Az Öt éjjel Freddy pizzázójában 2 éppen annyira felesleges folytatás, mint amennyire hatástalan horrorfilm. Úgy sikerült megismételnie az első rész hibáit, hogy ezúttal még kellemetlenebbnek érződjön a végeredmény. Pedig most sem volt teljesen reménytelen a helyzet. Az első részre vonatkozó spoilereket tartalmazó kritika.
HIRDETÉS
Azután, hogy a Five Night’s at Freddy’s játékok filmadaptációja, az Öt éjjel Freddy pizzázójában hatalmas anyagi siker lett, kérdés sem volt, hogy érkeznie kell a folytatásnak. Ráadásul a gyártási költségeinek több mint tízszeresét visszatermelő Blumhouse film a stúdió eddigi legjövedelmezőbb filmjének bizonyult. A filmipar pedig kemény biznisz, ahol a pénz beszél, és ha az szépeket mond, akkor joggal ignorálható minden más. A nagysikerű játéksorozat így elindult a filmfranchise-zá válás útján is. Ám sajnos, szabad szemmel is
jól látható módon helyezi a gyors fogyasztásra és olcsó ijesztegetésekre építő plázahorror-franchise logikát a történetmesélés szentsége fölé.
A folytatásban némi idő már eltelt az első film óta, de még mindig 2002-ben járunk. Az Öt éjjel Freddy pizzázójában 2 főszereplői, Mike (Josh Hutcherson) és Abby (Piper Rubio), ördögi nagynénjüktől megszabadulva próbálnak meg boldog életet élni a múlt árnyékában. Csakhogy Abby szinte megszállott módon vágyik vissza a pizzázó animatronikus bábjait megszálló gyerekszellem barátaihoz. Mike pedig hiába mondja azt, hogy majd megjavítja őket, valójában esze ágában sincs visszatérni az étterembe.
Meg hát a logika is ezt kívánná: miért is menne vissza bárki egy ilyen múltú helyszínre? Meg egyáltalán, hogy a fenébe nem dózerolták még le? Hogyan és miként lett a Fazbear pizzázóból fesztiválképző zarándokhely? Pláne annak tekintetében, hogy már ‘82 óta történnek furcsa dolgok a helyen, és az egyiknek még Vanessa (Elizabeth Lail), az előző rész rendőrnője is tanúja volt. Apja rémtettei után Vanessát látomások gyötrik, és nem alaptalanul. A ‘82-es eset áldozata a barátnője volt, aki különösen bizalmas kapcsolatot ápolt a pizzázó egyik figurájával.
Semmi kétség, a Blumhouse úgy érezhette, hogy a Démonok között-franchise végeztével sikerrel tölthetik be az annak hiánya után keletkezett tartalmi űrt az Öt éjjel Freddy pizzázójában címekkel.
Mert adva van benne ugyanis a lakossági tucathorror minden ismérve.
Különös páros a természetfeletti nyomában; furcsa figurák, melyek nem kis részben itt éppen bábok; random ijesztgetések a semmiből; és inkoherens módon építkező franchise logika. Mondjuk éppen ezen tulajdonságokat közelebbről megvizsgálva, lehet, hogy nem éppen erre a lóra kellett volna tennie a Blumhouse-nak. Már csak azért sem, mert legalább a Démonok között-franchise címadó darabjai valóban eredményesnek bizonyultak a rémisztgetés és atmoszférateremtés tekintetében.
Az Öt éjjel Freddy pizzázójában 2 azonban az elődjéhez hasonlóan kifejezetten vérszegény, minden tekintetben. Nem működnek a sztorinak azok az elemei, amelyek az érzelmi töltetért felelnének, így a tétek is kegyetlenül semmitmondóak maradnak. Egyfelől azért, mert már az első részben sem lett hatásosan megteremtve Abby és “barátai” kapcsolata. Ugyanígy Mike és Abby kapcsolata sem bírt igazi drámai erővel, ami továbbra is halovány maradt. Erre még csak egy lapáttal rátesz Hutcherson és Rubio lapos játéka is. Vanessa háttere már érdekesebb lehetne, de amennyi súlyt akar pakolni a vállára hosszú távon a franchise, éppen annyira nem bírja cipelni azt.
Logikáról meg ne is beszéljünk, és ebbe beleértendő a film belső logikája is, ami számos ponton törik ezer darabbá.
Legyen csak elég annyi, minden ventillálás és indulat nélkül, hogy vannak ezek a nagy darab animatronik bábuk, melyeket gyerekszellemek szálltak meg. Amelyek éppen ezen tulajdonságaik miatt baromi nehezek, tehát lassúak, és hangosak is. Valahogy mégis képesek észrevétlenül az áldozataik mögé lopakodni, vagy éppen a sebességükhöz nem passzoló távokat megtenni rövid időn belül. Hogy aztán persze elvegyüljenek egy róluk szóló fesztiválon.
De jól van, fogadjuk el, hogy
az Öt éjjel Freddy pizzázójában 2 már nem misztikus gyerekhorror, hanem komolyan vehető slasher-féleség szeretett volna lenni.
Zsáner-öniróniaként, amolyan sajátos humorforrásként, még éppen értelmezhető is lenne a film ezen vetülete. Csak sajnos semmi más nem utal erre a vonására néhány kínos párbeszéden és poénon kívül. De meg kell adni ami jár: 2-3 megmosolyogtató poénja tényleg akad a filmnek, ami azért a fentebb taglalt összhatás eléréshez sajnos kevés.
Mint ahogy minden más is kevésnek bizonyul az Öt éjjel Freddy pizzázójában 2-ben. Igaz, hogy több a valóban fiziológiai hatást kiváltó jump scare, de ugyanakkor megszaporodtak a célt tévesztő, vagy egyáltalán nevetségessé váló kísérletek is. Igaz, hogy meglehetősen jól néznek ki a pizzázó figurái, és az új karakterként érkező Marionett is tényleg para külsőt kapott – de ez nem elég az üdvösséghez. Ezen pedig nem segítenek az iszonytató módon tálalt infóözönök, a szemöldökfelvonásra késztető, semmiből érkező önkényes fordulatok sem. Pedig, ha a horror és hangulatmércét nézzük, Emma Tammi filmje valamicskét javított is az előző részhez képest (érdemes figyelni az Elm utca-utalásokra, valamint a Skeet Ulrich cameora).
Minden másban viszont annyit rontott, hogy az egyszeri néző aligha lehet kíváncsi még újabb öt éjszakára ebben az átkozott étteremben.
Az Öt éjjel Freddy pizzázójában 2 így csupán csak egy újabb olyan tucathorror, amit főleg azok fognak élvezni, akik elsősorban popcornozni és kólázni járnak a moziba. Aki viszont egy kicsit is odafigyel, azt maximum kétszer megijeszti a film, mosolyog kettőt a poénokon, és kész. Semmi olyan vonzereje nincs, mint amivel mondjuk a játékok rendelkeztek, így pedig felvetődik az egész franchise filmes létjogosultságának kérdése is. A pénz viszont nagy úr, így katasztrófaturistaként bőven várható a harmadik rész is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
