HIRDETÉS

Sorozat

Az Avatár: Hét menedék-kritika: Ezért nem kellene kilencéves gyerekekre lőcsölni az avatárságot

A legújabb Avatár-sorozat újabb korszakba röpíti a nézőt az Avatár-univerzumban. A Hét menedék készítői nem tudtak kibújni a bőrükből, és ez inkább a történet előnyére válik. Az ismerős mintázatokat nehezen lehet eltéveszteni, de ez valószínűleg a legkevésbé sem fogja zavarni a rajongókat. Spoilermentes kritika.

HIRDETÉS

Az Avatár-univerzum megalkotói nem álltak meg ott, hogy készítettek egy egész estés animációs filmet, melyben kicsit újra megmozgatták Aangot és az Aang legendája többi szereplőjét. A Korra legendája után újabb korszakba kapcsolódhatunk be az Avatár világában, ami megint eltér mindattól, amit idáig megszokhattunk. Ami azt illeti, az alkotók a szetting felvázolásával kifejezetten merészet húztak, mert ahelyett, hogy egy lineáris technológiai fejlődést képzeltek volna bele az univerzumba itt egészen posztapokaliptikus állapotokat láthatunk, és bár a készítők nem a klímaváltozás miatti visszaesést animálták meg, saját bevallásuk szerint nem idegenkednek ettől az értelmezéstől. Röviden és tömören:

A Hét menedék világa visszahanyatlott a Korra legendájáéhoz képest.

Körülbelül két évszázaddal járunk Korra avatárságának korszaka után. A világ túl van  egy rettegett kataklizmán, amit a továbbélő szóbeszéd szerint maga Korra okozott. Az eggyel korábbi avatár állítólagos tette nemcsak Korra emlékére égett rá, de arra is, ahogyan az emberek magukról az avatárokról gondolkodtak. A mindenkori avatár közellenséggé vált, az emberek félnek az eljövetelétől, ezért rendeletbe is foglalták, hogy aki észleli őt, azonnal jeleznie kell a hatóságoknak.

Persze magából a világból nem sok maradt. Az Aang legendájából megismert virágzó kultúrák, valamint a Korra legendájában látott, nyüzsgő nagyváros helyett végeláthatatlan sivatagot látunk. Ebben az elvadult világban az emberi civilizációt hét városállam-szerűség, a címbeli hét menedék képviseli. Ezek közül a Hét menedék első évadának helyszíne Ellora, egy közel-keleties stílusú hely, ahol az idomárok nagy kincset jelentenek, mert befoghatók a közösség védelmének szolgálatára a Brigádnak  hívott szervezet kötelékében, amolyan közszolgálati sorkatonaság jelleggel.

Ebben a Brigádban teljesít szolgálatot a légidomár Jae, aki egy őrjárat alkalmával kiszúr egy falábú kislányt, aki földet idomít, ezért – mivel a gyerek regisztrálatlan idomár – a nyomába ered a sivatagba. Itt aztán annak rendje és módja szerint életveszélybe kerül, amiből a kislány, név szerint Pavi csak légidomítással tudja megmenteni őt. Utóbbi ezzel le is leplezi, hogy ő az új avatár Korra után. Jae ráveszi őt, hogy jöjjön be vele a városba. Miközben próbálja titkolni, kit rejteget, végül ő lepődik meg jobban, amikor a Brigád parancsnoka, Karthik, a sorozat egy sármos DILF testébe bújtatott Iroh bácsija közli vele, hogy már megvan az új avatár: egy Nisha nevű – ép testű – kislány. A két gyerek, csakúgy, mint bárki, aki rájuk nézett, azt is egyből kitalálta-kitalálhatja, hogy ikertestvérek.

A Hét menedék alapkoncepciója az, hogy az új avatár a jelek szerint két személyben született újjá.

Ez az információ aligha új bárkinek, aki legalább félálomban, fél szemmel követte a Hét menedék beharangozását. Az új sorozat egyik fő témája és kirajzolódó konfliktusforrása az, hogy két avatár van. A készítők nem intézték el a dolgot annyival, hogy a két testvér vállvetve küzd az aktuális gonosz ellen; a kettejük személyisége közötti dinamika és a fokozatosan kibontakozó múltjuk kulcsfontosságú a történet alakulásában, és azt kell mondani, kifejezetten jól és izgalmasan lettek kidolgozva ezek a cselekményszálak.

Az új avatárokat illetően első körben annyit érdemes megemlíteni, hogy a sorozat megálmodói szemlátomást végleg elengedték az Aang legendájában megismert tant, miszerint a mindenkori avatárt tizenhat éves korában szembesítik valódi kilétével, és ezt követően mesterektől tanulja meg az egyes elemekkel való bánásmód művészetét. Ha úgy nézzük, ez a lore már az Aang legendájában repedezni kezdett, amikor Aang a „klasszikus” értelemben vett – azaz idős, tapasztalt – mesterek helyett saját kortársaitól és barátaitól sajátítgatta el a különböző idomításokat. Erre aztán a Korra legendájában rátettek még egy lapáttal, amikor az első évad nyitó jeleneteiben egy nagycsoportos óvodás korabeli girlboss kezdte a legkülönbözőbb elemek igénybevételével lebontani a környezetét, azt kurjongatva, hogy ő az avatár. A mintázat szemlátomást továbbélt a Hét menedékben is, úgy a girlboss-ság, mint a tanulás szükségtelensége tekintetében. Pavi személyében adott egy kilencéves gyerek, aki nemcsak életben maradt a vad sivatagban és fabrikált magának egy falábat az elvesztett végtagja helyére, de ráadásul valamilyen titokzatos módon az elemek tudása is beleszivárgott. Az avatár-ciklus szerint a levegőt (Aang) és a vizet (Korra) követően az új avatár egy földidomár kell legyen, Pavi ehhez képest a levegőidomítás segítségével mentette meg Jaet. A Korra legendája első évadának teljesen ötletszerű és minden tétet súlytalanná tévő zárása fényében mindezen kevéssé érdemes meglepődni, de némi szemöldökfelvonást azért indukál a dolog.

Szóval a Hét menedék tovább erősíti azt a mintázatot, hogy az avatár nem megtanulja a négy elem idomítását, hanem beleszületik. Pláne, ha lány.

Ez azonban nem kell, hogy elhomályosítsa a látásunkat és az értékítéletünket. A két központi karakter, csakúgy, mint a többi szereplő, az Avatár-világban megszokott, sokoldalú és izgalmas jellemábrázolást kapott. A karakterdinamika alapja az, hogy míg Pavi inkább befelé forduló, békés természet, Nisha lobbanékonyabb, konfrontatívabb, beleállósabb. Ez talán azzal is összefügg, hogy míg Pavi a cselekmény elejéig a sivatagban bujdokolt, Nisha hamarabb megkerült, ezért neki több képzési lehetőség adatott, így magabiztosabban bánik az elemekkel. A két gyerek jellemkülönbsége az avatári szerephez való hozzáállásban is megmutatkozik. Nisha rendkívül tudatosan készül az avatári minőséggel együtt járó feladatokra és felelősségre. Ehhez képest Pavi aggódással és értetlenséggel viszonyul a dologhoz, nem egyszer hangot adva abbéli vágyának, hogy bárcsak ne ő lenne a(z egyik) avatár. Szóval a Hét menedék az avatárok megkettőzésével két különböző kihívást és megbirkózást szőtt a cselekménybe.

A Hét menedék fő bonyodalma akkor következik be, amikor egy furcsa, titokzatos szellem felfordulást okoz Ellorában, és azt kell mondjam, ennek a szellemnek a kialakítása eszeveszetten király. Az Avatár világában a szellemek nem egyszer viselkednek érthetetlenül vagy kiismerhetetlenül, gondoljunk csak az Aang legendájából a pandaszellemre, aki ártatlan civilek házait veri szét ötletszerűen, mivel a tűz hadserege felégette az erdejét, vagy éppen a baromarcú bagolyra, aki, miután megtudja, hogy az avatár az agresszor tűz népének megfékezésére akarja felhasználni a napfogyatkozást, dob egy Elon Muskot, és el akarja pusztítani a csapatot a könyvtárával együtt. A Hét menedékben ezt a furcsaságot a látványvilág is tükrözi. Az izzó, vörös négyzet kinézete, viselkedése teljesen idegenszerű, amit fokoz, hogy itt-ott kristályszerűen gyarapodó, vörösen izzó kockákat hagy maga után. Ez a vizuál király húzás a sorozattól.

Ugyanakkor az avatároknak nemcsak azzal a kihívással kell szembenézniük, hogy kiismerjék a szellemet és rátaláljanak az avatárság útjára, hanem mindezt nehezített pályán kell teljesíteniük, hiszen kilencéves gyerekekről beszélünk. A két lány – Pavi legalábbis mindenképpen – istenadta tehetségként van prezentálva, akiknek a vérében van mind a négy elem idomítása, és ez csak úgy spontán előtör belőlük, ebbe pedig nehéz nem belelátni némi túlkompenzálást az „erős nőalak” toposza mentén. Ha viszont ezen túllendülünk – amit nemcsak lehet, de érdemes is –, akkor azt láthatjuk,

a Hét menedékben masszív hangsúlyt kap, hogy az avatársággal járó felelősség súlya gyerekekre nehezedik.

Pavi és Nisha nem ismerik a szüleiket és titkolniuk kell a kilétüket, miközben sorsfordító, az egész (megmaradt) emberiség szempontjából jelentős feladattal kell megbirkózniuk úgy, hogy annak a pontos természetét is nekik maguknak kell kitalálniuk. Az évad többnyire egyenletesen magas színvonalon ábrázolja ennek feszültségét. Akadnak pillanatok, amikor a főszereplők gyerekhez képest túl éretten viselkednek, de a Hét menedék összességében érzékletesen adja át, mennyire megfosztja a gyerekkortól ezeket a kislányokat az, hogy egy kaotikus felfordulás közepette nekik kellene rendet tenniük a világban.

Ugyanakkor ez nem vadonatúj az Avatár világában, hiszen már az Aang legendájában eleve azért tűnik el az avatár száz évre, mert tizenkét éves korában akarnak olyan felelősséget a nyakába sózni, amire a szokások szerint alsó hangon tizenhat évesen lenne érettnek tekinthető. Ez a szál a Hét menedék főhőseinél még markánsabban kerül az előtérbe. Mindenesetre adja magát a kérdés: mennyi újdonságot tud még nyújtani az Avatár-univerzum? Ha kicsit belegondolunk, az alapszituáció, miszerint az avatárhoz valamilyen rossz kollektív emlék kötődik, és ezért közutálatnak örvend, az Aang legendája második könyv ötödik részét, Az Avatár-napot idézi fel, mely utóbbiban egy falu neheztelt Kyoshi avatárra, és ennek kis híján Aang itta meg a levét. És ebbe a körbe sorolható az a dilemma is, hogyan oldja fel egy gyerek a feszültséget a gyerekkor és a kötelesség között. Nem mintha ez különösebben rontaná a Hét menedék élvezetét, de mindenképpen megérdemel egy említést, hogy alapvetően az Avatár-univerzumban rendszeresen visszatérő kérdések kapnak újszerű tálalást.

És az ismerős mozzanatok sora nem ér itt véget. Jae személyében megkapjuk a sorsdöntő helyzetben rossz döntést hozó karaktert, aki ilyen szempontból kicsit analóg Zukóval a Sorsok keresztútján című epizódban. Karthik, mint fentebb szó esett róla, az évad Iroh bácsija, a bölcs, türelmes, végletekig empatikus figura, annyi plusszal – a férfiúi sárm mellett –, hogy az életbölcsességek kiapadhatatlan adagolása mellett ezúttal valamennyire ő is mozgatja a szálakat. Vagy ott vannak a rideg elvárások olyasvalakivel szemben, aki nyilvánvalóan nem tudja megugrani őket – legyen szó akár arról, hogy Aangot elszakították Gyatso szerzetestől, akihez bensőséges kapcsolat fűzte, akár arról, hogy Nishának kilencévesen komoly próbatételt kellett kiállnia. Vannak tehát visszatérő mintázatok, tematikák az új sorozatban, amelyek mellett talán nem kellene elsiklani.

Viszont szerencsére ezek az ismétlődések nem rontanak a Hét menedék minőségén.

Az avatárok sorsát illetően az új sorozat örökérvényűnek tűnő kérdéseket boncolgat, ám nem kell különösebben megerőltetnünk magunkat, ha félre akarjuk tenni az ismerősség miatti kételyeinket. A Hét menedék szuper, szerethető főhősökkel dolgozik, és az avatárokon kívüli karakterek is jól ki lettek dolgozva, illetve a sorozat a két kislány sorsa mellett is rengeteg további kérdéssel tartja fenn a néző kíváncsiságát. Mit tett egyáltalán Korra, amiért úgy gyűlöli őt az utókor, és vajon tényleg annyira szörnyű-e, amit tett? Hová húzza a kötelesség Jaet, aki őszintén hisz a Brigád éthoszában? Egyáltalán micsoda a Brigád, és mivel jár együtt a benne töltött szolgálat, hogyan hat ez a szervezet tagjaira? Mit akar Agam és az Arctalanok mozgalma? A Hét menedék kifejezetten jó munkát végez abban, hogy egy csomó kérdést felvet a fő cselekményszál mellett.

Mint ahogy az is az új sorozat javára írható, hogy nem szeretne mindent egyetlen évadban lezárni.

A Hét menedék szemlátomást igyekszik visszatérni a gyökerekhez azzal, hogy évadokon túlnyúló cselekményt kínál. Ez nemcsak abból a szempontból szimpatikus, hogy a néző számára befogadhatóbb tempót ígér a történet és a karakterfejlődés szempontjából, hanem azért is, mert hihetőbbé, emberléptékűbbé teszi a karakterfejlődés ütemét. Ahogyan Aang alakulását három könyvön keresztül követhettük, úgy a Hét menedékben is megnyílt annak a kilátása, hogy egy hosszabb személyiségfejlődést követhetünk végig Pavi és Nisha sorsán keresztül.

Verdikt

Az Avatár: Hét menedék új avatárt, sőt, avatárokat, és ezzel együtt egészen új helyzeteket hozott be a fokozatosan bővülő univerzumba. Az új sorozat első évada, bár tartalmaz néhány ismerős mintázatot, karaktert és konfliktust, az új körülményekkel és az áthelyezett hangsúlyokkal az Avatár-univerzum eddigi fejezeteihez méltó folytatást hozott.

8 /10 koraérésbe hajszolt raptor

Avatár: Hét menedék (1. évad)

Avatar: Seven Havens

fantasztikus
13 epizód
Premier: 2026. október 17.
Showrunner: Ethan Spaulding
Csatorna: Skyshowtime

A raptorokra is ráfér néha egy
átkozottul finom kávé

Hogy kiderítsük, mit tapsoltak
Cannes-ban 15 percig

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Gimiben nagyon szívesen olvastam volna fantasyt, de nem volt bátorságom a többiektől kölcsönkérni a könyveket, mert élősködésnek éreztem. Egy Stephen King-olvasói előéletet követően Lovecraft-kedvelőként keveredtem igazán az SFF-világba és találtam önmagamra. Azóta volt egy horror témájú könyves blogom Zothique címmel, fordítgattam ide-oda, olykor podcastekben rontottam a levegőt meg az átlag IQ-t, és a Magyar H. P. Lovecraft Társaság büszke tagja vagyok. Jobbára a horrort kedvelem, méghozzá olvasni, de szeretem a sci-fit is. Állandó életcélom koherensen lezárni a hosszú, kanyargós mondataimat. Szenvedélyes Blood- és lelkes Doom-játékos vagyok. A zenei ízlésem vállalhatatlanul rétegszerű, de én eleve az emberiség egy vállalhatatlan rétege vagyok.