A démoni út nagymestere manhua további démonokkal múltidézéssel, és rengeteg új karakterrel haladt tovább. Luo Di Cheng Qiu pedig továbbra is emeli a történet fényét.
A démoni út nagymesterének első kötetében megismerkedtünk Wei Wuxiannal és Lan Wangjival, akik egy ősi Kínára hajazó fantasy világban élnek, és varázsolnak. A történetük szerint Wei Wuxian sötét mesterként, a Yiling pátriárkaként híresült el, aki felfedezte a kultiváció (keleti mágia) egy új útját, a démoni kultivációt és végteles ellentétbe került korábbi legjobb barátaival, akik végeztek vele. Egy fiatal fiú azonban feltámasztotta, és rövidesen a Lan klán fiatalabbik mesteréhez, Lan Wangjihoz került, aki korábbi életében szintén közel állt hozzá. A férfi egyelőre úgy tűnik, nem ismeri fel, de Wei Wuxiannal együtt elkezdenek belekeveredni azoknak az eseményeknek az utóhatásaiba, amik korábban a főhős vesztét okozták…
A démoni út nagymestere manhua változatának folytatásaira is igaz, ami az első részre: elképesztően szép kötetek lettek. Bár vékonyak (egy-egy rész kétszáz oldal körüli), de nehezek a fényes lapok miatt. A borítók csodálatosan szépek, személyes kedvencem lett a harmadik köteté, a fa alatt zenélő Wei Wuxiannal és Lan Wangjival. A betűtípusok, a fejezetkezdő oldalak, minden tökéletesen harmonizál, egyszerűen jó a kezünkben tartani minden kötetet. A karakterdizájnok is igényesek lettek: a legtöbb továbbra is nagyon hasonlít a donghuásra, de talán az arcvonások még jellegzetesebbek lettek. Illetve még kiemelném az egyik mellékszál főszereplőjének, Xiao Xingchennek a dizájnját – ő a donghuában egy kicsit túl fiatalos lett, itt viszont egyszerre sikerült elkapni az erejét és a kedvességét is. Az egyetlen, ami kicsit inkonzisztens, az az életkorok megjelenítése. Jó volt látni, hogy a második kötetben, amikor visszatekintünk a főszereplők múltjára, a karakterek tényleg láthatóan fiatalabbak. Nagyobb szemek, kerekebb arcok, ártatlanabb mosoly jellemez mindenkit, érezni az eltelt időt. A jelenben viszont Mo Xuanyu (vagyis az újjáélesztett Wei Wuxian) hol egészen fiatalos, bolondos ábrázolást kap, hol pedig komornak, és Wangjival egyidősnek tűnik. A dolognak persze lehetett érthető háttere; egyrészt Mo Xuanyu húszas éveiben jár, tehát legalább tíz évvel fiatalabb Wangjinál és a főszereplőgárda többi tagjánál, másrészt viszont Wei Wuxian maga egy kicsit idősebb lélek, aki persze, a szíve mélyén bolondos, de meg tud komolyodni, és ott van benne a sötét mágia mestere is. Mondhatjuk tehát, hogy az arcának változásai kicsit azt az animés technikát idézi, amikor egyszerűen egy karakter érzelmi állapotát jelzi a kicsit gyerekes, vagy idősebb megjelenés. Ugyanakkor, pont azért, mert a történet rengeteg időt ölel fel, mégis valamennyire zavaróvá válik.
A fordítás továbbra is a legminőségibb, ami a történetből készült, igényes, és a kötetvégi szószedet kincset ér, ha valaki nem annyira ismerős a kínai kultúrában.
A párbeszédek jól működnek, dinamikusak, sokkal inkább élő beszédnek érződnek, mint a regényben, a fantasyelemek is ritkán hangoznak esetlenül. Ami ezekben a kötetekben kicsit zavaró volt, hogy sokkal több a betoldás a kínai kifejezések magyarázatára – míg eddig nagyon szépen sikerült megtalálni az egyensúlyt a kulturális elemek, és a lefordítható nevek között, itt sokszor ikonikusabb elnevezések megmaradtak kínainak. Ez talán a legfeltűnőbb Wei Wuxian kardja, a Suibian esetén, ahol a név először egy szóviccként hangzik el. A Suibian jelentése alapvetően „mindegy” vagy „akármi”, a hétköznapi kommunikációban arra használják, ha az ember nem tud választani – Wei Wuxian elmagyarázza, hogy mivel nem tudott dönteni, milyen nevet adjon a kardjának, rávágta, hogy „felőle akármi lehet” és ez került a markolatra. A vicc viszont nem működik egy kínai szóval, ezért az adott szakaszon felváltva használják az eredeti nyelvet és a magyart, ami kicsit összezavaró lehet.
A történet maga továbbra is szerethető. Már meg-megjelennek a súlyosabb témák, látjuk az első jeleit a Jiang család tragédiáinak, utalgatnak Lan Wangji elmúlt tizennégy évére, Wei Wuxian traumáira és bukására. És persze a negyedik kötettel elérünk a ködös városba, ami annak ellenére, hogy epizód jellegű mellékszál, A démoni út nagymesterének talán legmegrázóbb része. Ugyanakkor sötétség ide vagy oda, még mindig nem megyünk túl mélyre. A képregény összességében még mindig sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a humorra, illetve Lan Wangji és Wei Wuxian románcára, mint arra, hogy amúgy a maga módján brutális az a világ, amiben élnek, a sötét mágia, az árulások és hatalmi játszmák, amik körbeveszik őket. Ez pedig továbbra is megtartja a wuxiák jellegzetes, romantikus mese hangulatát, ami határozottan nem áll rosszul A démoni út nagymesterének, de reménykedem benne, hogy hosszú távon kicsit háttérbe szorul majd.
A sötétséget nem jó elmaszatolni, ha nem felejtjük el a téteket, ha nem csak a fő párosunk happy endjéért izgulunk, nemcsak az ő nehézségeikkel szembesülünk, hanem megkapják a megfelelő időt a mellékszereplők és a világ maga is, az sokat mélyít a történeten.
Lan Wangji és Wei Wuxian kapcsolata egyébként sokszor aranyos, és nagyjából azonos ütemben építkezik a regénnyel. A manhua a donghuához és a drámához képest nem, illetve kevésbé cenzúrázott, a főszereplők egyértelműen a romantikus kapcsolat felé haladnak, viszont sajnos a képregény, ahogy az eredeti történet, nem igazán tudja megtalálni az egyensúlyt. Wei Wuxian és Lan Wangji személyisége jól működne együtt, sok humoros pillanat jól sül el, de maradnak olyan részek, amik azért kellemetlen érzéssel töltik el az olvasót. A kapcsolatban sokáig nincs igazi őszinteség, és igazából nem egyértelmű, hogy miért nem, mert a karaktereknek semmi valódi oka nincs rá, hogy ne kommunikáljanak. Wei Wuxian kezdettől nagyon rámenős, és sokszor problémás szintig kihasználja a másik sérülékenységét (például a tényt, hogy Lan Wangji részegen őszinteségi rohamot kap, és egyáltalán nem ura önmagának). Wangji maga pedig egyszerűen nem konzisztens. Mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, hogy szeretne hitelesen ábrázolni egy csendes, érzékeny férfit, aki húsz éve szerelmes a legjobb barátjába, de fogalma sincs, hogy közeledjen hozzá, vagy hajlandó mindezt beáldozni a látványos BL jelenetek érdekében, és inkább egy határozott, a kapcsolatban is vezető figurát akar, aki gond nélkül reagál a flörtre, és nem gond neki a mindennapi együttalvás.
Összességében A démoni út nagymestere manhua változata még mindig nagyon szép kiadás, amit MXTX, és kínai BL regények rajongói örömmel tudhatnak a polcukon. Történetként vannak hiányosságai, de a regényhez képest értékes kiegészítést ad, és igényes, szórakoztató adaptáció.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
