Cazotte és Ehrengard története elsőre talán romantikusnak hangzik, de a legnagyobb erénye, hogy kimondja: nem az, és nem is akar az lenni. Az Ehrengard hangulata hasonló a Bridgertonhoz, de annál sokkal ügyesebben nyúl a témájához. Kritika.
Az Ehrengard: Egy csábítás története Karen Blixen azonos című, 1962-ben megjelent rövid regényének adaptációja. Az írónő (aki egyébként bárónő volt, így valószínűleg első kézből ismerte a dán arisztokráciát) számos könyvet adott ki, különböző álneveken, ezeknek sajnos csak egy része jelent meg magyarul. Ezek közé tartozik a Volt egy farmom Afrikában, ami talán a leghíresebb alkotása (és filmváltozat is készült belőle, Távol Afrikától címen). Az Ehrengard az egyik utolsó regénye, posztumusz adták ki.
A történet szerint Wolfgang Cazotte udvari festőnek megakad a szeme Ehrengardon, a nemeslányon. Amikor a főhercegné kérésére megtanítja annak fiát, Lothar herceget a „csábítás művészetére”, hogy sikerüljön jövendőbeli királynét találnia, és biztosítani helyét a trónon, azt kéri cserébe, hogy lefesthesse a lányt. A vágya nem teljesül. Ehrengard apját felháborítja a javaslat, vagyis Cazotte kénytelen további trükkökhöz folyamodni. Mikor Lothar fiatal feleségéről kiderül, hogy az esküvőjük előtt esett teherbe, felajánlja a hercegnének, hogy elrejti a szerelmeseket a világ elől, amennyiben Ehrengardot is melléjük adja udvarhölgynek. A főhercegné belemegy a javaslatba, de alkut ajánl – ha Cazotte hat hónap alatt nem tudja magába bolondítani a lányt, az ő ágyában kell kikötnie.
Látszólag nagyon tipikus romantikus vígjáték formulát kapunk. Adott a zárkózott, büszke fiatal lány, akit az apja mindentől véd, és a szabad szellemű, csábító festő, aki köt egy fogadást, hogy megszerezze, és majd nyilvánvalóan feloldja és elnyeri a szívét. Ezerszer láttuk már: 10 dolog, amit utálok benned, Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? (egyébként mi ez a sok tízes a címekben? Jár a fogadások mellé?) és folytathatnánk a sort. Ezek között akad, amelyik kifejezetten szórakoztató, és aminek a párosa szerethető is lett a végére, de érdemes megjegyezni, amilyen klasszikus ez a formula, annyi probléma van már az alapfelvetésével is.
Az Ehrengardban első pillanattól látható, hogy Cazotte nem igazán kezeli személyként a vágyai tárgyát. Ömlengő leírásokat ad a lányról, meztelen skicceket készít róla, megnyerhető díjként kezeli, arról ábrándozik, ahogy majd elalél a praktikáitól. Majdnem végig az ő szemszögéből látunk, és Ehrengard bár az egyik főszereplő, sokáig nem is jelenik meg tényleges karakterként.
Egy díszlet, egy szobor, akiért Cazotte rajong, és a férfi viselkedése már azelőtt is kezd kínossá válni, hogy egyáltalán megismernénk a másik szemszöget.
Egyúttal a film ad egy nagyon szép kontrasztot – Cazotte viselkedése zaklatás, nem kifejezetten érdekli Ehrengard beleegyezése. A hercegnével ellenben humoros, lendületes, kétirányú flörtöt folytatnak. A fő szállal ellentétben ezek a jelenetek szórakoztatóak, nem kényelmetlenek, látszik, hogy mindkét fél jól érzi magát közben – gyönyörű bemutatása annak, mi a különbség a flört, az udvarlás és a zaklatás között. Ez az egyetlen elem önmagában kiemeli a filmet a mai romantikus vígjátékok sorából, és jóval a sokat emlegetett, hasonló hangulatú Bridgerton fölé is helyezi, ami ezeket a különbségeket nagyon elmaszatolta.
Mindeközben a film felvonultat további párkapcsolatokat a háttérben, amik mind eltérő, de általában kifejezetten egészséges dinamikát mutatnak. Lothar és Ludmilla, a fiatal herceg és felesége aranyosak, esetlenek, és nagyon tinédzserek. Ehrengard és a vőlegénye, Kurt (akinek a létezését Cazotte ugyancsak előszeretettel figyelmen kívül hagyja a csábító hadjárata során) szép, működőképes érdekházasság. Nem tűnnek szerelmeseknek, de egyértelmű, hogy barátok, ismerik egymást, bíznak egymásban, olyan helyzetekben is, amikor sok páros már szétesett volna. És persze ott van a szoptatós dajka, Lisbeth és a férje, akik teljesen bolondok, sok szempontból inkább a komikus közjátékot szolgáltatják, de ettől függetlenül is látszik, hogy szeretik egymást.
Maguk a karakterek egyenként is jól működnek – Cazotte bár nem pozitív figura, és érezhetően nem az, de mégis élvezetes követni.
Az ember várja, hogy megkapja a pofonokat, hogy nekirohanjon a falnak, jókat derül azon, mikor a hercegné, vagy Ehrengard kijátssza.
Értelemszerűen senki nem szurkol neki, de mindenkit érdekel, mit művel a következő pillanatban. Ehrengard, amikor ténylegesen belép a cselekménybe, szerethető és vagány – nem tesze-tosza young adult főhősnő, nem is a sztereotíp kemény lány, aki majd varázsütésre valaki karjaiba omlik, hanem tényleg okos és tudatos. A főhercegné finoman manipulatív, jó a humora, bár a politikájából nem látunk sokat, de érezni a hatását a személyiségén. Hiába erős Cazotte szemszöge, mégis a színészek játéka, a részletek, egy-egy megjegyzés nagyon sokat felfed a karakterekből, és egyiküknél sem érezni azt, hogy túl keveset kaptunk.
A kosztümök egyszerűek, de szépek, a látványvilág nem kifejezetten monumentális, a történet nem is igényli, de hiteles és korhű. Mivel nem hollywoodi filmről van szó, a legtöbb színész kevésbé ismert (bár a Cazotte-ot játszó Mikkel Boe Følsgaard nevével már találkozhattunk a 2012-es Egy veszedelmes viszony-ban), sok köztük az elsőfilmes is. Remélhetőleg legalább néhányan befutnak majd, mert itt tényleg kitettek magukért.
Érdemes még megemlíteni a film zárását, mert az Ehrengard itt is nagyot alkotott – tényleg az utolsó pillanatig nem lehetünk biztosak benne, hogy oldódnak meg a problémák, hová is fog kifutni az egész, mert mindenki belegabalyodik a szálakba.
Sok klisét sikerült felborítani, és összességében mindenki elégedett lehet – a zárás is tökéletes harmóniában van a film üzenetével, és éppen olyan szórakoztató, mint az azt megelőző káosz.
Kinek ajánlanám az Ehrengardot? Igazából bárkinek, aki szeretne egy nem szokványos vígjátékot, még akkor is, ha nem romantikus lélek, mert ez a film sem igazán az. Kellemes másfél óra, amin azért bőven lehet gondolkodni, ha a nézőnek igénye van rá.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
