A 42 – Pedagógiai problémahelyzetek feldolgozása blockbusterek segítségével című tanulmánykötet népszerű történetekkel illusztrál a tanárok számára jól ismert szituációkat.
Szülők és tanárok számára mindenképpen hasznos lehet a popkultúra ismerete, hiszen sokszor segíthet a közös hangot megtalálni a gyerekekkel, ha tudunk valamit a számukra fontos filmekről, tévésorozatokról, képregényekről és könyvekről. A 42-ben olvasható szövegek pedig arra világítanak rá, hogy a széles körben ismert és könnyen emészthető sztorik elemzése hétköznapi problémák feldolgozására is használható, mivel a fiktív hősök kalandjait könnyebb objektíven vizsgálni, mint ami a saját életünkben (osztályközösségünkben, családunkban) történik.
A kötetben több témát is körüljárnak az agressziótól a tanár-diák viszonyig, és ezeken belül is elég tág azoknak a pedagógiai szituációknak a köre, amelyekkel külön szöveg foglalkozik. Ami viszont a blockbustereket illeti, már korántsem ilyen széles a merítés.
A legtöbb szöveg a Harry Potter-filmek és -könyvek sztoriját hívja segítségül a tárgyalt probléma illusztrálásához. Ez persze érthető abból a szempontból, hogy a varázslótanonc alakja már jó ideje benne van a köztudatban, ráadásul mivel egy iskolában játszódnak a kalandjai, valószínűleg ezek szolgálnak a legtöbb példával a különféle pedagógiai szituációkra. Azt ennek ellenére se lehet mondani, hogy egyoldalú lenne a könyv, de nagy kár, hogy nem foglalkoznak benne olyan, iskolai témájú filmekkel, mint mondjuk a Rocksuli vagy a Veszélyes kölykök.
Ennek a könyvnek az elsődleges célközönségét a tanárok és pedagóiaelmélettel foglalkozók jelentik, ennek ellenére érezhetően az volt a szerzők és szerkesztők célja, hogy próbálják megszólítani az érdekes tartalmi elemzések iránt érdeklődő filmrajongókat is:
a tanulmányok úgy vannak megírva, hogy sem az egyes blockbusterek ismeretére, sem előzetes neveléstudományi tanulmányokra nincs szükség a megértésükhöz.
Nemcsak utalások vannak egyes elméletekre és az ezeket kidolgozó tudósok nevére, hanem röviden ismertetik is ezeket a teóriákat az írásokban. Hasonlóképpen a filmek, sorozatok sztoriját is röviden összefoglalják mindegyik esetben – bár ez utóbbi azért nem bizonyul minden esetben elégségesnek, ugyanis az elemzések során előfordulnak olyan történésekre, karakterekre való utalások, amiket csak az érthet meg, aki egyébként ismeri az adott blockbustert.
A szövegekről általánosságban elmondható, hogy informatívak, ugyanakkor az olvasmányosság, összeszedettség tekintetében kissé hullámzóak. Vannak remekül felépített írások, amelyek adnak egy elméleti hátteret, ez alapján elemzik a választott filmet, és még instrukciókat is adnak arra vonatkozóan, hogyan érdemes annak történetét a diákokkal feldolgozni. De akad néhány kevésbé jól felépített tanulmány is, amelyek egyszerűen csak bemutatják a blockbuster sztoriját, majd következik egy szárazabb leírás az adott pedagógiai problémáról, és a két rész eléggé elkülönül egymástól – vagyis a példának választott történet elemzése nem épül bele szervesen a szövegbe.
Mivel több az inkább tudományos, és nem annyira filmelemző jellegű fejezet, ez a kötet összességében valószínűleg kevésbé lesz érdekes olyasvalakinek, akit maga a pedagógia nem érdekel. Kézikönyvként viszont kifejezetten hasznosnak tűnik, tehát végsősoron elsődleges céljának tökéletesen megfelel.
Lőrinczi Andrea, Nagy Ádám (szerk.): 42 – Pedagógiai problémahelyzetek feldolgozása blockbusterek segítségével
Kiadó: Kodolányi János Egyetem
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 376
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
