Film

A 15 legemlékezetesebb filmdisztópia

Habár a mozipénztáraknál visszafogottabban teljesít, kritikailag elsöprő siker a Szárnyas fejvadász 2049, amely jelenleg is ékes darabja a moziműsornak. Ritka, hogy egy gigaklasszikus (jelen esetben az 1982-es Szárnyas fejvadász) folytatása ennyire pozitív visszhangot váltson ki. Azonban ha már így esett, arra gondoltunk, hogy a filmtörténelem korábbi emlékezetes disztópiatörténetei is szót érdemelnek. Íme a 15 legütősebb mozgóképes antiutópia!

A disztópia, vagy antiutópia olyan fiktív jövőkép, amely az emberiségre váró sorsot negatív, vészterhes, baljós színekben festi le. A filmdisztópiák jellemzően mély társadalomkritikára és nagyívű karakterfejlődésekre építenek, és jelenünk hibáira az elképzelt, pokoli jövő taglalása által hívják fel a figyelmet.

Felmerül a kérdés, hogy a disztópiák közé sorolhatjuk-e a posztapokaliptikus filmeket. Ezek az alkotások a modern civilizáció valamilyen háborús vagy természeti katasztrófa okán bekövetkezett bukása után veszik fel a cselekmény fonalát. Mivel disztópiákról leginkább a különböző politikai-társadalmi intézmények kontextusában szokás beszélni – na meg a bőség zavarának elkerülése végett -, úgy döntöttem, hogy jelen lista összeállításakor nem veszem figyelembe a szigorúan posztapokaliptikusnak nyilvánítható történeteket.

Elég is a szócséplésből! Következzen a tizenöt legjobb, szigorúan szubjektív módon kiválasztott és rangsorolt filmes disztópia!

15. Az éhezők viadala / The Hunger Games (2012)

Sokak szerint valószínűleg csak egy fényesebbre csiszolt darabja a többnyire alacsony minőségi mocsárban tapicskoló young adult áradatnak, én mégis úgy gondolom, hogy a franchise első része fontos film. Az egyenlőtlen vagyoni helyzet eredményezte feszültségben létező Panem hátborzongató és érdekes antiutópia. Olyan hely, ahol a tömegmédia fejlődésútjának legaljasabb opciója szerzett érvényt magának, így az életre-halálra harcoló gyerekek showműsora nem csak nagy sikernek örvend, hanem szinte ünnepi státuszt vív ki magának.

14. Logan futása / Logan’s Run (1976)

Michael Anderson több, mint negyven esztendős filmje felületes, ez igaz, ám szerencséjére pont ettől válik emlékezetessé. A huszonharmadik század társadalmában megrendítő halálkultusz uralkodik. Aki betölti harmincadik életévét, önként és dalolva vonul az elmúlásba, az újjászületés reményében. A mű disztópikus rendszere sok kérdést vet fel, de ezek közül csak keveset válaszol meg. Így viszont lehetőséget ad arra, hogy nyomában tartalmas, mély diskurzusok keletkezzenek. És igen, ez is fontos érték.

13. 1984 (1984)

George Orwell megkerülhetetlen, letaglózó disztópikus látomása kétségtelenül mélyebb nyomot hagyott a regényirodalomban, mint a filmvásznon, de azért Michael Radford mozgóképes adaptációját sem tanácsos kihagyni. A kiváló John Hurt főszereplésével készült alkotásban megelevenedik minden, ami a huszadik század közepén baljós, totálisan negatív lehetőségként, vérszomjasan lebegett az európai társadalom feje felett.

12. Logan – Farkas / Logan (2017)

Egy még ropogós, friss darab az idei tavaszi szezonból. James Mangold méltóképpen búcsúzott Hugh Jackman legendás mutánskarakterétől, aki egy melankolikus, sötétségbe tartó világkép hajnalán teszi le a lantot. A mutánsok kora leáldozott, és úgy fest, veszendőben vannak mindazok az értékek, amelyekért Charles Xavier és az X-Men oly sok éven át harcoltak. A Logan az X-franchise legjobb epizódja, minden ízében kiváló alkotás!

11. Mátrix / The Matrix (1999)

Bevallom őszintén, nem vagyok a Wachowski-testvérek klasszikusának nagy rajongója, mert szerintem a Mátrixban pont az ütős disztópikus alapötletet sikerült felületes akciófilmes szintre taszítani. Ám ettől még az alapötlet maga valóban lenyűgöző. A virtuális világ szolgaságában a rabigáról mit sem tudó társadalom képe azontúl, hogy hihetetlenül félelmetes, még a digitalizálódó társadalom kérdéskörére is meglehetősen okos, sablonoktól mentes módon reflektál.

10. A majmok bolygója / Planet of the Apes (1968)

Minden idők egyik legnagyobb hatású science fiction látomása erős posztapokaliptikus szagot áraszt magából, de mivel ’68-ban még hírben sem volt a nemrég befejeződött (fél)előzménytrilógia, amely a vírus motívumát állítja középpontba, megfeleltethető disztópiafilmnek. A majmok bolygója a feje tetejére állt civilizációs rendben rángatja mély eszmefuttatásokat korbácsoló láncokon Charlton Hestont, aki az utolsó képkockán a valaha volt egyik legütősebb filmvégi csattanóval szembesül.

9. Különvélemény / Minority Report (2002)

Steven Spielberg Philip K. Dick történetét vitte vászonra karrierje egyik legérdekesebb filmjében. A Tom Cruise főszereplésével készült Különvélemény világa legelső blikkre valóban idillinek tűnhet, ám a játékidő előrehaladtával rájövünk, hogy egy, a szabad akaratot és a döntéshez való jogot alapvetően megtépázó, súlyos disztópikus rendszerrel van dolgunk. Cruisenak pedig embernek kell lennie a talpán ahhoz, hogy végül győztesen kerüljön ki az elfogására szőtt hálóból.

8. Mechanikus narancs / A Clockwork Orange (1971)

Stanley Kubrick sokra tartott filmje nehezen fogyasztható darab, amely úgy prezentál komplex világképet, hogy a szóban forgó társadalomnak csupán néhány szegletét mutatja meg. Az egyén szintjéről építkezve jut el a disztópikus börtönrendszer, végül pedig a kormányhatalom tárgyalásáig, így alkotva érdekes, megrázó egészt. A Mechanikus narancs az erőszak civilizációját mutatja be. Egy társadalmat, amely hagyja elharapódzni az agressziót, hogy segítségével saját beteg, perverz fantáziáit támogassa.

7. 451° Fahrenheit / Fahrenheit 451 (1966)

François Truffaut időtálló mozgóképes különlegessége olyan antiutópiába kalauzol bennünket, ahol a napjainkban oly sokra tartott és féltett olvasási tevékenység, az irodalom a főben járó bűn kategóriáját képviseli. Ebben a világban az emberek nem olvasnak és nem művelődnek. Mindennapjaikat elérzéktelenedve, az igénytelen tömegmédia szennyét magukba szívva töltik.

6. Zöld szója / Soylent Green (1973)

A több, mint negyven évet számláló film disztópiája azért egyedi, mert a történet társadalmát uraló konfliktus napjainkban aktuálisabb, mint valaha. A túlnépesedés problémája radikális szintre jutott, a koszos, nélkülözéssel teli mindennapok világába taszítva az emberiséget. A valódi hús ritka kincsnek minősül, a különböző embercsoportokat tárgyiasítják, a vadonatúj zöld szója pedig betör a piacra. Charlton Heston főhőse azonban kezdettől a tűz közelében nyomoz, hogy végül rájöjjön valamire, amit nagyon, de nagyon nem akart megtudni.

5. Brazil (1985)

Terry Gilliam fajsúlyos látomása a kapitalista világrend értékeit mérlegre helyezve prezentál hatásos disztópiát úgy, hogy végig érződik rajta a szocialista elemeket alapul vevő 1984 hatása. Bürokrácia, plasztikai sebészet és terrorizmus adja meg a keresztmetszetét a labirintusnak, amelyben Jonathan Pryce központi figurája veszik el, talán örökre, és végérvényesen.

4. V mint vérbosszú / V for Vendetta (2005)

November 5-e, a nap, amelyre emlékeznünk kell. A dátum, amelyet puskaporos szaggal itat át és vérrel fest vörösre a forradalom tombolása. A forradalomé, amely az elnyomó rendszer, a megfélemlítő végrehajtás és a propagandisztikus média ellen veszi fel a kesztyűt. A főhős V nem csupán egy ember, sőt, jobb ha nem is egyénként tekintünk rá. A V mint vérbosszú legnagyobb zsenialitása ugyanis az, hogy képes nagyszabású, az egész társadalomra kiterjedő eszméket koncentrálni valakibe, aki álarcot hord ugyan, de mégis személyként azonosítható. Így tudja komplex mondanivalóját igazán hatásosan kommunikálni a néző felé.

3. Metropolis (1927)

A filmdisztópiák őse, sok hasonszőrű lista első helyezettje természetesen nem hiányozhat a dobogóról. Fritz Lang a némafilmkorszak alkonyán, korát megelőző narratív tehetséggel és látványvilággal mesélt egy társadalomról, amelyben a munkások és az elit rétege egymástól élesen elkülönül. Az ebből fakadó problémákat hatásosan sikerül megspékelni a jövendölésszerűnek ható robotikai témával és egy átlagon felüli, katartikus fináléval.

2. Szárnyas fejvadász / Blade Runner (1982)

Ridley Scott pályafutásának egyik legfontosabb alkotása az emberről szól. És a teremtésről. Valamint a számonkérésről. A replikánsok korában az emberiségnek szembesülnie kell saját tetteinek súlyával, amint a felbőszült Roy Batty (Rutger Hauer legnagyobb alakítása) visszatér, hogy kérdőre vonja alkotóját, pont úgy, ahogy az ember is lépten-nyomon megakarja ismerni teremtő istenének szándékait. A Szárnyas fejvadász a filmtörténelemben egyedülállóan különleges látványkoncepcióval rendelkezik, a finálé koronájaként pedig minden idők egyik legemlékezetesebb monológját szállítja.

1. Az ember gyermeke / Children of Men (2006)

Amikor mindenki kezdte összecsinálni magát a túlnépesedés egyre relevánsabbá váló problémájától, Alfonso Cuarón megrémálmodott egy világot, amelynek társadalmát teljes körű terméketlenség sújtja. Az alapvetően is merész alapötletet sikerült kirobbanó egésszé tovább gondolni, így komplex, letaglózó erejű és igazán gonosz disztópiát ismerhetünk meg. A csoportellentétek uralta társadalom lázongások szorításában próbál utolsó erejével egyben maradni, miközben a lehengerlő vágatlan jelenetek ölén új remény csillan. Persze kérdés, hogy az emberiség megérdemli-e, hogy megmeneküljön.

Ezek lettek volna véleményem szerint a legemlékezetesebb filmes antiutópiák. Vitázni, a listát bővíteni és saját rangsorokat közzétenni a kommentszekcióban lehet. Hajrá!

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.