Harley Quinn Valentin-napi különkiadása a kancásság csúcsrajáratása

A Valentin-nap ma már Magyarországon is egy bevett fogyasztói ünnep, amelynél a virágboltok, édességüzletek, éttermek és mozik mellett mindenki és az anyja is felszáll a romantikavonatra, hol érthető okokból – mint a társkeresők vagy a felnőtt tartalmat kínáló oldalak –, hol erőltetetten – mint az elektronikai szaküzletek. Lényeg a lényeg: mindenki görcsösen próbálja beleszuszakolni magát ebbe a gyakran mesterkélt intimitásba, nyomasztva magukat, egymást és persze leginkább a szingliket. A DC Universe-n debütáló, majd az HBO Maxra átcuccoló, felnőtt közönségnek szánt Harley Quinn animációs sorozat alapjáraton is a 18+-os kategóriát karcolja szókimondóságával, a Harley Quinn – Egy nagyon problémás Valentin-napi különkiadás azonban ezt úgy pörgeti tovább. Teszi mindezt remek humorral, miközben görbe tükröt állít a szerelmes szezon kliséinek.

A dupla résznek megfeleltethető, közel háromnegyed órás fejezetben Harley Quinn és szerelme, Poison Ivy állnak a középpontban. A kettyós Harley mindent meg akar tenni azért, hogy a növények irányítására képes kedvese élete legjobb Valentin-napját tapasztalja meg, de a karakterhez hű módon kissé túlzásba esik a dolgokkal, káoszba taszítva Gotham Cityt. Párhuzamosan fut még az agyagember Clayface románca önmagával – szó szerint kettészakad és beleszeret a seggébe –, és Batman nemezisének, Bane-nek szingli kálváriája, mielőtt rátalál egy vonzó dominára. A jelenetek között pedig időnként a Harry és Sallyt idéző párinterjúk vannak, ahol a karakterek humorosan mesélik el abszurd összejöveteleik történeteit.

Már az alapleírás is elég agyamentnek tűnik, de a sorozat alapjáratú dilijét itt még inkább szétpörgették az írók, bőven megfűszerezve hetero és queer kanossággal és kancássággal. Van itt minden: káromkodás, vérontásba torkolló vacsi, szerelmi bájital, kúrás gigaorgazmussal, gigapénisz és miegyéb. A legszebb az egészben, hogy ez a rengeteg pajzánság és bevállalósság sosem csap át alpáriságba.

Kaley Cuoco és Lake Bell remekül kelti életre a két főszereplőt: előbbi hiperaktivitásával, utóbbi pedig csak időnként pörgő higgadtságával. Hasonló a helyzet Alan Tudykkal és James Adomiannal is, akik „rajfzilmesebben”, elborultabb hangokkal elevenítik meg a sajátos románcproblémákkal küzdő Clayface-t és Bane-t. Ehhez társul a sorozat sajátos, színes és fluid animációja, ami igazán dinamikussá teszi ezt a hol akciódús, hol sitcom jellegű részt. A sztori kellően abszurd és szórakoztató, bár érezni rajta, hogy két szorosan összeragadt (hehe) részről van szó, és nem egy hosszabbról.

A Harley Quinn – Egy nagyon problémás Valentin-napi különkiadás egy vagány, szexi, bevállalós epizód, amit nyugodtan megnézhet az is, aki nem követi – még – a sorozatot. Remek kóstoló annak hangulatából, vonzóvá téve a hosszú elköteleződést, de egy gyors numerának is megfeleltethető. Humoros és merész, pont, mint főhősei és persze írói, és nem tántorodik vissza attól, hogy mindenféle abszurd szexuális helyzetbe taszítsa karaktergárdáját úgy, hogy semmi sem szent és semmi sem tabu.