Könyv

A tanárok legújabb jóbarátja: a blockbuster

A 42 – Pedagógiai problémahelyzetek feldolgozása blockbusterek segítségével című tanulmánykötet népszerű történetekkel illusztrál a tanárok számára jól ismert szituációkat.

Szülők és tanárok számára mindenképpen hasznos lehet a popkultúra ismerete, hiszen sokszor segíthet a közös hangot megtalálni a gyerekekkel, ha tudunk valamit a számukra fontos filmekről, tévésorozatokról, képregényekről és könyvekről. A 42-ben olvasható szövegek pedig arra világítanak rá, hogy a széles körben ismert és könnyen emészthető sztorik elemzése hétköznapi problémák feldolgozására is használható, mivel a fiktív hősök kalandjait könnyebb objektíven vizsgálni, mint ami a saját életünkben (osztályközösségünkben, családunkban) történik.

A kötetben több témát is körüljárnak az agressziótól a tanár-diák viszonyig, és ezeken belül is elég tág azoknak a pedagógiai szituációknak a köre, amelyekkel külön szöveg foglalkozik. Ami viszont a blockbustereket illeti, már korántsem ilyen széles a merítés.

A legtöbb szöveg a Harry Potter-filmek és -könyvek sztoriját hívja segítségül a tárgyalt probléma illusztrálásához. Ez persze érthető abból a szempontból, hogy a varázslótanonc alakja már jó ideje benne van a köztudatban, ráadásul mivel egy iskolában játszódnak a kalandjai, valószínűleg ezek szolgálnak a legtöbb példával a különféle pedagógiai szituációkra. Azt ennek ellenére se lehet mondani, hogy egyoldalú lenne a könyv, de nagy kár, hogy nem foglalkoznak benne olyan, iskolai témájú filmekkel, mint mondjuk a Rocksuli vagy a Veszélyes kölykök.

Ennek a könyvnek az elsődleges célközönségét a tanárok és pedagóiaelmélettel foglalkozók jelentik, ennek ellenére érezhetően az volt a szerzők és szerkesztők célja, hogy próbálják megszólítani az érdekes tartalmi elemzések iránt érdeklődő filmrajongókat is:

a tanulmányok úgy vannak megírva, hogy sem az egyes blockbusterek ismeretére, sem előzetes neveléstudományi tanulmányokra nincs szükség a megértésükhöz.

Nemcsak utalások vannak egyes elméletekre és az ezeket kidolgozó tudósok nevére, hanem röviden ismertetik is ezeket a teóriákat az írásokban. Hasonlóképpen a filmek, sorozatok sztoriját is röviden összefoglalják mindegyik esetben – bár ez utóbbi azért nem bizonyul minden esetben elégségesnek, ugyanis az elemzések során előfordulnak olyan történésekre, karakterekre való utalások, amiket csak az érthet meg, aki egyébként ismeri az adott blockbustert.

A szövegekről általánosságban elmondható, hogy informatívak, ugyanakkor az olvasmányosság, összeszedettség tekintetében kissé hullámzóak. Vannak remekül felépített írások, amelyek adnak egy elméleti hátteret, ez alapján elemzik a választott filmet, és még instrukciókat is adnak arra vonatkozóan, hogyan érdemes annak történetét a diákokkal feldolgozni. De akad néhány kevésbé jól felépített tanulmány is, amelyek egyszerűen csak bemutatják a blockbuster sztoriját, majd következik egy szárazabb leírás az adott pedagógiai problémáról, és a két rész eléggé elkülönül egymástól – vagyis a példának választott történet elemzése nem épül bele szervesen a szövegbe.

Mivel több az inkább tudományos, és nem annyira filmelemző jellegű fejezet, ez a kötet összességében valószínűleg kevésbé lesz érdekes olyasvalakinek, akit maga a pedagógia nem érdekel. Kézikönyvként viszont kifejezetten hasznosnak tűnik, tehát végsősoron elsődleges céljának tökéletesen megfelel.

Lőrinczi Andrea, Nagy Ádám (szerk.): 42 – Pedagógiai problémahelyzetek feldolgozása blockbusterek segítségével
Kiadó: Kodolányi János Egyetem
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 376

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.