztában kell lenniük azzal is, hogy álmaik elérése veszélyekkel jár. De vajon képes egy 12-17 éves fiatal valóban felfogni, és megérteni, hogy ha egyszer, egy másik bolygóért elhagyja a Földet, lehet, hogy sosem tér vissza, netán belehal az expedícióba? Állításuk szerint igen, és vállalnának minden kockázatot céljuk megvalósításának érdekében.

Korcsoportjuk egyik legismertebb és legígéretesebb asztronauta-jelöltje Alyssa Carson. Már 7 évesen eldöntötte, hogy tagja akar lenni a legénységnek, így elsőként vett részt a NASA mindhárom űrtáborban, és elsőként teljesítette annak Útlevél Programját is. Állítása szerint, édesapjával már 20 évre előre eltervezték az életét, hogy egyszer majd jelentkezhessen a Hivatal Mars-missziós programjába. Alyssa is tehát egész életét ennek a célnak szenteli, és úgy véli, már most mindenre fel van készülve. Arra is, ha nem az elsők között lesz, arra is, ha egyáltalán nem jut ki, és arra is, hogy milyen lemondásokkal jár az effajta élet vagy maga az út.

Aki komolyan készül ugyanis, annak rengeteg áldozatot kell hoznia, és itt nem csupán az egész életen át tartó tanulásról, és szigorú felkészülési folyamatokról van szó. A kiutazóknak például műtéti beavatkozásokon kell majd átesnie, hiszen a vakbél vagy a mandula komoly fizikai problémákat tud okozni, eltávolításuk viszont nem gátolja az emberi szervezet megfelelő működését. Annak a fiatalnak továbbá, aki már most elkezdi az expedícióra való felkészülést, valószínűleg nem lehetnek gyermekei, se saját családja, se hosszú távú párkapcsolata, hiszen minden ilyen tényező befolyásolná a kintlétet. Alyssa apja szerint az is elképzelhető, hogy a további fizikai problémák elkerülése érdekében, az asztronauták a jövőben műszívet kapnak, és az érkező csapatok így lényegében kiborgként lépnek majd a felszínre. Ha ilyesmivel nem is, de a jelentkezőknek azzal biztosan számolniuk kell, hogy a visszatérés nem feltétlenül lesz lehetséges, tehát szeretteiket, és addigi életüket teljesen hátra kell hagyniuk. Sőt előfordulhat az is, hogy az utazás végzetes lesz számukra, hiszen az űrben száguldó űrszemét, a fogyatkozó oxigénmennyiség, vagy a nagymértékű sugárzás mind-mind rendkívül kockázatossá teszik a felfedezőutat.

Mindent a felkészülésért

A fent felsoroltakat a NASA persze igyekszik minél hatékonyabb oktatással és felkészítéssel tudatosítani, megoldani vagy épp elkerülni. Ennek érdekében különféle korosztályoknak szóló űrtáborokat, képzéseket szervez, amelyeket teljesítve, el lehet indulni a Mars meghódítása felé.

Az első képzésen 7 évesen lehet részt venni, ahol a gyerekek megtervezhetik saját rakétájukat, asztronautákéhoz hasonló módon edzhetnek, sőt már különféle szimulátorokat is kipróbálhatnak. A Family Space Camp után a sima Space Camp, a Space Academy, majd az Advanced Space Academy következik. 18 éves kor után részt lehet venni az Adult Space Campen, majd pedig az Adult Advanced Space Campen. Utóbbiak során már igen komoly feladatokban kell a pályázóknak helytállnia, és itt már elengedhetetlen a rendkívül jó fizikai állapot, valamint a megfelelő mentális felkészültség. Bár a Mars One program résztvevői biztosan cáfolnák, de valójában az űrtáborok jelentik az egyik legjobb lehetőséget arra, hogy a lehető legközelebb kerüljön valaki a világűrhöz. A felszerelést ugyanis a NASA biztosítja, így olyan eszközöket próbálhatnak ki a fiatalok, amiket az igazi asztronauták is használnak.

A speciális felkészítő képzéseken a résztvevők már nem csupán szimulátorok segítségével fejlődnek, de szimulációs feladatokon keresztül is. Ilyen például a vészhelyzet- vagy épp a Mars-misszió szimuláció, ahol a bolygón való landolást tökéletesítik. Ezen kívül, a Mars-generáció tagjai az űrutazás történelmét is megtanulják, kipróbálják, hogyan tudnak csapatban dolgozni, és elsajátítják hogyan tudnak majd víz(b)en, földön, levegőben közlekedni. Anyagismerettel, kémiával, fizikával, robotikával, programozással foglalkoznak, valamint tesztelik kreativitásukat, és kézügyességüket is.

Ha ezeknek a feltételeknek megfelel valaki, és továbbra is célja, hogy asztronauta legyen, újabb követelményeket kell teljesítenie. Mindenképp szükséges például egy 4 éves képzést elvégeznie STEM területek (tudomány, technológia, műszaki tudományok, matematika) valamelyikén. De továbbra is feltétel a kifogástalan fizikai állapot (hallás, látás, stb.). Mindezeken túl kell egy 3 éves szakmai gyakorlatot is teljesítenie azon a területen, ahol korábban tanult, illetve érdemes megszereznie a búvár- és pilótaengedélyt, a jogosítványt, valamint az sem árt, ha a jelölt használhat már ejtőernyőt. Érdemes továbbá azzal is tisztában lenni, hogy extrém testmérettel nem igazán lehet űrhajós valaki, mivel a szkafanderek méretezése limitált.

Élet a NASA-n kívül

Az űrháború után, napjainkban már nem igazán a nemzetek, sokkal inkább az állami és a magánszféra, valamint az utóbbin belüli cégek közötti versengésről lehet beszélni.

A bolygó kolonizálása szempontjából, a NASA egyik legnagyobb vetélytársa az a Mars One elnevezésű holland űrutazási program, ami az utóbbi néhány évben szintén legénységet kezdett toborozni. A kiírt pályázatra több mint 200 ezren jelentkeztek, mostanra azonban – a különféle szelekciós folyamatoknak köszönhetően – már csak 100-an maradtak. Köztük a Mars One Community Platform adatbázisa szerint, a legfiatalabbak 22 évesek. Bár ők nem igazán tekinthetőek a Mars-generáció tényleges tagjainak, és Bas Lansdorpék is csak 2032-re tervezik a földet érést, ennek ellenére a bolygóra komoly esélyük van még nekik is kijutni.

A Mars One százasában – meglepő módon – olyan emberek is felbukkannak, akik életkoruk okán szinte biztosan nem juthatnak már el a Vörös bolygóra (a legidősebb tag Reginald, 63 éves). Az ő jelenlétük azonban szintén fontos lehet a jövőre nézve, hiszen bár nem utazhatnak majd ki a 24 tagú csapattal, tovább segíthetik a munkát idelent.

Így van ez jó néhány Mars-generációs fiatallal is, akik annak ellenére, hogy szeretnének a bolygóra lépni, jelenleg csupán arra képzik magukat, hogy az expedíció megvalósulását, lebonyolítását segítsék. Közéjük tartozik például Abigail Harrison, ismertebb nevén Astronaut Abby is, aki 18 évesen, 2015-ben alapította meg The Mars Generation nevű nonprofit szervezetét. Célja ezzel az volt, hogy minél több gyerekkel és felnőttel ismertesse és szerettesse meg az űrkutatást, valamint a STEM területeket, segítve ezzel későbbi nagy tudósok és asztronauták kinevelését.  De Abby mellett említhetnénk akár Josh Rich nevét is, aki jelenleg a Houstoni Egyetem diákjaként tanul ipari formatervezést, hogy egyszer majd az űrhajók belső komfortján javíthasson. Bár céljuk tehát nem annyira a Mars meghódítására fókuszál, elmondásuk szerint, azért biztosan élnének a lehetőséggel, ha valaki meghívná őket egy expedícióra.

Neil deGrasse Tyson, amerikai asztrofizikus azt vallja, hogy míg az indulás és a későbbi sikeres landolás pillanata be nem következik, nem nevezhetjük magunkat marslakónak. Hogy ez megtörténhessen, és a Mars-generáció is jogosan szólíthassa magát annak ami, szerinte még rengeteg támogatásra van szükség, mind pénzügyi, mind materiális (technológiai), mind pedig „lelki” téren.

Mert a jelentkezők már most is sokan, sőt egyre többen vannak. És bár „itt járnak közöttünk, de gondolatban egy másik világba készülnek. Ők már a Földön marslakók. A jövőből.” – Hargitai Henrik, Mars-kutató, egyetemi tanár.