Martin Scorsese utolsó igazán nagy gengszter-opuszában nem annyira a szervezetbűnözés működését, mint inkább az emberi természet determináló hatásait állítja középpontba.
Sam „Ász” Rothstein (Robert De Niro) tehetséges hazárdjátékos a 70-es évek elején, akit a chicagoi maffia Los Angelesbe küld, hogy felügyelje az alvilágnak milliókat hozó kaszinókat. Az üzlet Ász perfékcionizmusának köszönhetően egyre nagyobb lendületet vesz, ám a dolgokat bonyolítja régi jó barátjának, Nickynek (Joe Pesci) a feltűnése. A könyörtelen bérgyilkos mérhetetlen hatalomvágyával egyre kezelhetetlenebbé válik, miközben Ász magánélete is egyre csúfosabban alakul.
Martin Scorsese utolsó igazán nagy gengszter-opuszában nem annyira a szervezetbűnözés működését, mint inkább az emberi természet determináló hatásait állítja középpontba. Scorsese azt vizsgálja, hogy a pénz és a hatalom milyen hatással van a hősökre, akik a zsáner megszokott hőstípusaitól eltérően nem a semmiből emelkednek a csúcsra, hanem már jóval korábban is valakik, kialakult, szilárd egzisztenciával. Ász a hazárdírozással, Nicky a piszkos melókkal, míg Ginger (Sharon Stone) a jól menő prostitúcióval. Ebben a kontexusban a magas élet nem megváltoztatja, hanem „csak” még inkább felszínre hozza eredendő természetüket, ami elszabadulva, kontroll nélkül, rögtön elpusztítja őket. Éppen ezért beszédes, hogy végül ki marad életben, és ki hal meg.
Mindhárman ambivalens figurák, akiket egyaránt lehet szánni, sajnálni vagy éppen megvetni. Ász némi túlzással egy rendkívül visszafogott Tony Montana, díszes zakói, színes napszemüvegei és selyemköntösei mind-mind annak a hamis csillogásnak a kitüremkedései, ami bűzös hullahegyekre épül. Nicky éppen az ellenkezője (Egyben Montana másik oldala), magasról tesz a társadalmi konvenciókra és szabályokra, nem érdekli sem a pénz, sem a csillogás, csupán a hatalom, amit ezek által szerezhet meg, míg Gingernél a pénz nem eszközként, hanem célként jelenik meg, ezzel próbálva begyógyítani azokat a mérhetetlen lelki sebeket, amiken sosem volt képes felülemelkedni, és amik egy érzelmi ronccsá tették őt. A kifinomult karakterábrázolás mellett természetesen nem lehet szó nélkül hagyni Scorsese betétdalokkal teleszórt, klipszerű cselekményvezetését sem, a két leplezetlen, de szigorúan szubjektív narrátorral, ami tökéletes keretül szolgál Las Vegas csillogó-villogó, de mára letűnt világának. (És ami egy elejtett félmondattal már meg is alapoz Wall Street farkasának.)
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.