MXTX boys-love manhuája, A démoni út nagymestere a hetedik kötetre sem fáradt el – sőt olyan szereplőket és mellékszálakat vett elő, amik önállóan is megállnák a helyüket. Kritika.
HIRDETÉS
A történet a regény talán legizgalmasabb és legsötétebb szakaszán, a Yi városban folytatódik, ahol Wei Wuxian és Lan Wangji egy csapat Lan tanítvánnyal (és Wei Wuxian unokaöccsével, Jin Linggel) próbál felderíteni egy ügyet. Rövid úton összetalálkoznak egy Xue Yang nevű bűnözővel, akit egy egész klán lemészárlásáért üldöztek. A férfi megpróbálja elérni, hogy Wei Wuxian segítsen neki: a birtokában van egy lélekzáró erszény, ami egy elhunyt kultivátor lelkének szilánkjait őrzi. A főhős hamarosan rájön, hogy a lélek Xiao Xingchené, a híres vak kultivátoré, aki annak idején elfogta Xue Yangot – egy tiltott technikával képessé válik rá, hogy végignézze a tragédiát, ami lesújtott a Yi városra…
A démoni út nagymestere manhua konzisztensen hozza a korábbi részek minőségét rajzolás tekintetében. A három új kötet ismét gyönyörű: ezúttal a hatodik rész borítója az, amit kiemelnék, a sötétebb háttér, az apró fények, a kékes színvilág fantasztikus hangulatot adott neki. Egyszerre adja vissza a történet titokzatosságát, és a főszereplők kapcsolatának bensőségességét. A karakterdizájnok kiválóak, a Yi városban játszódó részeknél megkockáztatom, hogy a donghua stílusát is sikerült túlszárnyalni – Xiao Xingchen az animált változat gyerekesebb, ártatlanabb megjelenéséhez képest itt sokkal inkább büszke, tapasztalt, de nagyon erős moralitásokkal rendelkező kultivátornak tűnik. Luo Di Cheng Qiu igazán karakteres megjelenést adott Xue Yangnak és A-Qingnek is, a visszaemlékezésekre választott tompább színek pedig fantasztikusan átadták, hogy míg a fő szálban vannak bájosabb, komikusabb, romantikusabb elemek, itt tényleg egy erős drámát nézünk végig. A fordítás szintén nem vesztett a minőségéből, a manhua könnyen olvasható, nem nehéz eligazodni a világban.
A 5. és 6. kötet viszi végig nagyjából a Yi városi szakaszt, így ezek jóformán egy külön epizódot képeznek A démoni út nagymesterében.
Xue Yang ámokfutása, Xingchen és A-Qing tragédiája kicsit inkább horror-thriller hangulatot kelt az alapvetően high-fantasy környezetben, viszont érzelmileg nagyon erős a történetük. Személy szerint Xingchen az egyik kedvenc karakteremmé nőtte ki magát: a kedvessége, a köteléke A-Qinggel és Song Lannal, a legjobb barátjával végtelenül megható, a tragédiája pedig pont ezért nagyon erős. A-Qing pedig rendkívül korrekt női főhős, talpraesett, igazi túlélő, aki nála sokkal nagyobb erőkkel is hajlandó szembeszállni azokért, akiket megszeret. A múltbéli szálon bemutatott új karaktereken túl pedig a jelenben is nagyon jó a hőseink dinamikája, végre többet látunk a Lan tanítványokból, alakul a kapcsolatuk a főszereplőkkel is.
A 7. kötet visszacsatlakozik a fő szálra, kezd szorulni a hurok a fő antagonista nyaka körül, újabb villanásokat kapunk a múltból, és borulnak ki a csontvázak a szekrényből – a Yi város után nem annyira erős ez a szakasz, de bőven ideje volt, hogy ideérjünk, és ismét lehetőségünk legyen megismerni a mellékszereplőket. Többet kapunk a Nie klánból, a Jin klánból, ugrálunk az időben, de lassan elkezdhetjük összerakni a képet. Egy külön pontot érdemel Lan Xichen karaktere is – jó volt kicsit látni Lan Wangji Wei Wuxianhoz nem kötődő kapcsolatait. A bátyja például egy olyan figura, aki tényleg megérti, akivel tud kommunikálni, aki tudja kicsit lökdösni, ha elakad, és sokkal hitelesebbé vált tőle a történet.
A gyenge pont igazából, sajnos, ismét a románc.
Miközben a fantasy és politikai konfliktusok kibomlanak, Wei Wuxian és Lan Wangji párosa is szépen lassan halad előre (és immár egyértelmű, hogy a manhuából nem vágták ki a szerelmüket, mert ellentétben a film és donghua adaptációkkal, itt már egy csók is elcsattan). A bennük rejlő lehetőségeket viszont továbbra sem használják ki. Wei Wuxian úgy ugrál át a személyes határokon, mintha ugrókötelek lennének, de ezt a tulajdonságát hosszú távon senki nem kezeli problémaként: mivel Lan Wangji visszafogott, túlságosan is kontrollmániás ember, akinek nehezére esik beszélni az érzéseiről, a főszereplőt továbbra is úgy kezeljük, mint a spontán, laza, vonzó ellentétet, aki kicsit kibillenti a káosszal, amit okoz. Nem merül fel, hogy a határokat, spontaneitás ide vagy oda, tisztelni kell egy harmonikus kapcsolatban. A két karakter nem veszekszik rendesen, nem beszélik meg, hogy mi fér bele és mi nem. A történet egyik legkellemetlenebb eleme, hogy Lan Wangji egyáltalán nem bírja az alkoholt (kissé hiteltelen megoldás, hogy amikor iszik, először elalszik, majd szinte öntudatlanul részegen ébred), és a romantikus szál ezen a szakaszon halad előre a legtöbbet. Az egyik fél gyakorlatilag nincs is magánál ezekben a jelenetekben, nem képes a beleegyezésre, nem képes kontrollálni, hogy mit mond el, vagy mit tesz. Ezt is lehetett volna szépen beépíteni a cselekménybe,vagy arra használni, hogy felhívjuk a figyelmet Wei Wuxian hibáira, a felelőtlen gyerekességére, amivel fájdalmat okoz, és akár rosszindulat nélkül is kihasznál valakit, akit szeret. Viszont ha romantikus jelenetekként kezeljük őket, egyszerűen csak kényelmetlenek.
Összességében érdemes folytatni A démoni út nagymesterét? Ha valakit már behúzott a történet, akkor ezek a részek is tartják a minőséget, a hangulatot, nem fognak csalódást okozni. Sőt, a Yi város történetét még olyanoknak is merem ajánlani, akik még csak most ismerkednek a világgal, és szeretnének egy ízelítőt belőle, mert az egyik legerősebb cselekményszál, amit Mo Xiang Tong Xiu írt, és önállóan is megállja a helyét. Persze, a sorozat szenved a műfajának, archetípusainak tipikus gyerekbetegségeitől, de szerethetőnek szerethető marad.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
