Film

Ezeket a magyar rövidfilmeket ajánljuk 2024-ben a Friss Hús Filmfesztiválról

A Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválra évről évre egyre több külföldi és magyar műfaji film érkezik, ezzel megmutatva, hogy a filmalkotóknak bőven van olyan gondolata, amit leginkább a sci-fi, a fantasy vagy épp a horror eszközeivel fejez ki. A 2024-es év annyiból különleges, hogy idén több tematikus szekció is várja az SFF rajongókat: a horrorokat gyűjtő @Midnighttól kezdve a Weirdcore-ig mindenki megtalálhatja a számítását, de még a Műfajra, magyar! is tartogat szívhez szóló geek filmeket. Első körben a magyar alkotók rövidfilmjeiből ajánlok egy csokorra valót.

Cipők és paták

Traub Viktória animációs rövidfilmje igazi szürreális utazás, a kifejezés teljesen jó értelmében. Állat-ember hibridekkel benépesített világban játszódó történetében első ránézésre azt hihetnénk, ahol minden fura és nem normális, ott senkinek sem lesz testképzavara. Traub szerint ez nem egészen így van. A Cipők és paták főhősnője, egy szépségszalonban dolgozó kentaur nő minden vágya, hogy a többi hibridhez hasonlóan emberi lábai legyenek négy, csak galibát okozó lólábai helyett. Azonban egy különös találkozás a cipőárus krokodilemberrel gyökeres változást hoz a kentaur életében: ő is lehet szép, tényleg? És még szeretni is lehet őt úgy, ahogyan van? Bár a cselekmény egy sorsfordító szerelmi kapcsolatot vetít előre, Traub meglepőt húz ezen a vonalon. Ami fordulat pedig sokkal reálisabb, ám mégis felemelő befejezést kerekít főszereplője számára. Ehhez az úthoz kreatívan használja ki hibrid lényei identitását, egymással bár megértő, de mégis ütköző ösztöneit. Az őket körülvevő világ pedig szürrealitásán túl tele van szuggesztív és kreatívan beépülő szimbólumokkal, melyek nemcsak az egyedi látvány világot teremtik meg, hanem a különböző kapcsolatokban megélt örömöt és félelmet is tökéletesen előhívják – hiába állatokkal történik.

A Friss Hús mellett a világ legrangosabb animációs filmfesztiválján, az Annencyn is látható lesz Traub filmje júniusban.

Kellemes Apokalipszist!

Géczy Dávid többszörösen díjazott reklám- és filmrendező, forgatókönyvíró idei rövidfilmje az elmúlt évek világméretű eseményeiből – COVID-világjárvány és orosz-ukrán háború – eredő szorongásainkat gyúrta össze, hogy megmutassa annak talán pozitívabb aspektusait is. Vagy azt, hogy a járványokon és a háborús helyzeteken túl is vannak rosszabb, lassan ölő események a közvetlen környezetünkben. 

Az öreg Márton (Lukács Andor) mindennapjait éli egy idilli magyar faluban, de magányosan, ugyanis a helyiek nem nagyon elegyednek vele szóba. Annyira, hogy amikor egy atomreaktor meghibásodása miatt evakuálják az egész falut, mindenki elfelejti az idős urat is kimenteni. Géczy egy világvégi, utolsó ember a földön szituációban tár fel egy végtelenül emberi történetet. Márton magányából bontakoztat ki egy egész emberi életet, továbbá a közösségbe tartozás és elvágyódás ellentmondásos érzelmi kálváriáját. Mindezt hétköznapi, inkább a múltba révedő környezetbe helyezve, ami ad egyfajta idillt, de sokkal inkább a változatlanság (még pontosabban: megváltoztathatatlanság) érzését. A műfaji felhozatal egyik legmeghatóbb darabja.

Marcang

Komáromy Bese filmjében egy férfi fotós (Dér Zsolt) és annak fiatal modellje (Pásztor Dániel) találkozik a műteremben, ami egyszerű fotózásnak indul, de számos izgalmas értelmezési réteget kínál veszélyes végkimenetele mellett. Egyrészt soft body horror, ahol a művészi szépséget nagyon vékony vércsík választja el a szexuális ösztönöktől és a gyilkosok borzongató vérszomjától. Másrészt egy egyre kényelmetlenebb atmoszférát teremtő alkotás, ami azt járja körül, hol kezdődik a művész és a művészetének tárgya, ki teremt kit, de még a male gaze (a nőt pásztázó férfi tekintet) is kap egy izgalmas újraértelmezést úgy, ha annak férfi a tárgya.

Olivér, az óriás

Lantos Júlia METU-hallgató animációs filmje az örömteli és gyermeki szerepjátékot fordítja át valami komolyabb, már-már horrorisztikus világuralomba egy gyermeteg óriás szemén keresztül. A rövidfilmben felsejlenek olyan problémák, mint az emberek közti határok és azok átlépése, vagy a hatalommal szembeni felállás. De a gyermeki játék képénél maradva csak maga az abszurd helyzet, amelyet ebből Lantos megragad, van annyira megbabonázó és izgalmas gondolat, hogy Olivérrel maradjunk.

Préda

A rövidfilm konfliktusa horrorfilmfogyasztóknak nem lesz meglepő, viszont ahogyan Sztepanov Márkó eljut ehhez az ismerős szituációhoz, az teszi emlékezetessé a Prédát. Az éjszakai műszakjában robotoló, gyanútlan benzinkutas nem számít semmi komolyra, amíg be nem lép a üzlethelyiségbe egy titokzatos lány. Majd egy mindenfélét hablatyoló férfi. Az amúgy pattogós, életszagú és manírokat nélkülöző párbeszédek vezetnek el fokozatosan a megoldáshoz, amire semmi nem enged következtetni addig, amíg el nem hangzanak a megfelelő szavak, vagy amíg le nem peregnek a kirakós összerakásához minden szükséges flashback. Ezért pedig a végső megoldás ismerőssége bőven megbocsátható.

Az utolsó lélek az ördögé

A film kiindulása egy tipikus népmesei történet: a szegény embernek alkut ajánl az ördög a végtelen gazdagságért, ha a fiai közül neki adja az egyiket halála után. Az alku meg is köttetik, azonban a szegény ember nem egészen úgy tesz, ahogyan a mesékben szokás: nem élvezi mesés gazdagságát, sőt mindenki más előtt – beleértve fiait is – titokban tartja azt. Azonban amikor közeleg a halálának napja, elárulja gyermekeinek, hogy milyen lehetőség volt eddig a kezében, és ezért egyiküknek mennie kell. De kinek? És ki dönti ezt el?

Füzes Dániel rövidfilmjében a megbolygatott népmesei történetben az általában ki nem bontott, talán csak néhány mondattal megmagyarázott rések mélyére ásott, ahol gyerekkori traumákat talált, és testvéri irigységet. Mindeközben maximálisan megtartja a népmesék logikáját, hogy az átrendezett terepen se érezzük légből kapottnak, amit látunk. Mindehhez pedig egy professzionális látványvilág társul, ahol a népviselet és a nemzeti nem érződik giccsnek, hanem természetes részének annak a népmesei/eastern miliőinek, amit megteremt.

Nibiru

Hetényi Máté rövidfilmjével azok a nézők érezhetnek első sorban együtt, akik maguk is kémlelték az eget UFO-észlelés reményében. Ugyanis a Nibiru két főszereplője – egy mozgássérült apa és annak fényérzékeny fia – hódol ennek a tevékenységnek. Lakókocsijukban élve minden éjszaka meteorok – és esetleges űrlények – megpillantását remélik. A fiú azonban ennél földhöz ragadtabb vágyakat is dédelget: hogy ne legyen az édesapja a mindennapi élete terhére, ne neki kelljen mindig az óvó felnőttnek lenni mellette. 

A Nibiru sci-fi oldalról egyszerű eszközökkel és díszletekkel dolgozik, de eszközhasználatában nem is ez a lényeg, hanem az, amit szimbolizál: az elvágyódást, a jobbra való törekedést. Hetényi főszereplőjének kiszolgáltatottsága szívbemarkoló, belső küzdelme pedig a tényleges izgalmat szolgáltatja a film számára az űrlények helyett. Bár két út is áll a srác előtt – kiállni önmagáért vagy máshogy felnőni –, olyan természetességgel, ahogyan az élet megtörténik velünk, kínál megoldást hősének. Minden szomorúsága ellenére egy szívmelengető műfaji rövidfilm.

A Friss Hús Filmfesztivál május 30-án kezdődik és június 5-ig tart a Puskin moziban és a Városházán, ahol szabadtéri vetítésekkel várják a közönséget.

A Friss Hús vetítéseire a Puskin mozi weboldalán és a Tixa felületén lehet jegyet venni.

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.
×