A Peacemaker második évada hidegzuhanyként érheti azokat, akik ezúttal is extravagáns szuperhősködésre számítanak. A DCU-ba átmentett sorozat folytatása visszafogottabb hangnemben, karaktercentrikusabb megközelítéssel meséli tovább az 11th Street Kids csapat történetét. És mint ilyen, nincs híján a személyes drámáknak, és sorsfordító eseményeknek. Spoilermentes évadkritika.
Ami eddig történt
James Gunn és Peter Safran vezetésével 2025 elején új időszámítás kezdődött a DC mozgóképes szekciójánál. A Creature Commandos (Különc kommandó) még nagyon is gunni jegyeket hordozvajelezte, hogy nagyjából mi is várható a jövőben. Majd ezt követte nyáron a Superman, amely már azt is megmutatta, hogy Gunn is tud individuumokban gondolkozni a csapatdinamika helyett. Noha nyilván nem egykarakteres film volt, és még egy Gunnra jellemző csapatot is tartalmazott, a hangsúly egyértelműen Supermanre helyeződött.
Kérdéses volt azonban, hogy Peacemakernek, azaz Békeharcosnak hol is van a helye ebben az egész megújulásban? Gunn első DC sorozata eleve egy furcsa, átállás előtti időszakban született, ám az alkotó kilétéből sejthető, sőt, tudható volt, hogy Chris Smith nem pusztulhat el a DCEU halálával. Azóta pedig már tudjuk, hogy a Peacemaker első évadának (és Az öngyilkos osztag) eseményei kánonnak számítanak az újraindulásban. Sőt mi több, Rick Flagg halála fontosabbnak bizonyult, mint az elsőre sejthető volt.
Újra akcióban
Egy kicsike retconra azért mégis szükség volt a Békeharcos második évadának elkezdéséhez. Az előző évad történéseit összefoglaló montázsban Chris Smith (John Cena) már nem az elkéső Igazság Ligájával találkozik össze, hanem a Supermanben megismert Igazság Bandájával.
A világ megmentése után már Peacemaker is joggal pályázik a szuperhős címre,
vágya pedig mindig is az volt, hogy egy hőscsapat tagja lehessen. Szerencséjére az Igazság Bandája éppen felvételt tart, ám amikor kibukik a képmutatásuk, Chris már mégsem akar közéjük tartozni.
A kis csapatának tagjai hozzá hasonlóan megélhetési és magánéleti problémákkal küzdenek. Adebayo (Danielle Brooks) magánnyomozói karrierjét hajszolva elköltözött a barátnőjétől, Harcourt (Jennifer Holland) pedig sehogy sem talál a képességeinek megfelelő állást, és még az is kiderül róla, hogy toxikusan maszkulin. John Economos (Steve Agee) viszont maradt az A.R.G.U.S. kötelékében, Adrian, azaz Igazságosztó (Freddie Stroma) pedig elvan a saját kis világában – és mint kiderül, néha azért nekiindul igazságot osztani.
Az A.R.G.U.S.-hoz kerül idősebb Rick Flagg (Frank Grillo), aki kideríti, hogy Peacemaker felelős a fia haláláért. Bosszútól vezérelve felajánlja Harcourt-nak, hogy visszaveszi a csapatba, feltéve, hogy segít elkapni Békeharcost. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat, ugyanis Chris egyre több időt tölt egy olyan univerzumban, ahol az apjával remek viszonyt ápol, és még a bátyja is életben van. Sőt mi több, hárman egy szuperhős csapatot alkotnak, és együtt veszik fel a harcot a gonosz, valamint az óriásszörnyek ellen.
Itt a csapat, hol a csapat
A Peacemaker új évada remek folytatás abból a szempontból, hogy logikus módon gördíti tovább a karaktereinek életútját.
Az 11th Street Kids csoportdinamikájában érződnek a repedések, ez pedig főleg a személyes gondokból fakad.
Smith és Harcourt kapcsolata továbbra is plátói, de már az évad elején kiderül, hogy történt köztük valami több is. Smith pedig addig ütné a vasat, ameddig még (szerinte) forró.
Harcourt viszont folyamatosan menekül a szituációból és az érzései elől, valamint nehezebben találja a kötődést a többiekkel is. Ráadásul állandóan dühös, amit kocsmai verekedések kiprovokálásával enyhít. A csapatnak azonban össze kellene zárnia, hogy megoldják közös és egyéni problémáikat. Ennek fontos eleme, hogy Christ a saját világában, és Flagg terveivel dacolva életben is tartsák.
Gunn sorozatának második évada így már sokkal inkább érződik egy Christopher Smith vagy 11th Street Kids szériának, mintsem Peacemakernek.
Kevésbé intenzív, nem a tipikus szuperhős narratívák, vagy a megszokott dilemmák és konfliktusok kerülnek előtérbe.
Nincs jelen egy hatalmas, az egész világot fenyegető természetfeletti/földönkívüli veszély, amelyet különleges képességekkel lehet leküzdeni. Helyette a hőseink privát világát érintő fenyegetésekkel találkozhatunk.
A Peacemaker tehát bátran mer kisszerű lenni abban az értelemben, hogy nem elsősorban a megalomán grandiózusságra, vagy éppen valamilyen felfejtendő rejtélyre építi a cselekményét. Az előző felvonásban megismert karaktereket és problémáikat középpontba helyező évad lett ez, amely sokkal inkább működik klasszikus sorozatként. Éppen emiatt alakíthat ki szorosabb kapcsolatot a nézővel, valamint ugyanezen okból kifolyólag lehet némileg frusztráló azoknak, akik valami extrábbat vártak.
Ez ennyi?
Szó sincs arról, hogy a Peacemaker híján lenne az akciónak vagy fordulatoknak. Bunyók, menekülés, tűzharc, robbantás vagy éppen idegen világokra nyíló kapu nélkül talán nem is lenne igazi a képregényes hatás és összkép. Akadnak olyan mellékszálak is, amelyek csupán jópofa gegnek indulnak, de a karakterfejlődés előmozdításához igenis szükségesek (pl. Sasi és a sasvadász).
Meg számos olyan is, amelyekről már első blikkre tudható, hogy a DCU építgetését szolgálják.
A második évad tehát már látványosan egy formálódó univerzum részeként, a nagy egészet és a hosszútávú elképzeléseket szem előtt tartva jött létre. Ezért is lehet jó döntés, hogy a sorozat saját története megmarad intimebb szinten, de távlatokban gondolkodva már láthatóak Gunn és Safran tervei.
Simán lehet, hogy akik ütősebb lezárásban és valamilyen katartikusabb megoldásban reménykedtek, azok csalódottan fogadják majd a végjátékot. Tegyük hozzá, jogosan. Ugyanakkor a fináléban érkező hatalomdinamikai átrendeződések, a világrengető felfedezés és a furcsán kurtán érkező záró fordulat is már inkább egy nagy egészbe tagozódva ágyaznak meg a DCU folytatásának.
A Peacemaker második évada így inkább egy kiemelt fontosságú, teherbíró építőkő, mintsem önmagában tetszelgő dekorelem.
Verdikt
Persze még így is érthető lehet azok csalódása, akik több akciót, nagyobb pörgést, elborultabb ellenfeleket, vagy egyszerűen csak vadabb hozzáállást vártak. Vagy éppen kevésbé voltak kíváncsiak arra, hogy Gunn miként fetisizálja a saját feleségét. De mégis csak az van, hogy a Peacemaker úgy tudott megújulni, hogy saját lábán megállva is egy élvezetes, klasszikusan karaktervezérelt sorozattá vált. Miközben egy nagyobb egésznek is fontos alkotóeleme lett, nem hagyta figyelmen kívül saját kis csapatát sem.
Úgy néz ki azonban, hogy a sorozattól ebben a formában elbúcsúzhatunk, hiszen a Peacemaker nem valószínű, hogy kap harmadik évadot. Az viszont garantált, hogy a karakterek még más formában visszatérnek, és esetleg a széria is más alakot ölt. Amire a finálé tekintetében szükség is lesz.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
