Az Őskori horror (Out of Darkness) a felszínen nagyjából annyira bonyolult film, mint egy pattintott kőszerszám. Meg mint ahogy azt a magyar címe sugallja. Nagyobbik részt a túlélő thrillerek szabálykönyve szerint játszik, ám a szokatlan időbeli szetting és a végjátékra kiteljesedő üzenetiség képes menteni az összképet. De a tájképekre, vagy éppen a háttérben húzódó tudományos igényességre sem lehet panasz. A Maxon már nézhető! Nyomokban spoilereket tartalmazó kritika.
45000 évvel ezelőtt
Az Őskori horror 45000 évvel ezelőtt játszódik, amikor egy hat főből álló homo sapiens csapat úgy dönt, hogy fittyet hány a törzsük korábbi hagyományaira. Elszakadva a nagyobb közösségtől egy addig jobbára ismeretlen, szóbeszédből ismert vidék felé indulnak. Az expozícióban meghallgatott történet alapján már az odaérkezésük sem volt megpróbáltatásoktól mentes. De a látottak alapján nem is az a vaddal-hallal roskadásig pakolt vidék, ahogy arról a mendemondák szóltak. A kis felfedezőcsapat pedig nem tehet mást, mint tovább keresgél a túlélés és a letelepedési lehetőség érdekében. Ám ha vadat és halat nem is találtak, valamit azonban mégis. Vagyis pontosabban őket találta meg valami. 
Az már eddig is bizonyos volt, hogy mire homo a sapiens eljutott a jelenlegi állapotába, számos kihívással kellett szembenéznie. A skót Andrew Cumming első nagyjátékfilmje egy olyan korszakba kalauzol, amelyet komolyan vehetően kevésszer láthattunk zsánerfilmekben. A hatvanas években persze volt egy felfutása az őskori kosztümös filmeknek, amolyan szandálos, leopárdbundás módon. Az Őskori horror azonban közel sem A tiltott völgy, vagy az Egymillió évvel ezelőtt leszármazottja. Sem az olyan blődségeké, mint a RRRrrr!!!, vagy A kezdet kezdete. A kalandos blockbusternek szánt 2008-as I.E. 10000 pedig azért nem lehet megfelelő összehasonlítási alap, mert túlzott színessége és fantasy jellege köszönőviszonyban sincs az Őskori horror megközelítésével.
Túlélni, túlélni, túlélni
Cumming és csapata legjobb szándékaik ellenére sem lehetett száz százalékig tudományosan precíz, így némi fantasy elem bizonyára került az összképbe (hajak, arcszőrzet pl.). De láthatóan komolyan vették a feladatot, és törekedtek az igényességre. A tudomány legfrissebb ismeretei szerint választották meg a film időpontját, a korai emberek saját nyelvet kaptak (egy sajátos baszk, szanszkrit, arab keveréket) és a központi konfliktus is megalapozott. De még a tetoválások sem rugaszkodnak el teljesen a valóságtól.
Beszédesen primitív a magyar cím, az Őskori horror ugyanis nemes egyszerűséggel képes rávilágítani a korai emberek legnagyobb borzalomforrására és a film átfogó témájára.
A túlélésre. Nemcsak egyedi és egyéni, de evolúciós szinten is. Hiszen a természetben minden faj a túlélésért küzd, így az emberiségnek is évezredek küzdelmei kellettek, hogy a jelenlegi állapotunkba juthassunk. Mások azonban már kevésbé voltak ilyen szerencsések. És sok esetben éppen azért, mert találkoztak a kifejezetten jó túlélőnek számító homo sapiensszel. Dokumentumfilmeken kívül pedig igen kevés alkalommal láthattuk így feldolgozva a témát.
A horror és a túlélő-thriller keresztmetszetén helyezkedik el Cumming filmje, inkább az utóbbi felé billentve a mérleget.
A horrorisztikus elemek leginkább akkor jelentkeznek, amikor Cumming a belénk kódolt ösztönös félelmeket igyekszik bemutatni.
Az Őskori horror eleinte amolyan “Alien az őskorban” jelleggel működik, így a hőseinkre veszélyt jelentő entitást még homályosan sem igen látjuk. Halljuk azonban a hangját éjszaka, az erdő széléről érkezve, a halványan pislákoló tűz mellett. Látjuk a nyomait, a hátrahagyott csontokat és a brutálisan leölt mamutokat. Cumming filmjének nagy erénye az atmoszférateremtés, ami sokat köszönhet a borús Skót-felföldi forgatási helyszínnek és az operatőri munkának. Utóbbiban pedig nincs sok kiemelkedő momentum, sőt, némelyik tengely körüli forgást, döntést manírosnak is nevezhetnénk. A képalkotás pragmatikussága azonban a film kezére játszik.
A túlélés elviselhetetlen könnyűsége
Cumming láthatóan nagyon szereti és ismeri a hasonszőrű csendes, visszafogott, minimalista megközelítésű thrillerek hatáskeltő eszközeit. Végig a Cápa, az Alien és a rokonlelkű kivárásra, feszültségépítésre támaszkodó horrorok/thrillerek szokványos eszköztárából merít.
Sosem tűnik direkt nyúlásnak, ám mégis minden mozzanatában ismerős a jeleneteinek felépítése.
Az Őskori horror számos megoldása nevezhető klisésnek. A feszültségkeltés így akkor működik a legjobban, amikor a tematikához illeszkedve az ösztönös félelmeiknkre játszik rá, és leginkább egyes jeleneteken belül. Az átívelő narratívában már kevésbé érezni a túlélés elviselhetetlen könnyűségét.
A film tehát leginkább az egyedi szettingjének és hangkulisszájának köszönheti hatékonyságát, semmint a vizuális hatáskeltés technikájának. Adam Januta Bzowski perkussziós hangszerekre és ambient hangképekre építő zenéje azonban sokat ad hozzá az összképhez és összhangzathoz. A cselekmény és dramaturgia viszont összességében a fentebbiekből eredően sem tartogat sok érdekességet, vagy egyediséget.
Verdikt
A színészek valószínűleg meg lehettek áldva ezzel a furcsán természetesnek ható mesterséges nyelvvel. Az alakításaik bőven a jónak nevezhető térfélen mozognak, de azért nem a színészi mélységek miatt fogjuk újranézni. Az Őskori horror ugyanis furcsa képződmény. Abból a szempontból mindenképpen, hogy narratív vagy dramaturgiai szempontból nem igazán tartalmaz érdekességeket.
Lényegében egy olyan szépen elkészített B-kategóriás thriller, ami számos elemében mégis emlékezetes tud maradni.
A szokatlan korszak és helyszínválasztás, a furcsa nyelvezet, vagy a minden ismerősségében is hatásos parakeltés ilyenek. De még az emberi mivoltunkhoz tartozó túlélési ösztönről is hatásosabban mesél, mint kortárs közegben játszódó zsánertársai. Minden antiklimaktikusságával együtt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
