The Gifted: 1. évad Pilot: Mexikóba mennének az X-Menék harmadunokatestvérei

A The Gifted története egy alternatív, vagy párhuzamos (Az eljövendő múlt napjai óta már nem igazán lehet tudni) idősíkban játszódik, Stephen Moyer, az egyik főszereplő szerint valahol a Legió és a Logan között. Itt az X-Men eltűnt, felszívódott, a mutánsokra pedig rút idők járnak. Bár létezhetnek, de képességeiket csak a négy fal között használhatják, lehetőleg titokban, mert amennyiben nem így teszik, a kormányzat által tápolt Sentinel ügynökség begyűjti és elviszi őket „táboroztatni”. Mindezt törvényes alapon.

A Gifted évad és sorozatnyitó epizódja erősen más irányba mutat, mint például a mozifilmek. A történet, így első blikkre nem egy új X-Men születését igyekszik fókuszba helyezni, hanem az üldöztetést és szó szerinti üldözöttséget. A sztori központi főszereplője tulajdonképpen egy család,  Struckerék, amelyben az édesapa, Richard Stucker (Stephen Moyer) kerületi ügyészként apróbb fogaskerék a mutánsok elleni boszorkányüldözésben és kereszteshadjáratban. Az édesanya, Caitlin (Amy Acker), aki…édesanya, valamint: a két tinédzserkorú gyermek, akik közül az egyik, Lauren (Natalie Alyn Lind) a legnépszerűbb gimiszépe, valamint Andy (Percy Hynes White), a magának való „másmilyen”, akit folyamatosan megaláznak az iskola fenegyerekei.

A család ott kerül szembe a mutánsüldöző világuk súlyával, amikor kiderül, zaklatott és büszkeségében megtiport fiúgyermekük, Andy félelmetes pszichikus erővel bír, mikor a tipikusan vadparaszt iskolatársai megpróbálják ismételten megalázni. A srác annyira kiborul, hogy csaknem földig rombolja a suli tornateremként működő épületrészét (az esemény tovább mélyíti a mutánsok elleni gyűlöletet). Nővére menti ki, akiről kiderül, szintén zenész, azaz mutáns. A Sentinel ügynökség rögtön üldözőbe veszi őket, a családfő számára pedig kiderül, milyen a fallosz másik végén az élet, ugyanis meg kell mentenie gyermekeit, biztonságos helyre kell juttatnia őket (hová-hová, hát Mexikóba). Egyetlen esélyt a földalatti mozgalomként működő mutánscsapatban lát, így hozzájuk fordul.

A The Gifted első Bryan Singer (többek között Az eljövendő múlt napjai) által rendezett első epizódja szépen felépített, ügyesen vezeti a történetet és mutatja be a nézőnek a sorozat világát anélkül, hogy úgy adná a szánkba az információt, mint Házi Rozsdafarkú a fiókái szájába a férget. Nem jelenik meg senki, aki elmagyarázza mi is történik most a világban. Dialógusok, párbeszédek fél és egész mondatai rajzolják körbe számunkra (sajnos nem túl részletesen) az újrasszista-kontextust. A cselekmény nem igazán feszült a párbeszédek sokszor untató voltából kifolyólag, ugyanakkor mégis izgalmas jó ütemű akciókkal haladunk végig az epizódot lezáró jelenetig.

A pilot annak ellenére jó, hogy az enumeráció karakterei igazából klisékből összeválogatott egyveleg tele sablonos cselekménykatalizátorokkal, mint a „nagyon feldühítettetek ezért rombolok” jellegű események, és a történetvezetés is egészen kiszámítható.

A nyitóepizód nem igazán mutat erős és igazán érdekes és izgalmas karaktereket. Talán a legtöbb karakterívhez szükséges kraft a már említett fiatalemberben és az apában lehet. Az előbbi a saját bőrén, durván érzi, milyen számkivetettnek és gyűlöltnek lenni, de az epizód elején egyáltalán nem mutat empátiát a „mutik” irányában, sőt, amolyan egybites racionalizmussal nyugtázza, hogy „ha ez történik, ez van”. Ahogy a képességeit egyre jobban uralja, meggyötört lelke új tapasztalatokkal bővül, kikerülhet a vásott, önsajnálatban tobzódó tucatkarakterek csoportjából.

Az utóbbi, az édesapa pedig a kíméletlen célratörő képességeit azok ellen kell kamatoztassa, akiknek lényegében eddig dolgozott. Egyszerű, törvénytisztelő, munkájából kifolyólag annak érvényt szerző férfiként kell szembefordulnia az eddig képviselt elveivel. Apaként kell kimentenie családját azoknak az embereknek a márkából, akiknek a kezére játszott megjelenéséből vélhetően nagyszerűen. Ám ez mostantól változik, hiszen a másik oldalára esik a mutáns-kirekesztő folyamatnak.

A pilotban nemcsak a család tagjaival ismerkedhetünk meg, hanem más, renitens, a jó oldalon harcoló mutánsokkal is, akik közül már találkozhattunk egyikükkel a cikkben már többször említett Az eljövendő múlt napjaiban, ez pedig nem más, mint Blink.

Amit eddig a legfőbb negatívumként tudok be a sorozatnak, általános töltetű: nem igazán akarják feldobni ötletes, kreatív mutánsképességekkel, hanem biztonsági játékot játszva a lehető legelszaporodottabb mutációkat dobálják újra és újra be a fókuszpontba. Lassan az egy főre jutó pszichikus képességekkel megáldott mutánsok száma három az X-Men univerzumban. Na meg a pszichikus képességek mellett jó, ha valaki tud a fémmel is bánni, így ebben a sorozatban is feltétlenül meg kell kapnia valakinek Magneto képességét (Az ezzel a képességekkel bíró szereplőhöz, Polarishoz kötődik az epizód egyik látványos logikai bakija: a csaj dühében simán képes mozgatni a megfigyelő szobában lévő nehéz fémtárgyakat, nekidobja őket a másik szoba üvegtáblájának, ám kijutni nemigen tud, tétlen).

Persze érthető, hiszen ezekből lehet a legnagyobb robbanásokat és lassított törmelékesőt kihozni, de személy szerint, amikor elkezdek egy X-Men filmet nézni, a sokszínű képességek tarka egyvelegét szeretném látni. Ahol minden képességnek van esélye a másikkal szemben, csupán csak kreativitás kell a használója részéről. Sajnos a The Gifted első epizódja alapján a sorozat nem kecsegtet ilyen csörtékkel, bár tény, hogy az első részben pár vágókép erejéig felbukkanó mutánspofák fűszerezhetik a látványrészét a sorozatnak. Igaz, a bőre alatt is fényből álló egyik, vélhetőleg később központi szereplővé váló karakter (mutánsneve Eclipse),  fotonmanipulációs tulajdonsága is számomra új a tévéképernyőn. Nem beszélve (szerintem) a levegő- és vízmolekulákat (bár az epizódban elhangzik, hogy más anyaggal is tud dolgozni) átrendezni tudó lánytesóról.

Végszó

A The Gifted ígéretes sorozatnyitó epizódja után bizakodók vagyunk a szériával kapcsolatban. Nem tökéletes, nem rendhagyó de korrekt pilot, ami meghozza a kedvet a követéséhez. Kicsit kiszámítható, kicsit felületes, de az eddig látottak alapján kiforrhat belőle egy nagyszerű élőszereplős X-Men-sorozat.