Michael Bay és a gyerekorom találkozása a mozivásznon

Egy ideje már tologattam magam előtt az új Tini nindzsa teknőcök és Transformers: A kihalás kora c. műalkotásokat. Mivel ezeket tipikusan olyan filmeknek gondoltam, amikre moziba egy fillért sem áldoznék így hát megvártam a DVD kiadást. Hétfő este volt és az új Trónok harca rész után éreztem magamban annyi bátorságot, hogy megnézzem ezt a két csodás műalkotást. Eddig tartott a szofisztikált rész, kérem szépen az érzékenyebb lelkületű olvasókat, hogy ne olvassák tovább a cikket.

MICHAEL BAY MENJ A PICSÁBA! De most komolyan. Ezt a bennem nem is annyira elnyomott fanboy mondja, aki mindig is szeretett volna, de sosem kapott olyan teknőcöket, amiknek ki lehetett nyitni páncélját és az a fanboy, akinek a rajzfilm után szürreális elvárásai vannak a pizzán lévő sajthoz és az a fanboy, akinek a szülei folyamatosan Transformers játékokon lépkedtek a szőnyegen.  Olyan éjfél fele annyira el voltam keseredve, és a gyermeki én pedig zokogott egy sötét kis sarokban. Na de miért? Azért mert mind a két filmben volt rengeteg elvesztegetett potenciál, rengeteg apró finomság, ami miatt azt is lehetne mondani, hogy hát-hát annyira nem rossz. Ehelyett a Tini nindzsa teknőcök egy szar film a Transformers pedig…

Tini nindzsa fingó CGI teknőcök – avagy April O’Neil imázsfilm, avagy Megan Foxnak adjunk munkát, mert Kovit sem érdekli.

Az egy dolog, hogy a filmet újraforgatták, és beleraktak egy új Zúzót. Az egy másik dolog, hogy ezt annyira bénán oldották meg, és annyira nemtörődöm módon górták a kedves fizető mozis szeme elé, hogy arra nincsenek szavak. Ott a kopasz muki, aki japánul krákog valamit. De a plot szemszögéből édes mindegy, hogy jelen van-e vagy nincs. Sebaj. OKÉ. Rá még visszatérünk. Na elkezdődik a film, April O’Neil nyomja a madárfitness 2014-et, és közben arról álmodozik, hogy milyen nagy újságíró lesz. Aztán találkozik a Fürgeláb Klán tagjaival. Nem egyszer de inkább kétszer. Egyszer a New York-i kikötőben témáznak a Fürgeujjak, aztán meg a metróban akarnak robbantgatni meg túszokat ejteni. Ilyen incidensek után nekem senki ne mondja, hogy a rendőrség vagy a haderő vagy akárki nem húzza fel a szemöldökét. Persze New Yorkban szeretik a terrorpista trappistákat, mindenkit befogad a Nagy Alma. Lusta-lusta írás.April ezek után persze találkozik a teknősökkel, akiknek meglepő módon eltalálták a jellemvonásaikat. Szépen le van osztva, hogy Leo a főnök, Raff a grumpy, Michelangelo a kretén és Don a geek, nem úgy mint a Hobbitban a törpék. A jó öreg Szecskát is láthatjuk aki elmeséli, hogy April mentette meg őket, és juhú ő a védőszellem. Nyeh, így egyszerűbb volt ez is, oké. Szecska arra is rávilágít, hogy tudta, hogy a srácoknak előbb-utóbb meg kell majd magukat védeni, ezért kiképzi őket ninjáknak. EGY KIBASZOTT ELÁZOTT KÖNYVBŐL, AMI RÁNÉZÉSRE ÖTVEN OLDAL ÉS CSAK KÉPEK VANNAK BENNE. NO WAY. Aztán megjön Zúzó, aki egy svájcibicska, meg a Fürgeláb Klán akik igazából random pajtik fegyverrel. A történetet nem boncolgatnám tovább, mert nem érdemli meg, aki meg van annyira balga, hogy megnézi a filmet, annak nem szeretném elvenni a történet felfedezésének az „örömét”. Voltak amúgy vicces részek a filmben, például a liftben beatboxszolás nekem személy szerint tetszett, a 99 sajtos pizzáról nem is beszélve. Voltak pillanatok amik elkapták a régi feelinget, de ez nem volt elég, nem. Kellett bele fingos poén, meg Megan Fox segge fulltotálban. Gratulálok.

Az elvesztegetett potenciál pedig ott lebegett végig a szemem előtt. A harcművészetekben nagyon mélyen tisztelt mester-tanítvány viszony, szépen fel volt vezetve, amikor néha szenszeinek (mesternek), néha pedig apának szólítják Szecskát, abban tényleg volt valami mélyebb drive. Amikor az öreg patkány direkt nem engedi be őket, hogy segítsenek neki, mert meghalnának az pedig majdhogynem megható volt. De hopp egy fingós poén, és már szelek szárnyán repülünk tova. Még egy dolog. New Yorkban mindenki majdhogynem pólóban flangál, de 40 km arrébb (ez nem egyszer volt elmondva a filmben) már hó van. Persze.

Transformers: Az Agyfasz Kora

Ez a film, ez az izé. Ez piedesztálra emeli a fentebb említett filmet, és csókolgatnia kéne a lába nyomát. Nem értem, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi a bánatért adnak Michael Bay kezébe akármit is. Hogyha kapna egy fakockát, azt is felrobbantaná miután egy amerikai zászlót farigcsált belőle. Ez a film annyira rossz, hogy tényleg nem értem. Nem, még a RoboRaptorok (figyeled!), sem tudták megmenteni. Mark Wahlbergnek meg nagyon nem lehetett már pénze, hogy erre rábólintson. De megtette, mondjuk a Ted után nem is csodálom.

Szóval Chicago után vagyunk, mindenki ki van kelve magából, hogy az idegenek menjenek haza, mert elveszik a munká… szóval, hogy félnek, mármint az emberek az idegenektől. Az emberiség remek tulajdonságai közé tartozik az a csodálatos meggyőződés, hogy ő nem hülye csak mindenki más helikopter. Az első három részből semmit sem tanulva, és még mindig nem felfogva az álcák és autobotok közötti különbséget, az emberek hajtóvadászatot hirdetnek a robotok ellen. Persze Optimuszt megtalálják, persze bláblublá. A történet nem fontos mert nincs. Vagyis van, de igazából az csak egy álca, egy két és félórás tesztoszteronnal agyonpakolt militarista orgiára. Van itt minden: lányát féltő apa, aki nekem nagyobb a faszom versenyt játszik a lánya barátjával, akinek a pénztárcájában van egy törvénycikk, miszerint nem gáz hogy ő 20 a csaj meg csak 17. A PÉNZTÁRCÁJÁBAN VAN EGY TÖRVÉNYCIKKELY. Aztán a szokásos nagyszemüveges, kommandós basszájba akinek „az arca a házkutatási parancs”. Zseniális. ZSE-NI-Á-LIS. Meg a robbanások. Amerika mindenhol. Robbanások, amerikai zászló, robbanások az amerikai zászló mintája alapján. Meg egy kis patriotizmus, de úgy, hogy ilyen mondatok is elhangzanak a filmben: „nem vagyok a tulajdonod, azt vagy 150 évvel ezelőtt letudtuk”. Oké.Persze lenne a filmben megint csak egy tök jó kis szál, mégpedig az emberek végtelen kapzsisága. Az, hogy minden moralitást eldobnak maguktól, és mindenkivel megalkusznak, csak azért, hogy ők legyenek a leghatalmasabbak. Persze ez nincs kidomborítva, de két robbanás között azért, fel lehet fedezni. Wahlbergen és Stanley Tucci-n kívül a filmben nincs is színész. Persze van a random picsa csöcsökkel, aki szintén nem tudja becsukni a száját, de lassított felvételben nagyon tud feszíteni, meg a vagány csávó, aki baromi jól vezet, meg a korrupt állami személy, aki már rég nem is az. Szóval egen. Gonosz a film, mert elhinti, hogy a robotok teremtőit is behozza a buliba, és persze, hogy meg fogod nézni. Vagy nem. Remélem nem.

A két filmben rengeteg hasonlóság figyelhető meg. April O’Neil csak és kizárólag Nokia telefont használ és a film végén, nem több mint 14-szer látható a Toshiba felirat hatalmas felületeken még a a film végénél, mármint a stáblistánál is bedobnak egy Victoria’s Secret reklámot. A Transformers-ben van egy lassított jelenet, ahol egy robot átesik egy buszon, amire akkora betűkkel van szintén ráírva, hogy Victoria’s Secret, mint a Parlament. Hogyha moziban néztem volna meg a filmet, biztosan rohantam volna venni egy melltartót meg még egyet. Hogyha a célközönség ezeknél a filmeknél a gyerek, márpedig legtöbb esetben ők azok (ha nem vesszük figyelembe a harminc felé szambázó geekeket). Akkor nekik nem is kell termékelhelyezés, hiszen maga a film az. Mert egy gyerek majd transformert meg teknőcöt akar. Én pedig azt, hogy Michael Bay, menjen el egy zászlókészítő manufaktúrába, ott élje ki perverz vágyait és ne rontsa meg még jobban a gyermekkoromat.