A Vadvirágok Könyvműhely kötete ideális kalauz és összefoglaló azoknak, akik jobban elmélyednének az intergalaktikus s-fejek képregényes kalandjaiban és történetében. Mi vagyunk a Galaxis Őrzői bemutató.
Elnézve a mai mozis trendeket, nézettségeket és bevételeket, furán hangozhat arról beszélni, hogy a Marvel milyen nagy kockázatot vállalt egy-egy filmjével. Pedig 2008-ban még egyáltalán nem volt olyan egyértelmű, hogy az MCU akkorra mozis – és sorozatos – gigásszá nője ki magát, mint tette. Hiszen, amikor a Marvel elkezdte saját kezébe venni a képregényeinek megfilmesítését, a legnagyobb aduászaik – Pókember, X-Men és a Fantasztikus Négyes – filmes jogai még nem voltak náluk. Hozzájuk képest (a képregényeladásokat és népszerűséget tekintve) Vasember akkoribban csak másodvonalas hősnek minősült. Ám még, ha az egyes hősök önállóan nem is voltak a legnépszerűbb karakterek között, ott volt bennük a potenciál, hogy egyesített erejükből végre a mozivásznon is láthatjuk a Bosszú angyalait.
Ám a 2014-es A galaxis őrzői film még ennél is merészebb lépés volt.
Ugyan az őrzők – igaz, még teljesen más formájukban – de már a 70-es évek óta részei a Marvel univerzumnak. Sokáig egy kifejezetten sikertelen, elfeledett csapat volt. Sőt, a filmekből ismert csapatösszetételben először 2008-ban jelentek meg. Igazán népszerűek pedig csak a 2013-ban indult – Brian Michael Bendis által írt – sorozattal lettek.
Ebben pedig nyilván nagy része volt James Gunn filmjének is. Hiszen annak ellenére, hogy egy rakás ismeretlen hőst helyezettet a fókuszba, és hogy teljesen független volt az MCU akkori fősodrától: A Galaxis Őrzői szinte azonnal közönség kedvencekké váltak. Gunn rendezése jókor volt jó helyen, és bebizonyította, hogy az MCU-ba – és a szuperhőszsánerbe – stílusában, hangulatában és környezetében is sokkal több fér bele, mint hittük. 2023 májusában pedig a harmadik résszel lezárult a trilógia, amivel (egyelőre, láthatóan) véget ért a csapat mozis pályafutása. Majd egy évtized után azonban nehéz elengedni ezeket a remek karaktereket. Szerencsére azonban rajzolt formában továbbra is élvezhetjük a kalandjaikat. Ehhez kínál remek kalauzt a Vadvirágok Könyvműhely új kiadványa.
A Mi vagyunk a Galaxis Őrzői nem egy klasszikus értelemben vett képregénykötet. Nem egy konkrét sztorit vagy időszakot foglal magában. És persze nem is a Galaxis Őrzői teljes képregényes karrierjét tartalmazó gyűjtemény. Hanem egy kommentárokkal kiegészített áttekintés az őrzők eddigi (azaz valójában 2017-ig tartó) képregényes pályafutásáról. Ez a kötet nem azoknak szól, akik egy teljes, kerek egész A galaxis őrzői képregénytörténetet/folyamatot szeretnének elolvasni. Hanem azoknak, akik a filmek után – vagy csak úgy – kedvet kapnának az univerzum leghősiesebb s-fejeinek további kalandjaihoz, de nem tudják pontosan, hogy hol, mikor és melyik sztorival kezdjék.
Ez a kötet azonban széleskörű, de nem minden részletbe menően mély ismereteket ad az olvasónak a csapat képregényes múltjáról és jelenéről. Kezdve – az akkor még teljesen más tagokból álló – eredeti csapat 70-es évekbeli debütálásával, és legfontosabb konfliktusaikkal, egészen a mostani, legismertebb formájukig.
A kötet logikusan, kronológiai sorrendben veszi végig a csapat pályafutását.
Mindegyik korszakból kiválogatva egy-két jelentős, meghatározó történetet. Természetesen így a történetek nem teljesek. De egy ilyen kötet célja nem is lehet az abszolút teljeség. A lényeg, hogy az olvasó egy átfogó képet kapjon arról, hogy honnan hová jutottak kedvenc intergalaktikus bajkeverői. Ez teljesül is.
A korai éveket bemutató első pár szám, noha jelentős hézagokat tartalmaz, mégis képes egy majdnem komplett képet adni arról, hogy milyen is volt az őrzők mostanra már elfeledett kezdeti időszaka. A jól összeválogatott füzetekből gyakorlatilag a teljes sztorijuk kirajzolódik. A képregények közötti hézagokat pedig tömör, lényegre törő cikkekkel és összefoglalókkal egészítik ki. Ezekből megtudhatjuk, hogy miként változott a csapat összetétele az évtizedek során, kik voltak a legfontosabb alkotók (és mivel járultak hozzá a történethez) vagy, hogy kik az őrzők legádázabb, visszatérő ellenségei.
Bár az Őrzők már a 60-as évek végén debütáltak (Marvel Superheroes #18), a csapat sokáig nem találta a helyét. Olyannyira, hogy egészen 1990-ig kellett várniuk arra, hogy önálló képregénysorozatot kapjanak. Az is csak 6 részt élt meg. A fordulat csak 2008-ban jött el, amikor Dan Abnett és Andy Lanning újra gondolta a csapatot. Ekkor született meg a mozifilmek közönségkedvenc csapatfelállásának az alapja is. Ezt gondolta aztán 2013-ban Brian Michael Bendis is tovább, akinek köszönhetően az Őrzők elnyerték azt a végleges formájukat, és stílusukat, amilyenben most ismerjük őket. Persze mivel Abnett és Bendis korszakai sokkal sikeresebbek és hosszabbak voltak, így ezekről ez a kötet nem tud olyan teljesnek érződő képet adni, mint a 70-es és a 90-es évek közötti időszakról.
Azonban így is remekül prezentálja az adott képregénykorszakok általános hangulatát. Végig követhetjük, hogy az adott írók és rajzolók keze alatt hogyan fejlődtek és változtak hőseink. Hogyan alakult ki a rájuk jellemző sajátos humor. Illetve jól látható, hogy Gunn filmjei milyen húzásokat vettek át Abnett és Bendis képregényeiből.
Ez is a lényege ennek a kötetnek: ízelítőt adni A galaxis őrzői evolúciójának minden állomásából.
A Mi vagyunk a Galaxis Őrzői gyakorlatilag egy képregényes tesztvezetés.
A végén pedig az olvasó eldöntheti, hogy melyik felkínált opcióval folytatná az utazást. Erre amúgy a legtöbb korszak esetében már magyarul is lehetőségünk van. A 70-es évek klasszikus csapatával találkozhatunk a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 92. számában (Korvac saga), a Dan Abnett féle reboot eleje a Marvel legnagyobb hősei képregénygyűjtemény 24. részében jelent meg, a Bubi Bolt pedig nemrég adta ki Bendis sorozatának első két kötetét.
Úgy, mint – a gonosztevőként debütáló – Groot első megjelenése (Tales to Astonish #13), vagy Mordály – Mike Mignola által rajzolt – első, meglehetősen bizarr minisorozatának nyitószáma (Rocket Raccoon #1) is. Bár a kötet jellegéből fakadóan alapvetően töredéksztorikat tartalmaz, több olyan füzet is bekerült, ami önmagában is egy élvezhető, érthető és szórakoztató kaland. Grootnak például az említett eredetsztori mellett van még egy másik jópofa szösszenete. De ilyen, önmagában is helytálló történet még például a kötetet záró, Marvel kapitány által elbeszélt űrcsetepaté (Guardians of the Galaxy Annual (2013) #1). Sőt, a „retro csapat” történetei – a kihagyások ellenére is – közel teljes narratívvá állnak össze.
Egyedül a két Gamorára fokuszáló sztori volt az, amelyek talán kevesebbet adtak hozzá az összképhez. Az első, karácsonyi különkiadás ugyan egy jópofa adalék Thanos és Gamora kapcsolatához, de itt kissé lóg a levegőben – főleg egy olyan olvasónak, aki most ismerkedik csak ezekkel a figurákkal.
A másik (Warlock and the Infinity Watch #14) a leírás szerint azért került bele, mert együtt szerepel benne Gamora, Drax és Adam Warlock. Akik mind állandó, alapító tagjai lesznek majd Dan Abnett 2008-as Galaxis Őrzői felállásának. Így persze logikus egy korábbi füzeten keresztül megismertetni őket az olvasóval, csak ez nem igazán történik meg. Lévén, hogy a történetben Adam Warlock végig kómában van, Drax meg alig szerepel. Utóbbi amúgy a kötet leginkább mellőzött figurája, hiszen míg a többi filmekből ismert csapattag mind kapott önálló sztorit – Űrlord modern eredet története is szerepel a kiadványban. Addig egyetlen Drax fókuszú füzetnek sem jutott hely.
Emiatt jó lett volna, ha mindegyik (mostani) tag kap egy sajátadatlapot, amin röviden összefoglalva láthatjuk a háttérsztorijukat és a jellemzőiket. Persze mint említettem: a kötet eleve sok oldal „adalék” információt tartalmaz. Ám a karakterekről szóló írások – a rövidségük miatt – olykor nevekkel túlzsúfoltak. Ez pedig a kezdő olvasónak nem biztos, hogy elég támpontot nyújt.
Illetve a kötetben ugyan sokszor megemlítik az Annihilation crossover eseményt, ami kiemelten fontos a csapat történetében. Ugyanis Grootot például ennek során hozták vissza (gondolták újra) a Marvel univerzumban. Illetve ennek következményei vezetek az Őrzők 2008-as újra/megalakulásához. Így akár az egyik önálló Gamora vagy Mordály sztori helyett innen is berakhattak volna egy vonatkozó füzetet – igaz, egy ilyen eseményből még nehezebb önállóan is élvezetesen olvasható részletet kiemelni. Ahogyan érdekes lett volna látni a 80-as évek eredeti, az akkori Galaxis Őrzőitől még független Űrlordját is.
Ám eltekintve ezektől az apróbb hiányosságoktól a Mi vagyunk a Galaxis Őrzői egy szépen felépített, sokszínű, élvezetes és külcsínjében is impozáns/minőségi kiadvány. Nem pusztán a bevezető/áttekintő funkcióját tudja jól ellátni, de helyet biztosít pár érdekes, kuriózum értékkel bíró történetnek is. Ezek másképp valószínűleg sosem jelentek volna meg idehaza. Utóbbiak miatt pedig akár azoknak is tartogathat meglepetést, akik már otthonosabban mozognak a kozmikus s-fejek között.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
